ALKOTÓ

Vénasszonyok nyara

10843586263?profile=original

Verébhad ujjong a kopaszodó fákon: - Elrepült sok éhes száj!
Örömük határtalan, csak én nézem fájón, hogy kiürültek a fészkek.
A póznák drótján sem tanácskoznak már a fecskemamák arról, hogy fiókáikat mivel is etessék…
Hiányzik ficsergő tornaórájuk, a fáról fára, egyre messzebbre röppenő ügyes kis mellényesek életre, vagy pontosabban a túlélésre való felkészítése is.
Elnéptelenedtek a kertek… Jobban hallom most a csendet, az űrt, amit itt hagytak.

A békák csak nyáron kuruttyolnak?
Talán akkor is csak azért, hogy cukkolják a gólyákat?
Ugyanis láttam, hogy vannak! Ők most is itt vannak!
Ott üldögélt három, hatalmas varangyos béka a vízóraaknában, amikor jött a leolvasó ember. Gondoltam is, hogy nagyon veszélyes foglalkozás az óraolvasás. Én alighanem bele is halnék…

Ez volna az a bizonyos indiánnyár? Nyár…
Bár ma a Nap meleget árasztva ragyog, de nem hagyom becsapni magam…
Tudom, hogy ablakomon már az ősz kopogtat. Jöttéről szólnak a levelek, melyek búcsú nélkül hullnak le az ágak magasából a sárba, hogy aztán a gondos gazdák összesöpörjék és tűzhalálra vessék őket. A levegőben, - utolsó üzenetként - fanyar illatukkal mesélnek az elmúlásról… Arról, hogy lehet így is… Utolsót, nagyot lobbanva, illattal üzenni a világnak, hogy „voltunk, mint Ti lesztek mint mi, por és hamu”.

Éltes asszonyságok nyara ez a csalfa napsütés… Mikor még elhisszük neki, hogy tart a nyár!
Böjtje is lesz majd, mikor virágba harap a dér. Talán már holnap reggel barna halált halt őszikék kókadt feje tudatja, senki sem halhatatlan.
Harangszó száll, értük is kondul, míg jelzi a delet…
Kályhámban tűz pattog, kint egy öreg varjú károgva szidja a tollait borzoló szelet.
…Töprengve bámulom a kinti fényt, elmélázva azon, hogy mi dolgom a világon…
Aztán megsimogat egy kedves illat, feleszmélek, és futok a konyhába. Megsült a tök! Felénk úgy hívják, patyulatök. Megunhatatlan őszi csemege!

Borús, elmúlással foglalkozó gondolataimat visszacsomagolom, hogy majd újra megtaláljam, amikor az élet mulandóságáról szeretnék elmélkedni.

 

 

Megjegyzés: szépírások, egyperces töprengésem

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Kedves Tibby!:)) Nagy örömet adtál szavaiddal!:)) Szívből köszönöm!

    Ha megakadnál egy-egy képed címadásánál, boldogan segítek, ha tudok.

    Szeretettel láttalak itt, köszönöm, Erzsébet.

  • ALKOTÓ

    Kedves Irén!

    Boldog vagyok, hogy megállíthattalak egy pillanatra!

    Boldog, hogy nálam pihentél, és tovább szőtted mindazt, amit nekem jelent ez a késő őszi pillanat.

    Hozzászólásod ajándék, szívből köszönöm!

    Ölellek szeretettel.

  • ALKOTÓ

    Kedves Laci!

    Szívből köszönöm soraidat! Értő, érző, empatikus embernek ismerlek. Itt írt gondolataid mégis megleptek! Döbbenetesen jól értettél! Nincs nagyobb öröm annál egy szerzőnek, mint amikor a visszhang ilyen csodás harmóniában áll az eredeti - szélnek eresztett - gondolattal.

    Hálásan köszönöm! Ölellek érte szeretettel, Erzsi.

     

  • ALKOTÓ

    Kedves Erikám!

    Nagy örömmel leltem rá hozzászólásaitokra, mik "szabadságom" ideje alatt költöztek írásom alá! Véleményedért hálás vagyok! Szívből köszönöm! Ölellek szeretettel, Lótusz.:)

  • ALAPÍTÓ

    Szomorú, letargikus időszak az őszelő, amikor elhagynak bennünket szárnyas ismerőseink. A városi ember talán nem is sokat törődik velük, de hiányuk mégiscsak megérzi. Ilyenkor a természet is negatív irányba fordul, ez is okozhat törést, az elmúlás dekadens hangulatát idézheti fel. A nyáron elraktározott szép emlékekkel felvértezve azonban bátran indulhatunk neki a közelítő sáros, ködös, borongós napoknak. Az ünnepközeli nyugodt, letisztult téli esteken pedig ráérünk majd merengeni az élet igazán nagy dolgain: szerepünkről a társadalomban, a világmindenségben, illetve nyithatunk egy újabb mappát a lélekelemzésnek.
    Hát valahogy így... ezeket az asszociációkat vetítette ki  a csalfa nyárutót elemző írásod, ami kis borzongással vegyes, mégis megnyugtató belső érzést váltott ki belőlem: mi, akik még itt vagyunk, mindenben fedezhetünk fel szépséget, és mindennek örülhetünk.
    És milyen finom is a sült tök... igazi csemege. Nagymamám is gyakran sütött ez idő tájt. :)

    Gratulálok hangulatos röpkédhez!
    Pacsi: tokio :)

  • ÖRÖKÖS TAG

     Ez valóban SZÉPÍRÁS, drága Lótuszom!

     Veled elmélkedtem...

     Ölellek, Erika

  • ALKOTÓ

    Köszönöm kedves véleményedet drága Gabiga!:)

    Jártam versednél, és én is megéreztem benne(d) a rokongondolatokat.

    Siess azzal a munkával, és gyere gyorsan vissza közénk, mert nagyon hiányzol!

    Ölellek szeretettel, és köszönettel, Lótusz.:)

  • SZERKESZTŐ

    Élvezettel és örömmel olvasom mindig egyperceseidet (is) Szinte saját gondolataimat "hallom" vissza többnyire. sajnos nekem mostanában nincsen időm az írásra, csak olvasok, ha van még rá energiám.

    Melengető gondolataidat olvasva jutott eszembe egy hasonlóval foglalkozó régi versem, be is teszem (aztán irány a munka frontja :( )

    Ölellek

    G

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum