4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

IRÓNIASAROK (szarkazmus, persziflázs, bökvers, limerick, grafoterápia / tréfás, epés csacskaságok)


A komoly (sőt komor), mértéktartó, kimért írások mellett sok szerző merészkedik az irodalom eme viszonylagos határterületére. Itt is lehet azonban (sőt kell is) maradandót alkotni. Ha igazán megszívlelendő, jól eltalált a mű,  felismerhető a jellemábrázolása, netán közéleti visszásságokat ostoroz időtállóan, akkor tanulságként szolgálhat. Tehát mindenképpen előremutató, szükséges, és talán még "a zorrunkat is tisztíccsa".
Nézzük csak meg, hogy ki, és melyik írását tartja érdemesnek ebbe a sarokba!

Megtekintések: 3617

Válasz hozzáadása

Válasz erre a témára

Ob ovo


Nem is akartam én sosem versenyezni
- Pedig már egysejtű koromban is kellett -
Azóta sem tudom: több millió mellett
Valóban én győztem, vagy csak hagytak nyerni...

* Beküldő: Boér Péter Pál; dátum: Augusztus 5, 2010; idő: 8:11pm

Nahát!

Lopva sajtolja a vasajtót a tót, rámenős mentős ősei kései hagyatékának, a mai téka megalapítóinak konya, konyakos meggyező sejtjein. Ezért van, hogy nem sejti selypítve, korábbi morális listadöngölő, öleket ölelő képeit, miket széfbe rak, tupíroz és dauerol. A páncélszekrény a postán lesz! Ereszt még néhány ereszcsatornát, aztán táncol egyet a csűrben, natúrban döngölve. Rönk mellett, nem ölében, odébb a széna, Xéna fekszik rajta. Tegzik, szikáran néz fel rá. Ördöngölő döngölő, jer remegem! – suttogja. Rőtlőn felöltőnek már értelme nincsen! Xéna legyél a kincsem két csettintés közben, ajakdübörögve ölre mentek. Teketória nélkül, nélkülöztek minden ruhát. Hát ez van. Nahát!

sor előttem, sor utánam

sor előttem, sor utánam,
verítékem lassan csorog,
feszültségét szigetelve
a fél város gumin csoszog.

vég nélküli járműcsorda,
az aszfaltgyepen vesztegel –
remeg az út –, s zajba fúlva-
hörögve, füstködöt lehel.

vár a pincér, portás, taxis,
köszönő szót, – vagy jattot tán?
vár a lámpánál a koldus –
egy tekintetet igazán.

áll a munka, a hivatal,
törvényházán számos akta,
kórházi ágyán a beteg,
nem fekszik az istenadta.

áll a bál a megállóban,
bár hív a vasút – vár a MÁV,
ki busszal megy: az is késik –
csak gyülekszik a bosszúság.

átgondolhatom életem,
bankban, postán csekkel állva,
amire én következem
megírom, mi van még hátra:

minden romlik, s nő az esély –
sor kerülhet talán arra –
gyászolókkal hátam mögött
várok szabad ravatalra.

Logopédusnál

-  Ö…ő Doktor  Úr, azértö kerestem meg, mertö egy mondatot sem birok kimondani úgy, hogyö ne makognék, nyögnék és az ö betűt ne emlegetném mondatonkéntö ötnél többször.

- Tehát Ön, politikus, Tv-rádió műsorvezető, vagy gazdasági-politikai elemző, de mindenképpen „értelmiségi”.

- Ö…ő  igen. Ö…ő meg tud…ö gyógyítani Doktor Úr?

- Remélem!  Mondja szépen utánam:

Gyilkolom a Magyar nyelvet
Ihaj, csuhaj, gyerekek
Hazudozás, ködösítés
Csak úgy megy, ha mekegek

- Ö…ö lehetne valami gyengébb rigmustö választani, ö…ő aminekö nincs ennyi mellékhatása?

- Lehet, akkor ezt ismételgesse lassan:

Ö betűknek garmadáját
Makogom a kutyafáját
Süketelni csak így tudok
Szédüljetek bamba juhok

-Ö…ő  Eztö, ha sűrűbben ismételgetem nem kapokö tőle kiütéstö -  Ö…ő?

- Ha, mellékhatások érik, vagy elvonási tünetek jelentkeznének, akkor a következő versikét szavalja el, napi háromszor - evés előtt félórával:

Nyögdécselve szép a duma
Dől is érte a sok guba.
Habzsolom a nyelvi fertőt,
Mint, ABC-ből a tepertőt.

- Ö…ő köszönöm Doktor Úr-ö! A paraszolvenciás kupertátö melyik zsebébe süllyeszthetemö?

Hát…ö, Ö…ő……. Mind a kettőbe!

Tanulságos, eredeti humorú, igazán lényegre tapintó, nagyszerű dramaturgiai érzékkel megírt darab. Rövid lélegzete ellenére sokkal több jellegzetes problémát bemutat, megértet, mint akár egy átfogónak aposztrofált elemzés.
Levezeted jó néhány alapvető probléma (a hazugság, a korrupció, a megalkuvás, a fennhéjázás) beszédzavarral párosult megnyilvánulását.
El tudnám képzelni akár kabaréjelenetként előadva is.

Gratulálok + ötös pacsi!

Köszi, hogy áttetted ide Árpi bá'! Még egy dologban segítenék (tudom, nekem egyszerű itt minden): rögtön a bevezető, a topiknyitó írás utáni ablakba  ( Válasz hozzáadása ) kell beilleszteni az előzmény nélküli témát, mert most úgy tűnik hozzászóltál az utolsó beküldéshez - azzal van összefűzve. Hasonlóan, mint ez a komment csatolódik az írásodhoz.

Benzinár

 Amióta figyelem a benzin árának emelkedésére adott indoklásokat, arra jöttem rá, hogy a magyarországi benzin-haramiához el kellene szegődnöm „indok-kiagyaló” szakreferensnek. Az a indoklási stílus és repertoár, amit idáig használtak már elavult és csak röhög rajta mindenki.
Újabbak kellenek!
Ötleteim a következők: 
Ne csak akkor emeljük a benzin árát, amikor például balhé van Egyiptomban vagy Líbiában, esetleg lemondott a dominikai elnök sofőrje, hanem akkor is, ha egész éjszaka nyüszít a kuvaiti olajminiszter kutyája. 
De az is megnyugtathatja a bamba népet, ha nyomós okként megemlítjük, hogy az egyik szibériai fúrótoronyra kétszer is rá repült egy cecelégy. Ami már tényleg katasztrofális azért - mert mint tudjuk, Szibériában nem élnek ilyen legyek, már régen elkergették őket az ott élő krokodilok.
Kitűnő ürügy lehet az emelésre az is, ha a Szaharában egy olajfúró munkás hasmenést kap – igaz ekkor, csak a benzin árát lehetne emelni, de ha ugyanezt a derék embert a székrekedés kínozná, már a gázolaj árát is legalább hat forinttal lehetne combosabbá tenni.
További áremelő tényező lehet, ha a százhalombattai olajfinomítóban elmarad a nőnap, vagy ugyanitt, vakondtúrást észlelnek a vezérigazgató szobájában.
Durvább drágulást is elvisel az istenadta nép, ha olyan okok játszanak közre, mint az olajtőzsde mosdókagylójának vízkövesedése, vagy ha ugyanitt, csocsóban kikap a portás.

 

A tízes éveim elején jártam. Mondjuk, úgy tizenkettő lehettem. A korombeli férfiak, a barátaim ekkortájt már teli voltak csajos sztorikkal. Jobbnál jobb nőkkel randiztak, sőt az egyikük már puszilkodott is.

Csak nekem nem volt mit mesélnem. Hiszen még nem voltam hazudós, vagy, ahogy mostanában mondják, nem vetítettem.

