4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány


A rivaldafény mellett itt lehetőség van műhelymunkára is. Aki nem elégedett teljesen művével, az ebben a rovatban bátran kérje a tagok segítségét alkotása tökéletesítése érdekében. A javított változat - megelégedettség esetén - átkerülhet az Íróterembe.
A szerkesztők az Íróterembe beküldött, ám véleményük szerint műhelymunkára szoruló írásokat átirányíthatják ebbe a topikba.

Megtekintések: 878

Válasz hozzáadása

Válasz erre a témára

Köszi!

A válság óta egyre szomorúbb a taxi, mint ahogy a szolgáltatóipar egésze...

A következő elbeszélés címe: Testelhagyás.

Szerinted -beírjam?

Mindenki sci fi-re gondol, de ha elolvassátok, - lehet - megváltozik a véleményetek.

 üdv: csuma

Másoljad inkább, ha hosszú... :) Ha nem fér ki egészben, akkor kiírja, hogy mennyi a betett szöveg és mennyi, amit enged.
Hali!

 

  Testelhagyás

 

(Ha hiszed, ha nem!)

 

Gépkocsivezetőként éjjel dolgozom Budapesten.

Vannak "holt idők" amikor ücsörgünk 2-3 órát.

A legtöbb sofőr ülve bóbiskol, vagy kiszállnak kávézni, beszélgetnek.

Én, - inkább hátra hajtom az ülést (már amennyire lehet) félálomban fülelem a környezet zaját.

Ha bealszom rám döngetik az ajtót ami felér egy hangrobbanással.

Talán ez miatt - az álom,  és az ébrenlét küszöbén bolyongok - éjjel van, szemem csukva a sötétség dupla.

Érzékelem a neszeket, zajokat, - annak is tudatában vagyok - csukva vannak a szemeim, - pihenni akarok - nem gondolni semmire.

Nem tudom mennyi idő után szemhéjam alatt szürkeség dereng, - meglepődöm - érzékelek szemeim csukva!

Éjjel van, a kíváncsiság megfeszít - koncentrálok!

- Ez mi??

 Apró fekete pontok, első emberi gondolatom: - egy pöttyös abrosz, asztal teritő! - de, miért?

Ösztönösen közelítem.

A szürkeség "befeketedett" és abban a pillanatban a fekete " pacnikból" vakító fehér csillagok lettek!

Megijedtem!  - Hátra néztem (?) nagyságában a föld teniszlabda méretű, kék fehéren ragyogott!

Megrémültem! ( Ó - testben született gyarló ember!)

Nem mertem újra a csillagok felé nézni, nehogy elveszítsem a földet örökre.

Újra éreztem a gépkocsi ülését, éreztem a sötétséget, a zajokat.

Percekig nem akartam, mertem kinézni a fejemből, csak gondolkodtam, gondolkodtam, mi történhetett?

Egy két hét elteltével, ugyanabban az időben ugyanott elbóbiskoltam.

Eszembe jutott a "test elhagyás" - mint racionálisan gondolkodó végig pörgettem, - hogy kezdődött?

Kíváncsiságom nagyobb volt a félelmemnél...

Csukott szem, hátra hajtott ülés, stb. stb..

nem gondoltam semmire, valamiért úgy éreztem felfelé kell néznem, összpontosítani.

És - várni!

Elkezdődött! Feketéből szürke, - ettől megnyugodtam - de a folytatás nem úgy volt, mint az első alkalommal!

Ahogy világosodott, mint a periferiális látásnál - két oldalról cigarettafüst szerű gomolygás jött be a képbe...

Ott megálltam, nem tudtam, - most ez mi?

Később tudtam meg: Ez a "küszöb".

Kör alakú szürkeség, felhők. Tovább menjek - ne menjek?

Győzött a félelem.

Újra a kocsiban  csukott szemmel.

A harmadik alkalom a szokásos kezdéssel, előre eldöntöttem - tovább megyek a felhőkön.

Ott vagyok! - Tovább!

Eltűntek a felhők, mint ahogy egy vonat kijön a lapályból.

Kékes szürke fekete.

Látom a csillagokat, látom a földet, úgy érzem, medencében lebegek a víz tetején.

Nincs félelem, nagy nyugalom, csend.

Ember feletti boldogság, mámor, majdnem extázis, mások sem tudnál leírni, én sem tudom,  ezt csak átélni lehet!

Ki, vagy mi által, de tudtam - vissza kell térni, előszór tiltakozni akartam, de hamar rájöttem, bármikor "kijöhetek"

A vissza jövetelnél, biztos lévén a történésben "nézelődve" jöttem be.

A legszomorúbb látvány ami miatt felötlött a - kinn maradni a végtelenségig - a monoton keserű emberiség, kicsinyességükkel, testbe szorított állati vágyaikkal, napi problémákkal, - villanásnyi emberöltő!

Az életforgásban való ugyanaz a testi nyűg.

Születés betegség halál!

Ez ott fenn ijesztő perspektíva.

Már benn voltam. - a tanulság: ide születtem, ezt kell végig csinálni!

Tetszik ez a testelhagyás. Ez egy lelki drog.

Dicsekszem vele! Bár ne tettem volna.

Az abszolút materialisták megmosolyognak, pedig, a nekik feladott kedvenc kérdésemre sem tudnak válaszolni, akkor hogyan értenék meg egy más világ történéseit?

Egyszerű matek:

- Mi az osztható legkisebb?

Erre azt mondják:

-Végtelen!

Pedig - véges!

A nagy ateisták, ha azt látják a TV- ismeretterjesztő műsoraiban:  9-10 ezer méter  mély tengerárkokba élet van!

Csak hümmögnek, szerintük  fizikailag  lehetetlen. (Mit tudhatnak a dimenziók fizikájáról?)

Az élethez nem törvényszerű az oxigén!

No csak! Ez is fikció - szubjektivizmus?

Az emberi agy kb. egytizedes kihasználtsága benne hordozza azt az iszonyú korlátoltságot ami csak arra jó, hogy kiemelje az állat kategóriából.

Hogy miért véges a végtelen?

Gondoljanak a "fekete lyukakra".

Egyszerű - nem ?

Valaki megkért "vigyem ki".

Ő elhitte csodás élményeimet.

Én aki azt hittem, mekkora tudós (csak egy balga jószág!) vagyok belementem!

Magával a fizikai rákészüléssel: légzés lassítás + a bioáram kapcsolódása a a levegő (külsőleg) elektromos töltésével, amitől "szellős " lesz a "nehéz test".

 

                                           FOLYT. KÖV. ?

Testelhagyás

II. rész

 

    Nem mesélem, nem hosszú, nem bonyolult, de van fontosabb.

Személyautóban ülünk, éjszaka van, a két első üléstámlát félig hátra hajtom.

Nekem jobb oldalt - kérem csukja be a szemét, mintha a csillagokat nézné úgy tartsa a fejét.

- Lazulj el, a bal tenyeredet tedd le az ülésre - lefordítva!

Én mondom mit csinálok, de nem mondom ki mire gondolok.

A jobb kezem négy ujjhegye (nem hüvelykujj) az ő bal keze négy ujjkörme felett érinti. (nyomja)

Szemünk csukott, "nézzük a csillagokat".

Sötét van, nem látsz semmit, nézz egy fekete pontra a feketeségben!

Erősen koncentrálok, akarom, hogy sikerüljön, a bizonyítási vágy - végre érezze valaki azt amit én is éreztem!

Megosztani az örömöt, a tudást, a hitet!

Nagyon naiv, és nagyon buta emberi  gondolatok!

Azóta már rájöttem.

Komoly ára lett! ( a kísérletnek is )

Szóval: Kezdtem "ki menni" nagyon nehezen megy, vinni akartam valakit, aki nem tudja mi vár rá, "fel kell oldanom" a testét, hogy szelleme kiszabaduljon.

Leküzdeni a vegetatív idegrendszert, az ego-t, a tudatot, - alkut kötni az életösztönnel!

Sejtésből, csak háromszor annyi idő kelet a "felhőkig", a küszöbön lebegve éreztem - egy test - lettünk két ösztönnel.

Az ego-át, tudatát lebírtam akarati energiával, ha morbid lennék azt írnám - zombi lett!

Nem.

Mint ahogy magamat ujjaimon keresztül, - ha le lassul a légzés le lassul a pulzus.

A test kezd "kihűlni", közelíti a külső hőmérsékletet, vékonyodik az aura, - ez egy mesterséges halál!

( Nem mintha a természetes halálnál nem ugyanez történne!)

A szellem fészke az agy, egyre erősebben generálja a vágyat akaratot, a szabadulást.

" A szellem a szívvel megbeszélte - pihenjen a test!"

Dimenzióváltás történik.

Kilépés az anyagi világból, amit a régi keleti mesterek több ezer éve élnek, tanítanak.

A fránya nyugati technokraták, akik úgy rágyógyultak a komputereikre, az infúzió és a katéter egyszerre van bekötve.

Természetes funkcióik nem a természettől függenek.

Szerintük Európa a kultúra bölcsője /!/ A kínai gyógyászat (5000 éves) vízió! Az indiai joga szubjektivizmus stb stb .

Maradjuk a Bibliánál: Boldogok a lelki "sötétek"!...

De folytassam a kisérletet:

A "küszöbön" várakozok, gomolyognak a felhők, megtorpanok, érzékelem a külvilágot, valós - fizikai, mellettem a fizikai alany dermedt...

 

                                      folyt köv ?

 

Alkonyat.

 

Az élet reményekben bőséges táján,

Fürgén, észrevétlen, átsuhant az idő,

S az időjárta lét kifáradt talaján,

Már csak az alkony évelő virága nő.

 

Ha az élet alkonyán az eszmék sarja,

Olykor az emlékek világában csapong,

Értelmét a jelen valósága hordja,

Mert a célunk mindig a jelenben bolyong.

 

Néha az élemedett kor sivár tája,

Átszellemül, a múlt ifjúság lelkivel,

De az emlékezet halványló világa,

Csak az elmúlt évek javát idézi fel.

 

Mi maradt életünk múlandó javából,

Ha a falánk idő felfalta éveink,                 

És a szűk kezű jelenünk jóvoltából,

Nem valósulhatnak meg a reményeink.

 

A hit, az életkor e végső szakaszán,

Csábító képeket tár a vándor elé,

Hogy szilárd lépéssel haladjon az útján,

Egy reményekben gazdag végtelen felé.

Védjétek meg a magyar nyelvet!

Bevezető: Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
http://4dimenzio.ning.com/forum/topics/irodalom-klub-nyelveszet

« Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.

A magyar nyelv - azt hiszem, meggyőztelek Barátom -
külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!»

Mivel a hajam színe erről már régóta tanúskodik, e sorokat tényleges igazságnak vélem.

*  *  *  *   * 

Kissé meghatódva gondolok vissza, arra az időre, mikor körül-belül negyvenéves mulasztás után, visszatértem a magyar nyelv használatához. Meggyőződésem volt, hogy mivel az anyanyelvem magyar, ösztönszerűen tudok magyarul. Meghitt bizalommal, ragoztam magyarul francia igéket, és magyarosítottam francia kifejezéseket.

Milyen kiábrándító a valóság!  Akkoriban, elkeseredve dühönghettem, hogy senki sem akart megérteni. Ennek következtében, a realitás kiábrándított a meggyőződések világából, és véget vetett, a magyar nyelv gazdagítására irányuló törekvéseimnek.

Rájöttem, hogy az önbizalomból fakadó jóakarat nem ér fel a tudással, és kénytelen voltam taktikát változtatni. Szótáram segítségével próbáltam nyelvismeretem hiányosságait pótolni. Ez a logikus metódus is, némi hátránnyal árnyalt megoldásnak bizonyult. Egyrészt, a szótáramban való keresgélés közben, néha elfelejtettem, hogy mit is akartam mondani, másrészt, az e-fajta csevegés, a társalgóim türelmét is túlságosan igénybe vette.

A kényszer törvényt dönt! Most is, tizenkét éves szolgálat után, és nem csak hűséges barátságunk tanújaként, a szótáram mellettem van. Tiszteletben szeretném tartani a magyar nyelvet.

Felháborító igazságtalanságnak tartom, hogy amit én, egy évtizede nem tehettem meg, azt ti most minden lelkiismeret-furdalás nélkül gyakoroltok, például a francia igék magyar nyelvű ragozását. Egy hét alatt, a magyar televíziók Interneten látható adásaiban, és újságíróitok cikkeiben, 86 olyan szót fedeztem fel, melyeknek, minden bizonnyal vannak, megfelelő magyar kifejezései.

Ha jól emlékszem, a http://4dimenzio.ning.com/forum/topics/irodalom-klub-nyelveszet  fórumban olvastam:

"Olvassátok és járjon át benneteket is a büszkeség, hogy a magyart mondhatjátok anyanyelveteknek!"

Mit mondtak a külföldiek a magyar nyelvről?

- Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos
nyelvtan megalkotója is  volt, mondta :  
 "a magyar nyelv logikus és tökéletes  felépítése felülmúl minden más nyelvet".
 
- N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század):  
  "Olyan a magyar nyelv  szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy
meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és  világosság."

 
stb. stb. stb.

Felteszem a kérdést, mi értelme van, a nemzetközi elismerésekre hivatkozni, ha a Magyar értelmiség nem becsüli meg az anyanyelve, tökéletességét és sajátosságait?

Talán divatból, vagy nagy kultúrájuk elismerésének érdekében használnak néhányan ezekhez hasonló idegen eredetű szavakat

Fikszálódhasson

Frázis

Frekventáltabb

Imázsát

Kreál

Populáció

Reprezentálja

Szignifikánsan

Nem valószínű, hogy általános elismerésben részesülnek azok, akiknek, a mondataik zagyvasága, (inkoherencia) a gondolataikra árnyat vetnek.

Az természetes, hogy a nyelv fejlődése követi a társadalomban kialakult változásokat, viszont, számomra fontosnak tűnik meghatározni azt, hogy milyen irányban, és mi marad az útszélen.

„Ha örvendek” is annak, hogy manapság francia cukorral édesítitek a kávétokat, mégis arra kérek mindenkit, akiknek módjában áll, hogy ne hagyjátok elfajulni a magyar nyelvet!

 

Ui.: ezt a szöveget az üzenőfalra próbáltam feltenni, de nem sikerült.

No, kérem... néhol azért igazítottam ám a tartalmadon. Már csak egy vesszőhiba maradt. Azt viszont keresd meg kedves Gerard! Ez a házi feladat. :))
A külföldi szavak tömkelegét előszeretettel "nyomják" a nyilatkozó fontos emberek. Náluk néha az ööö-ööö helyett nem is ugrik be más, csak egy kacifántos "kultúrkifejezés".

Lehet, hogy az üzifalra nem fér fel ennyi szöveg egyszerre.
Van egy rovatunk SZILÁNKOK címmel (esszék, cikkek, tárcák stb.) Igazából odavaló az ilyen téma.

« Már csak egy vesszőhiba maradt. Azt viszont keresd meg kedves Gerard! Ez a házi feladat.»

Ha tudnád, hogy mennyi bajom van, nem csak a vesszőkkel, hanem az ékezetes betűkkel is, akkor, nem írtad volna ezt.

A kedvenc fórumomon kívül, általában, mindent a «RIVALDAFÉNY -be» írok. Két indokot találtam erre:

-         Így nem kell a fejemet azon törni, hogy küldeményem hová való.

-         Ha jól emlékszem a szabályokra, két hét elteltével az automatikus törlés, az újdonságoknak helyet biztosít.

 

Atávolban hegedű sír,,,,



Valahol a távolban, hegedű sír halkan,

segélyt kérő zokogás, hallik---alig jobban.

Egy meggyötört lélek, ki valakit keresett,

mint aki álmot sirat, -ami már elveszett.

 

Olajlámpák pislognak, az alvó utcákban,

itt-ott szél kap bele, az út menti bokorba.

Csikordul egy kapu, cipők nyoma koppan,

egy lámpa kialudt fénye,újra lángra lobban.

 

Ecetfák lugasa alatt,csendesen haladva,

hű társát  a hegedűt, hóna alatt szorítja .

Lelküket cipeli, --a tokba bezárva,

csak mély fájdalmukban , szét ne szakadna.

 

A " haragszom " -neki, ismeretlen érzés,

mi elhagyja ajkát, egy utolsó kérés.

Eggyütt álmodtak egy gyönyörű jövőt,

de a remény mi élt bennük, egy perc alatt össze tőrt.

 

Egy kicsike szobában, a zsámolyra omlott,

utolsó erejével , még imát mondott.

Boldogságot kivánt,-hisz a mindene volt néki,

s a lelke csendben elszállt,-- nem tudott már élni..

 

2010,-12,-03----Eti

„A távolban hegedű sír,,,,”

 

Ez a vers egy „reality show”, aminek semmi köze, a Magyar televízió így nevezett adásaihoz. Nagyon tetszik.  Szeretném felvilágosítani, íróját, hogy a siránkozó hegedűt, őhozzá közel, Pesten, a Zserbó előtti téren, hallottam panaszkodni. A tér nevét elfelejtettem, de a látvány örökké emlékezetembe vésődött.

Írtam az eseményről, néhány sort franciául, melyeket, versének elismerése jeléül szeretnék eljuttatni Molnár Máriához. 

.

Les violons de Pest.

.

Dans les rues piétonnes, des touristes nonchalants

Perçoivent de loin les violons qui pleurent

Mais leur insouciance les laisse indifférents

Aux appels indiscrets des sons lascifs qui meurent

.

A l’entrée de la place avec des gestes lents

Des doigts décharnés recherchent les sons justes

Sur un vieux violon éprouvé par le temps

Où l’archer hésitant peine sur des cordes frustes

.

Son chapeau à ses pieds, le regard perdu

L’homme ose à peine observer les passants

Son sourire gêné est une main tendue

Qui tente conjurer la misère du présent

.

Des badauds dédaigneux jettent un clin d’œil furtif

Et déposent leurs oboles avec ostentation

D’autres se détournent gênés comme des fautifs

Portant leur attention dans une autre direction

.

L’autre côté de la place s’exhibe un jeune talent

Son instrument profère des mélodies rageuses

Pour réveiller les consciences somnolentes

Des indolents à l’abri de richesses tapageuses

.

La jeune virtuose, dans la fleure de son âge

Joue depuis des heures en vains, mais elle s’entête

Son amertume retenue reflète bien d’avantage

Une diatribe cinglante qu’une quelconque requête

.

En ce lieu, les tourments du destins ont réuni

Le vieillard résigné et la jeune ingénue

Ils recherchent ici, au carrefour de leur vie

Quelques réconforts à l’ombre d’illusions perdues

.

                                                        Gérard Filep

                                                        Le 21 juillet 2002

 

Vörösmarty térnek hívják Gérard.

Remélem síró hegedűt nem rejtettél a francia sorok közé, mert az már igencsak elfáradt toposz. Állandóan új kifejezéseket kell keresni a nekünk tetsző jelenségek irodalmi stílusú megfogalmazására. Nem szabad sajnálni a fejtörésre szánt időt, hiszen úgy  lesz újszerű, egyedi egy-egy alkotás. Máskülönben a már számtalanszor felhasznált, jól ismert gondolatok, szókapcsolatok dömpingjévé válhat a vers, és (mint ebben az esetben Máriánál) valamiféle előrajzolt falvédőhangulat érződhet ki belőle.

Egy ötlet: mi lenne, ha lefordítanád magyarra saját versed?

Barátsággal: K-L

Kedves László, Nincs szándékomban ellent mondani önnek és igaza van hogy vannak a versben ELCSÉPELT szavak, Ön Magyarországon él, illik tudnia az anyanyelvet hibátlanul. hogyan tenne és írna helyesen ha egy olyan országban élne, ahol sokszor félve mondja ki a Magyar szót, nem hogy újabb ízes szavakat keresne a kifejezésre, de szükségét érzi annak ,hogy érzéseit leírja, esetleg segélykiálltás a külvilág felé. Megértem hogy itt csak hibátlan műveket illik kitenni. nem bántódok meg .ha közlik velem ,hogy nem itt van a verseimnek a helye.. mert éretlenek. hiszen akkor tudom csak felmérni a milyenségét... Mégegyszer elnézést kérek. Tisztelettel : Mária-Eti

RSS

Születésnapok

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2021   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek