Vörös és fekete

[Péter Erika]

Az ablak monitorán

tengerré vált az ég.

Korán elnyelt az idő mélye.

Feketére festetted világom.

Fázom. Piros bőrkötésbe

burkolom magam,

járom a szürke

palakővel takart földet,

ismeretlen ritmust kattog

az útitáska kereke.

– Gyere!– Orkán süvít

a metróalagútban.

Útban vagyok magamnak.

Itt lehetnél mellettem.

Bátor vagyok,

mondogatom újra és újra,

de durva felületek

kollázsa kísér csak,

s az ablak, szögletes

hasábokra szabdalt

kubista formák,

száguldó pinceállomások,

vörössé vált sínek,

palaszürke pályaudvar,

lekésett gyorsvonat,

rohanás feléd, s hét

nem fogadott hívás...

[Péter Erika]

Köszönöm, kedves Janow a látogatásodat, nagyon örülök a véleményednek.

[janow]

Eredeti képalkotások a rohanó XXI. sz.-ról.

[Péter Erika]

Kedves Rita!
Nagyon köszönöm, hogy meglátogattál, hogy rátaláltál erre a versemre.
Külön öröm, hogy tetszik és ezt megírtad nekem.

[B.Bihari Rita]

A hangulat és mondanivaló egysége szinte mellbe vágja az olvasót.Kegyetlenül valós....megérintett.Gratulálok versedhez:)

[Péter Erika]

Köszönöm szépen a kiemelést. Megörömöztetek.

[Péter Erika]

Köszönöm, drága L. M!
Szinte hipnotikus állapotban írtam. Egyedül a metrón.
Mindenkihez szól, kiált a versem, azokhoz is, akiket szeretek, akiket szerettem és akik szeretnek
vagy szerettek valaha engem.

[Péter Erika]

Kedves Péter! Ha csak a pillanatnyi hangulat jön át, máris megérte megírnom. Köszönöm.

[Péter Erika]

Köszönöm... Barátném!
A hét végén Pesten voltam...és...hiszen...tudod...

[Czinege László]

Rendkívül bűvös verset írtál, szinte hipnotikus, Stílusában, felfogásában is újszerű nekem. Persze, ha jobban magam elé idézlek, ez is teljesen te vagy.
Nagyon tetszik a vers, teljesen átélhető, átérezhető és hátborzongató.

[Poroszlay Gabriella]

:( ... szótlanul
Ölellek, Barátném!