Különösebben nem érdekeltek még a nők, de ez nem mehetett így tovább. Némi tanakodás után meggyőztem magamat, hogy valami randit már nekem is össze kellene hoznom. Legyen már mit mesélni a barátaimnak. Akkoriban rettentően gátlásos voltam, és szöveggel is igencsak hervadtan álltam.

Gondosan felmértem a terepet. Az iskolában nem lenne jó, mert mindenki látná az ügyetlenkedéseimet. Marad az edzés.

Már vagy három éve jártam úszni. Az egyik reggel megjelent kiválasztottam, a Gitta. Nagy ravaszul a mellette lévő pályára ugrottam be. És kezdődhetett az udvarlás.

Nagyon belejöttem – egy pillanat alatt. Már vagy ezer métert leúsztunk, de még egy mukkot sem szóltam hozzá. Hirtelen ömleni kezdett belőlem a szó.

– Ráérsz?

– Rá. - Nagy dumás volt ő is.

Tovább úsztunk. Szó nélkül.

Büszke voltam magamra. Lehengereltem a dumámmal.

A monoton tempózás közepette ábrándozni kezdtem. Hogy kéz a kézben meghódítjuk a Gellért-hegyet. Elcsattan az első puszi is talán. Majd sokáig együtt járunk, térdig gázolva az élet viharaiban.

Feleségül veszem. Lesz egy palotánk a Rózsadombon, persze nem rögtön. Először, mondjuk, Rákospalotán. Egy kis mézeskalács házikó, ahol még igazi egér van a kamrában.

Aztán jöttek a rosszabb gondolatok. Az élet lehet pokol is, mondjuk, ha velünk lakik a kedves mama. Nem véletlen, hogy egy fekete macska tesped az anyósom lábánál. Tuti, hogy boszorkány. Nagydarab, kövér asszony hatalmas pofával. És csak beszél, beszél, beszél, ez már maga rémálom. Az ilyet kerékbe kellene törni. Óriáskerékbe, hogy kényelmesen elférjen.

Lassan vége az edzésnek.

Lerázom a vizet magamról, majd Gittát is.

– Akkor mikor? – kérdezi.

– Egyelőre soha - mondom biztatóan.

János, a vitéz

Van épp elég bajom, már csak ez hiányzik!

Negyvenkilenc fokban mindenki anyázik.

Icára gondolok, hiányzik a jó bőr,

mellé a susnyásba pár napra való sör.

Esz a fene érte, nem igen tagadom,

amikor csak lehet, jó, hogy … látogatom.

Remélem a Nap is vágja már, hogy fölös,

kár a héliumért, míg az agyam ködös.

Bekábultam tőle, mint a drogos éjjel,

mos, főz, mint a meszes, nézek szana-széjjel.

Úgy keni a posztót fel a szárítóra,

napestig stírolnám, de ketyeg az óra.

Nem festi a haját, tök jó, ahogy kinéz,

lesek, mint a versben az a János Vitéz.

Deka súlyfelesleg sehol sincsen rajta,

kár, hogy azt az izét melltartó takarja.

Mini a szoknyája, hú, de felesleges,

szemem kocsányon lóg, kezem semmit keres,

markolom a füvet, taperolom vadul,

várom a hétvégét, tesztoszteron az úr.

Megint randi time van, teljesen bezsongtam,

mert nem vagyok bunkó, pár szál gazt is hoztam.

Fejemet biccentem, János vagyok a Korn,

- én meg Ica lennék, bejössz nekem nagyon! -

Van neki egy anyja, láttatok még banyát,

tönkre vágta eddig majd mindenki agyát!

Be is szóltam rögtön „… hallja-e kend, anyjuk!

Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk!”

Minek nyitottam ki a nagy lepcses számat!

A vénasszony el is húzta a nótámat.

Kirúgtak a cégtől, nem a jövő héten,

nem kóser a helyzet: „Maradj otthon...” szépen!

Hiába csőröztem, sehol semmi meló,

lelécelek, ez van, csajomhoz kuss, heló!

Mielőtt dobbantok, felkeresem Icát

megmondom a frankót, nem lököm a rizsát.

Belilult az agya, de nem hadovázott,

a hírtől, hogy lépek, majd a falra mászott.

Lestünk mind a ketten, akár a vett malac,

- na, jó, akkor húztam, te meg itthon maradsz!

Kint is az a hányás, hogy koma a meló,

amiből a lé van: csúzli meg cucc, tesó.

Teperek is tovább frencsájz kommandósnak,

pár év múlva lazán adhatunk a jónak.

Simán ráfaragtam, elvagyok, mint befőtt,

török, tatár között fejem lágya benőtt.

Elég tré a helyzet, nem kell ide licence,

nyakunkon a „jani” COVID-19.

Nemrég Ica nyomta, otthon szintén zenész,

meg, hogy a jó anyja, éled, mint a penész.

Tolom a biciklit nemsokára haza,

karanténba kerül legalább a nyanya.

Nyomatják a lácsót, hol is az a Vuhan,

mialatt a tőzsdén az árfolyam zuhan.

Turbózzák az árat, mert a zaba magyar,

vírus se kell ide, pereg, ki hogy akar.

Húzom a nyúlcipőt, zárnak a határok,

tutkó becumizom, minél tovább várok.

Tekerem a pedált, nyög a csomagtartó,

szewa, nyugat, nem leszek világcsavargó!

Leszakadt a pofám, mikor berongyoltam,

banya, Ica sehol, marhára pislogtam.

Kiderült, a „mama” Lucifernél tarhál,

a csajom egész nap népkonyhán szaladgál.

Kibekkeljük ketten, bár az idő véges,

nem köhög a lóvé, mégse vagyok mérges.

Bár nem minden arany, ami jön, korona,

élünk, ez a lényeg, többire borona!

Aztaaaaaa... kőkemény rapp librettó. Már csak egy fullos zene kellene alá és úgy zuhogna a zsé, mint a TAO támogatások a focira. :)

Taxis öt perc




2006.11.30.

Kicsivel a nyolcvanas évek elején még spanban kentük a verdát, no nem a 1310-es Dákót, hanem az 1300-as Ladát. Egy idő után viszont már kezdtem besokallni a hülyeségeitől. Mindennap beszerzett valami csicsát az orosz szörnyeteghez.

Néha hőmérős iránytűt, használhatatlan könyöktámaszt, légterelőt, vagy küszöb spoilert, ablakbuborékot, a hátsó szélvédőt árnyékoló műanyag rácsot, plüssbevonatú derékfájdító hát és fejtámlát, dizájn csíkokat, lángnyelveket a kerekek mögé, Sport, Rally Team, Marlboro, Pingulin, Textar, Rothmans, Rotring matricákat. Fogyasztáscsökkentésre hivatkozva vett a porlasztóba forgó pörgettyűket, mágneses induktort, indukciós duplikátort. Beszerzett indítósegélyt, króm felnikarikákat (amit hetente leloptak) és krómszegélyeket, amitől még jobban rohadt a sárvédő. A jó látás érdekében a külső tükörre rakott nagyítót, a belsőre pedig kicsinyítőt. Hogy tisztaság legyen, az üléshuzatra tett védőhuzatot, arra pedig trikó üléshuzatot. A trepni gumira vásárolt védőgumit, erre tett még külön hótálcát. Ám hogy a hólé ne álljon meg benne, belerakta a nyári szövetszőnyeget, ami ugye kiválóan felszívja a vizet.


Négyféle ablakpucoló spray volt a csomagtartóban betárazva, háromféle jégoldó, mindenféle esetre kátrányeltávolító és egy kátrányos alvázvédő. Emellett még szilikon két flakonnal, egy szilikon eltávolító, négyféle illatban wunderbaum, illetve csöpögtetős és pumpás légfrissítők tucatszám.
Kicsi három kardánbokszot vásárolt, mire egyet be tudtam rakni (már csak a mérete miatt). A bokszba  villogó fényeket, állriasztót, töltés még egyszer visszajelzőt és ionizátort szerelt.
Minimum ötször cserélt sebváltógombot, mire "tutinak" érezte a fogást.
Ezután jött az első ködlámpafüzér, a sport kormány (amiért a jagelló mindig megvágott), a felhólyagzó ablakfóliák, az első tolatásnál leszakadó kiegészítő sárfogógumik, a hatféle ajtóütközést gátló műanyag vacak, ami kétnaponta elveszett.
Ezekhez jött még a harminc centi magas CB-TAXI szám, amit, hogy jól lehessen föntről is látni, még a kocsi tetejére is felragasztott.
Már csak a szintén szabálytalan kiegészítő fényvisszaverő prizmák kellettek előre és hátra, azután szinte sugárzott a boldogságtól Kicsi.
Természetesen, amikor meló után átadtam a verdát kiganézva, mindig benyújtotta az új szerzemények számláját, ami gyakorta bőven túlfutott a napi bevételen.

Egy alkalommal éppen iszogattunk a Sportkörben, amikor Kicsi feszegetni kezdte, hogy így, meg úgy.
Ekkor olyat találtam visszaszólni, hogy visszhangzott a terem.
Másnap már nem spanoltunk. Vettem egy 1310-es Daciát, persze ez akkoriban nem volt olyan egyszerű mutatvány, de az már egy külön történet.

Kicsi nem sokáig hajtotta egyedül a Ladát, egyre jobban foglalkoztatta a kihívás, mármint az én pőre Daciám, sokszor érdeklődött, hogy szolgál az új szerzemény. Erre mit is mondhattam neki?
-Tudod Kicsi, ez más mint a Zsiguli, ez már komolyabb technika, ez egy R-12-es.
Egyre többet sündörgött körülöttem, nézegette, méregette a verdát, ujjával dizájn csíkokat, taxiszámokat rajzolt oldalára.
Eljött egy szép tiszta áprilisi nap, amikor éppen csodáltuk a karnyújtásnyira lévő budai hegyeket a ferencvárosi púpról, amikor Kicsi így szólt:
- Nem vágynál már kocsicserére? Tudom, hogy neked a bőröd alatt is pénz van.
- Őszintén Kicsi, ez az eszem ágában sem volt. - Mégis mire gondolsz?
- Hát megmondom neked a frankót, tetszik ez a gép, ha megtudnánk egyezni, gerjednék rá.
- Figyelj Kicsi, ez már a szívemhez nőtt, de ha nagyon beleélted magad, én nem akarlak megbántani, igyunk meg egy unikumot, aztán eldöntjük, de én nem nagyon szeretném.
Másnap Kicsi átszerszámolt. Ahogy ott rendezkedett, észrevettem már előre megvette a lángnyelveket, és a dizájn matricákat.

A következő kocsim egy nyolcéves 123-as Merci volt, Kicsi nyolc hónap múlva ezt is elkunyerálta.

Épp indultam volna hazafelé a nemrég vásárolt hatéves 124-es Merdzsóval, amikor barátom gyalogosan megjelent a belvárosi droszton. Előadta legújabb fegyvertényét: nekicsattant a hetes busz oldalának (nem egyszer, kétszer), mivel (szerinte) nagy neki a Merci, és nem lát ki belőle rendesen. Így hát úgy döntött, visszaveszi a hófehér Dákót, amit az autókereskedésben még nem tudtak eladni.
- Különben is a Mercire nem árulnak semmi pöpec kiegészítőt, amivel otthonosabbá lehet tenni a verdát - mondta barátom - miközben hazafelé vittem.

Elbúcsúztunk gyorsan, nem volt parkolóhely.
- Majd keressük egymás! - Kiáltott utánam Kicsi. - Öt perc alatt bárhol összefutunk a városban. Valójában persze, azóta sem találkoztunk, mivel én inkább éjszakás lettem. Ennek viszont már úgy tizenkét éve...

RSS

Születésnapok

Mai születésnapok

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2021   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek