Vuts Józsefné beküldései

Újfent: KÖSZÖNÖM. A végén még elbízom magam. :) Jóérzés tudni, hogy van még, akinek tetszik, amiket írok. 

Legyen derűs, szép hétvégéd! És még egyszer köszönöm kedves szavaid. Visszaadtad rég elvesztett önbizalmam, melyről azt hittem, már sose találom meg. 

Ennél szebb elismerést kívánni sem lehet. KÖSZÖNÖM! :)

Nem adtam fel az írást, csak volt egy válságos (lelkileg) időszakom, amikor üres lettem, szinte kongtam. Azt hittem, vége, kiégtem. Aztán eszembe jutott Nemes Nagy Ágnes, aki Az alvóhoz című versében így ír: „Te ismeretlen és ruhátlan/ te kelsz ki minden hamuból./ Te vagy a hetedik szobában,/ nem haltál meg, csak aluszol.” Nagyon remélem, már nincs messze az ébredés.

Még egyszer: KÖSZÖNÖM! :)

Megint csak köszönöm. :) Véleményeddel (az egyperces befejezését illetően) nem vagy egyedül. Mások is jelezték, hogy elrontja az egészet. Hallgattam rájuk és átírtam. :) Mentségemre szolgáljon: akkortájt eléggé „emberevő” hangulatban voltam. A puli című másik egypercesem mindenre magyarázatot ad.

Ami az emberek véleményét illeti. Nos, sosem érdekelt különösebben, hogyan vélekednek az emberek az írásaimról. Nem azért írok, hogy elnyerjem az emberek tetszését, elismerését. Azért írok (bár lassan egy éve egy sort se követtem el), mert szeretek írni. 

Köszönöm az elismerést. Neked sincs okod panaszra. Írásaidból árad az életszag. :)