Tündérek táncolnak az erdőn

[NeMo]

Tündérek táncolnak az erdőnPajkos, víg tündérek táncolnak az erdőn,Újdonsült Királyuk is talán ma eljön,Álom-türkiz fények libegnek az éjben;Szent János bogárkák zümmögnek a réten.Amott tündérlány perdül, fején koszorú,Látszólag vígan táncol, mégis szomorú,És a vidám zenében beálló csendbenFűzfa-apóval sugdosva pusmog menten.Daliás, szép szál legény a tündérkirály,Meleg szemében tavak színe muzsikál,Szívéből csillannak a csillagos egek,A tündérlány szíve folyvást beleremeg.De jaj, ma esküvőre készül a király,választottja gyönyörű, délceg, sudár lány,de nem tudja a szem, mi van a mélyben lent,a szép királylány szíve csupán jeget rejt.Megsejtette, tudja jól ezt a tündérlány,szerelmes szíve mélyén meleg szivárvány,˝Óh, mondd hát, mondd, mit tegyek, bölcs Fűzfa apó?boldog legyen a király, nekem az a jó!˝Táncol a szép menyasszony, s táncol a király,izzó tűz-lelkével félti a tündérlány.Ám fellibben a függöny, bevágtat egy ló,mosollyal kérgén bólint rá Fűzfa-apó:A paripa hátán öreg varázsló ül,pálcáját meglibbentve szinte berepül,a tömeg hőköl, a menyasszony füstté vált,fültépő kacajjal a szél hangján kiált:Nem lehettem a tied, légy hát átkozott,a lány, aki megmentett tűnjön el, legott!Felnézett a király, még meglátta a lányt,de ebben a percben már Ő is köddé vált.Dermedt lett a csend, a zene elhallgatott,A király szíve hallhatóan dobogott,eltűnt tehát a jégcsap szívű boszorkány,de vele együtt elillant a szivárvány.Fekete gyász-éjjel szállt a palotára,sötét brokát leplet vontak ajtajára,a király - lelkében égő tűz -, útra kelt,a palotában már senki sem énekelt.Telnek a hónapok, a király vándorol,üveghegyen túl és át ezer kék tavon,agyában felsejlik még halványan egy kép,egy arc - el ne illanjon belőle végképp!Keresi a szép lányt, de nem lel szivárványt,nem találja nyugtát ezer határon át,bocskora elvásott már, szíve nyugtalan,nem találja szerelmét a boldogtalan.Arany virágok közt egy bíbor hajnalonhófehér palotát sejt a láthatáron,gyémánt szikrázik ott az ablakok helyett,száz szivárványt szórva szét a felhők felett.Egyik ablakában az álomarcú lány,szívéből sugárzik a forró szivárvány.Boldog a király; végre szerelmére lelt,szél szárnyán szállva vele tündérhonba ment.Újra víg tündérek libbennek az éjben,királyuk ragyog a szeretet fényében,tündértáncot jár a tündöklő szivárvány,muzsika hangja libben a szelek szárnyán.

[Péter Erika]

Kedves Marcsi!
Sajnos nincs időm és tehetségem a javításhoz. Javaslom, hogy hangosan olvasd, skandálva,
akkor magad is érezni fogod, biztos vagyok benne . Szeretettel ölellek: Erika

[NeMo]

Kedves Erika!
Ez a legelső mesém. Valóban, ballada inkább, bár igyekeztem, hogy happy end legyen a vége. Ha segítesz, talán ki tudom javítani a botlásaimat, s akkor még jobb lehet az alkotás. Igen, tudom, hogy a gyerekek vájt fülei igen érzékenyek a ritmusbuktatókra. Amúgy unokahúgom és egy másik tanítónő ismerősöm tesztelte már gyerekek közt és elég nagy sikere volt. A sztorit szeretem, amit megálmodtam, azt hiszem, nem lett rossz. Kicsit a magyar népmesék és Tolkien álomvilága vezetett, ezekből indultam a magam tündérútjaira.
Éva! Örülök, hogy tetszett!
Köszönöm, hogy olvastatok!
NM (NeMo, Marcsi)

[Péter Erika]

Te akartad, kedves Némo! Nagyon jó történet, de őszintén szólva inkább gyeremekballada, mint gyermekvers.
Vigyázz, gyermekversnél különösen fontos a pontos ritmus, a szótagszám stb...
Szeretettel ölellek!

[NeMo]

Úgy, ahogy mondod, kedves Péter, de ezt a gyerekeim nem tudják...
:) NM

[NeMo]

Ha már Évának megígértem, hozom a Tündérkéimet sorra