ALAPÍTÓ

MŰHELY KÁVÉHÁZ

 

Ebben a topikban lehetőség van a műhelymunkára. Aki nem elégedett a saját munkájával, itt kérheti a tagok segítségét alkotása tökéletesítése érdekében. A sikeresen javított változat átkerülhet az Íróterembe.
A szerkesztők az Íróterembe beküldött, ám véleményük szerint javításra szoruló írásokat átirányíthatják ide.

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Szavazatok: 0
Írjon nekem e-mailt, amikor válaszolnak –

Válaszok

  • ALAPÍTÓ


    Húsvéti nyúl és a róka

    Húsvét tombol mindnyájunkban,
    sok nyúl tántorog a téren,
    pár róka is előbukkan, -
    még ha nem is kértem.

    Ezért rögtön a kedvemre
    meglocsollak te szép leány,
    nehogy részegen fetrengve
    emlékezzél énreám!

  • ALKOTÓ

    Kedves Laci...

    Áthelyezned jogod volt, de lecsippenteni a már alatta lévő, és számomra nagyon kedves hozzászólást nem. Kérlek, hogy ha még nem törölted a kukából, akkor illesszed alá az olvasó véleményét.

    Köszönöm, Erzsébet.

  • KRITIKUS

    Sági Erzsébet: Hajléktalanul

    308446720?profile=original Vékony kabát alá lopakodik a nyirkos félelem,
    Ezer éve hordott, lyukas cipőjében még gomba sem terem.
    Éhes gyomra reménykedve kordul, rekedten jelzi a delet.
    Azt nem tudja hogyan, de ki kell bírnia ezt a kemény telet.

    Illusztráció: free fotó a netről
    ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

    Nem sorolom legjobb alkotásaid közé ezt a négy sort. Az íróterembe pedig csak azok kerülhetnek.
    A főoldali színvonal garantálása érdekében helyeztem át ide röpkédet.
    Barátsággal: K-L

  • ALKOTÓ

    Kedves  Gárard úr,  köszönöm a vélemény nyílvánítását, szeretem ha építő jellegű a kritika,. Én még csak 2éve vagyok tollforgató, és érzéseimet . életem apró csillámait vagy könnyeit szövöm bele verseimbe. Lehet, és biztos vagyok benne ,hogy nem ÍRÓI ZSENIALITÁS, de könnyítek a lelkemen ha kiirom,,,

    A pesti utca,  messze van tőlem. de mint egykori hegedűs , aki félbe hagyta tanulmányait , tanára halála miatt,,, SÍR A HEGEDŰ ÉS A LELKE IS-----nekem. Ezt a fájdalmat még más is kiséri. és az csordult ki lelkemből. --Ilyenre....Sajnos kemény az élet iskolája  és a szinpadja, amit ki kell járni és végig játszani.

     Elnézését kérem, de  nem értem a francia nyelvet , ám  szeretném tudni a verset magyarul. Köszönöm még egyszer.

    Tisztelettel: Molnár Mária Eti. Magyarkanizsa- Szerbia

  • KRITIKUS

    Vörösmarty térnek hívják Gérard.

    Remélem síró hegedűt nem rejtettél a francia sorok közé, mert az már igencsak elfáradt toposz. Állandóan új kifejezéseket kell keresni a nekünk tetsző jelenségek irodalmi stílusú megfogalmazására. Nem szabad sajnálni a fejtörésre szánt időt, hiszen úgy  lesz újszerű, egyedi egy-egy alkotás. Máskülönben a már számtalanszor felhasznált, jól ismert gondolatok, szókapcsolatok dömpingjévé válhat a vers, és (mint ebben az esetben Máriánál) valamiféle előrajzolt falvédőhangulat érződhet ki belőle.

    Egy ötlet: mi lenne, ha lefordítanád magyarra saját versed?

    Barátsággal: K-L

  • ALKOTÓ

    A távolban hegedű sír

     

    Ez a vers egy „reality show”, aminek semmi köze, a Magyar televízió így nevezett adásaihoz. Nagyon tetszik.  Szeretném felvilágosítani, íróját, hogy a siránkozó hegedűt, őhozzá közel, Pesten, a Zserbó előtti téren, hallottam panaszkodni. A tér nevét elfelejtettem, de a látvány örökké emlékezetembe vésődött.

    Írtam az eseményről, néhány sort franciául, melyeket, versének elismerése jeléül szeretnék eljuttatni Molnár Máriához. 

    .

    Les violons de Pest.

    .

    Dans les rues piétonnes, des touristes nonchalants

    Perçoivent de loin les violons qui pleurent

    Mais leur insouciance les laisse indifférents

    Aux appels indiscrets des sons lascifs qui meurent

    .

    A l’entrée de la place avec des gestes lents

    Des doigts décharnés recherchent les sons justes

    Sur un vieux violon éprouvé par le temps

    Où l’archer hésitant peine sur des cordes frustes

    .

    Son chapeau à ses pieds, le regard perdu

    L’homme ose à peine observer les passants

    Son sourire gêné est une main tendue

    Qui tente conjurer la misère du présent

    .

    Des badauds dédaigneux jettent un clin d’œil furtif

    Et déposent leurs oboles avec ostentation

    D’autres se détournent gênés comme des fautifs

    Portant leur attention dans une autre direction

    .

    L’autre côté de la place s’exhibe un jeune talent

    Son instrument profère des mélodies rageuses

    Pour réveiller les consciences somnolentes

    Des indolents à l’abri de richesses tapageuses

    .

    La jeune virtuose, dans la fleure de son âge

    Joue depuis des heures en vains, mais elle s’entête

    Son amertume retenue reflète bien d’avantage

    Une diatribe cinglante qu’une quelconque requête

    .

    En ce lieu, les tourments du destins ont réuni

    Le vieillard résigné et la jeune ingénue

    Ils recherchent ici, au carrefour de leur vie

    Quelques réconforts à l’ombre d’illusions perdues

    .

                                                            Gérard Filep

                                                            Le 21 juillet 2002

     

  • ALAPÍTÓ

     

    A távolban hegedű sír



    Valahol a távolban, hegedű sír halkan,

    segélyt kérő zokogás, hallik---alig jobban.

    Egy meggyötört lélek, ki valakit keresett,

    mint aki álmot sirat, -ami már elveszett.

     

    Olajlámpák pislognak, az alvó utcákban,

    itt-ott szél kap bele, az út menti bokorba.

    Csikordul egy kapu, cipők nyoma koppan,

    egy lámpa kialudt fénye,újra lángra lobban.

     

    Ecetfák lugasa alatt,csendesen haladva,

    hű társát  a hegedűt, hóna alatt szorítja .

    Lelküket cipeli, --a tokba bezárva,

    csak mély fájdalmukban , szét ne szakadna.

     

    A " haragszom " -neki, ismeretlen érzés,

    mi elhagyja ajkát, egy utolsó kérés.

    Eggyütt álmodtak egy gyönyörű jövőt,

    de a remény mi élt bennük, egy perc alatt össze tőrt.

     

    Egy kicsike szobában, a zsámolyra omlott,

    utolsó erejével , még imát mondott.

    Boldogságot kivánt,-hisz a mindene volt néki,

    s a lelke csendben elszállt,-- nem tudott már élni..

     

    2010,-12,-03----Eti

  • ALKOTÓ

    « Már csak egy vesszőhiba maradt. Azt viszont keresd meg kedves Gerard! Ez a házi feladat.»

    Ha tudnád, hogy mennyi bajom van, nem csak a vesszőkkel, hanem az ékezetes betűkkel is, akkor, nem írtad volna ezt.

    A kedvenc fórumomon kívül, általában, mindent a «RIVALDAFÉNY -be» írok. Két indokot találtam erre:

    -         Így nem kell a fejemet azon törni, hogy küldeményem hová való.

    -         Ha jól emlékszem a szabályokra, két hét elteltével az automatikus törlés, az újdonságoknak helyet biztosít.

  • ALAPÍTÓ
    No, kérem... néhol azért igazítottam ám a tartalmadon. Már csak egy vesszőhiba maradt. Azt viszont keresd meg kedves Gerard! Ez a házi feladat. :))
    A külföldi szavak tömkelegét előszeretettel "nyomják" a nyilatkozó fontos emberek. Náluk néha az ööö-ööö helyett nem is ugrik be más, csak egy kacifántos "kultúrkifejezés".

    Lehet, hogy az üzifalra nem fér fel ennyi szöveg egyszerre.
    Van egy rovatunk SZILÁNKOK címmel (esszék, cikkek, tárcák stb.) Igazából odavaló az ilyen téma.
  • ALKOTÓ

    Védjétek meg a magyar nyelvet!

    Bevezető: Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

    « Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
    amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.

    A magyar nyelv - azt hiszem, meggyőztelek Barátom -
    külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!»

    Mivel a hajam színe erről már régóta tanúskodik, e sorokat tényleges igazságnak vélem.

    *  *  *  *   * 

    Kissé meghatódva gondolok vissza, arra az időre, mikor körül-belül negyvenéves mulasztás után, visszatértem a magyar nyelv használatához. Meggyőződésem volt, hogy mivel az anyanyelvem magyar, ösztönszerűen tudok magyarul. Meghitt bizalommal, ragoztam magyarul francia igéket, és magyarosítottam francia kifejezéseket.

    Milyen kiábrándító a valóság!  Akkoriban, elkeseredve dühönghettem, hogy senki sem akart megérteni. Ennek következtében, a realitás kiábrándított a meggyőződések világából, és véget vetett, a magyar nyelv gazdagítására irányuló törekvéseimnek.

    Rájöttem, hogy az önbizalomból fakadó jóakarat nem ér fel a tudással, és kénytelen voltam taktikát változtatni. Szótáram segítségével próbáltam nyelvismeretem hiányosságait pótolni. Ez a logikus metódus is, némi hátránnyal árnyalt megoldásnak bizonyult. Egyrészt, a szótáramban való keresgélés közben, néha elfelejtettem, hogy mit is akartam mondani, másrészt, az e-fajta csevegés, a társalgóim türelmét is túlságosan igénybe vette.

    A kényszer törvényt dönt! Most is, tizenkét éves szolgálat után, és nem csak hűséges barátságunk tanújaként, a szótáram mellettem van. Tiszteletben szeretném tartani a magyar nyelvet.

    Felháborító igazságtalanságnak tartom, hogy amit én, egy évtizede nem tehettem meg, azt ti most minden lelkiismeret-furdalás nélkül gyakoroltok, például a francia igék magyar nyelvű ragozását. Egy hét alatt, a magyar televíziók Interneten látható adásaiban, és újságíróitok cikkeiben, 86 olyan szót fedeztem fel, melyeknek, minden bizonnyal vannak, megfelelő magyar kifejezései.

    Ha jól emlékszem, a https://4dimenzio.ning.com/forum/topics/irodalom-klub-nyelveszet  fórumban olvastam:

    "Olvassátok és járjon át benneteket is a büszkeség, hogy a magyart mondhatjátok anyanyelveteknek!"

    Mit mondtak a külföldiek a magyar nyelvről?

    - Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos
    nyelvtan megalkotója is  volt, mondta :  
     "a magyar nyelv logikus és tökéletes  felépítése felülmúl minden más nyelvet".
     
    - N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század):  
      "Olyan a magyar nyelv  szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy
    meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és  világosság."
     
    stb. stb. stb.

    Felteszem a kérdést, mi értelme van, a nemzetközi elismerésekre hivatkozni, ha a Magyar értelmiség nem becsüli meg az anyanyelve, tökéletességét és sajátosságait?

    Talán divatból, vagy nagy kultúrájuk elismerésének érdekében használnak néhányan ezekhez hasonló idegen eredetű szavakat

    Fikszálódhasson

    Frázis

    Frekventáltabb

    Imázsát

    Kreál

    Populáció

    Reprezentálja

    Szignifikánsan

    Nem valószínű, hogy általános elismerésben részesülnek azok, akiknek, a mondataik zagyvasága, (inkoherencia) a gondolataikra árnyat vetnek.

    Az természetes, hogy a nyelv fejlődése követi a társadalomban kialakult változásokat, viszont, számomra fontosnak tűnik meghatározni azt, hogy milyen irányban, és mi marad az útszélen.

    „Ha örvendek” is annak, hogy manapság francia cukorral édesítitek a kávétokat, mégis arra kérek mindenkit, akiknek módjában áll, hogy ne hagyjátok elfajulni a magyar nyelvet!

     

    Ui.: ezt a szöveget az üzenőfalra próbáltam feltenni, de nem sikerült.

    IRODALOM KLUB - NYELVÉSZET, KÖLTÉSZET, PUBLIKÁLÁS
    Interaktív irodalmi portál FÓRUMTÉMÁI. Versek, novellák, publicisztika, verses videók, hangosvers, olvasnivaló. Kortárs alkotók válogatott művei.
Ezt a választ törölték.