4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány


A rivaldafény mellett itt lehetőség van műhelymunkára is. Aki nem elégedett teljesen művével, az ebben a rovatban bátran kérje a tagok segítségét alkotása tökéletesítése érdekében. A javított változat - megelégedettség esetén - átkerülhet az Íróterembe.
A szerkesztők az Íróterembe beküldött, ám véleményük szerint műhelymunkára szoruló írásokat átirányíthatják ebbe a topikba.

Megtekintések: 878

Válasz hozzáadása

Válasz erre a témára

Karácsonyi üdvözlet   (a haiku kedvelöinek)

 

Áttör a holdfény

Jégvirágos ablakon

Boldog karácsonyt.

 

Köszönjük szépen Gerard!

Karácsony

Fényvarázs ragyog,
fagyos éjjelen nem csak
a tűz melegít.

Elmúlt egy szerelem

 

Ha harmat üli meg, a szempilláidat,

Ne szégyenkezz miatta, az egy vádirat.

Ha döbbent fájdalom némítja ajkad,

A szemed mondja el majd, a vádakat.

 

Nem rajtad múlt, te mindent adtál.

Nem rajta múlt, hogy semmit se kaptál.

Oly álmokat szőttél könnyelmű lényébe,

Mely ott nem volt, s kipergett belőle.

 

Ő csak játszott egy színes játékot,

Percnyi varázslat, neki csak ennyi volt.

S szaladt is tovább, s kacagva nézte,

Hogy lázasan vágytál, az ölelésre.

 

Nem szól a harsona, nincs világ vége,

Háborgó lelkedet nyugtasd meg végre.

Tanulj hát belőle, nincs már mit tenni,

Elmúlt egy szerelem, hidd el csak ennyi.

Nagyon mély, romantikus érzéseket hordoz a versed, szinte érezni lüktető dallamát is. Tartalma, eszközei, felhasznált képei nekem egy kiváló, leendő dalszöveg érzetét sugallják.
Miért nem az íróterembe küldted be Péter? Teljesen kiforrott, harmonikus egységet képező darab.
Gratula + boldog karácsonyt!

Kedves Barátom

Egyfelől innen is kivánok békés boldog ünnepet, másfelől ki akartam próbálni ezt a felületet, és most valóban oda irányítom. Köszönöm elismerő szavaidat


Szemem kékje esőfelhő
visszafelé hulló csöppekkel
mélyén szivacs a lelkem
egyre nehezebb
ahogy a tükör görbül.

------------

Megjegyzés: Ha magad sem vagy biztos műved értékében, ezért letiltod a hozzászólásokat, akkor ennek a röpkének igazából a Műhely Kávézóban a helye. Ugye?
A 4 Dimenzió portálon kerülnünk kell a hozzászólások letiltását, hiszen a portál lényeges eleme a kreatív műhelymunka.

Részletek egy önéletrajzból



Születés. Az első próbatétel. Megszenvedtem ugyanúgy, mint Anyám 14 éves gyermekteste. Madárcsontú, véznácska teremtés volt.  A szülés komplikált. Azt mondták, hogy csoda hogy egyáltalán túlélte. Mégis mi voltunk az erősebbek. Apám persze nem vállalt bennünket. Egyikőnket sem. Soha...

 

Eszmélés. Mindig anyám barátnőjénél. Ő altatott, táplált, hallotta első szavaimat, látta első lépéseimet. Hiába kérdeztem: Hol és miért van? Nem volt válasz, vagy csak kertelés...

 

Később nem értettem  miért néz rám olyan homlokráncolva az óvónéni és  hogy a gyerekek miért nem játszanak velem.  Én is szerettem volna kijönni a sarokból és beállni a körtáncba...

 

Azután lenéztek, kiközösítettek. A férfitanárok furcsán mosolyogtak,  a nők meg sehogy sem. Emlékszem arra a napra amikor Tibor osztálytársam azt mondta nekem: Anyád fattyút szült mielőtt szajha lett. Tudtam, hogy sértés, de valahogy nem értettem. Inkább az foglalkoztatott, hogy miért nincs sohasem otthon...

 

Érettebben a tanulásba menekültem, mert megértettem mindent. Anyám értem árulta magát. Hogy engem eltarthasson, felnevelhessen. Drága, társtalan, kéjencek közt asszonnyá lett Anyám...

 

Az egyetemet is fizette. Válaszom: teológia...

 

Cölibátust fogadtam és pap lettem. Úgy éreztem vezekelnem kell Anyám gyalázattá, istenkáromlássá lett szeretetéért. Magam föláldoztam, hogy őt feloldozzam...

 

Anyám az éjjel meghalt. Mostmár mindenért kár és minden mindegy. Az élet nélküle folytatódik. De miért kellett nekem lennem? Miért? Anyám! Üzenj nekem Istennel! Csak annyit: jó helyen vagy és megbocsáttatott. Anyám! Szeretlek!

 

Ámen

 

Ebből  regényt szeretnék írni. Mit szóltok hozzá?


Hozzászólások - Kovács László "iceman" -tól

Teljesen jónak tűnik a rövidített szinopszis kedves Krisztin. Azt kérem azonban, hogy tedd át a Rivaldafény - Műhely Kávézóba . Az a rovat részben épp ilyen célra lett létrehozva. Itt az Íróteremben (a portál kiemelt felületén) én is csak a kiforrott, kész munkák publikálását javaslom.

Barátsággal: iceman
Izgalmas lesz ez Krisztin-noa  (mi ez a noa toldalék?), bár ha én lennék a kiadó, akkor ennyivel nem érném be, kérnék legalább 5000 karaktert. Ez most 1764.
Pacsi!

Diák monológ



A lustaságom nem ismer határokat. Szabályosan döglődök az ágyban. Ajj... ez a tantárgy teljesen leszívta az agyamat. Ok. Most megpróbálok semmire sem gondolni. Semmire. Álljunk csak meg egy percre... ha a semmire gondolok, az is valami. Nem? Áh! Kit érdekel! Ezen téma megvitatását átengedem a filozófusoknak. Pontosan. Biztosan jobban tudják mint én, vagy valami ilyesmi. Ó tanulni kellene... Ajj... de olyan álmos vagyok. Ok. Akkor úgy lesz, hogy hmmm... hogy most van 15:12. Hmmm... akkor félig alszok. Lehunyom a szememet és pihenek. Muszáj, különben elszáll a tudás. Így rögzül. Ehhez kétség sem fér. Elvégre, a játék is megáll egy pillanatra, mikor elmentem. Pontosan. Ez a dolgok rendje. Tehát, lehunyom a szemem. Így ni. Időnként menteni kell a tudást, nem igaz? Még a végén az egész elvész és kezdhetném elölről. Brrr... Nézzenek oda, hogy elszaladt az idő... már 35 van. Hmmm... ez így sehogy sem jó. Az egész az egy kerek szám. A fél is egy kerek szám, hiszen az óra közepén van. Ez így szimmetrikus. A negyed és a háromnegyed nem igazán kellemes szám. Fúj... páratlan számok. Ez sehogy sem lenne szimmetrikus. Végül is, ha belegondolok... ha egy órát szánok egy tételre és van 20 tételem, az ugye 20 óra. Ó, hát akkor az az egy óra alvás ide vagy oda. Egyébként is, jaj már 50 van. Tíz perc pihenés nem elegendő. Túl sok az információ, idő kell a feldolgozáshoz. Amúgy meg, fejlődő szervezet vagyok, vagy mifene. Áh, egye fene alszom egy órácskát, csak, hogy kerek legyen, na meg az egészségem is így kívánja... minden bizonnyal. Akkor be is állítom az órát 5-re. Ajj-jaj az sem páros szám. Na jó, akkor hatig alszom. Bárki bármit mondjon, ez kijár nekem... hiszen már megtanultam egy egész oldalt...
Ez az írás - maradjunk annyiban - jobb helyen van itt. Az íróterem kiemelt felületünk, a legjobban sikerült írásművek bemutatására van fenntartva.
Barátsággal: K-L

Monstremanus szép irodalmi „szösszenete”

( Humoreszk )

A grazi kanyar

 

Sokadika, nagyon sokadika, napok óta alig van fuvar. Órákig lehet ücsörögni, a drosztokon, sarkokon, szórakozó helyek előtt. Még a lé-parton álló „dzsanistáknak” is zsibbad az ujjuk, olyan erővel szorítják a mikrofont.

Igen egymásba ér az antennájuk, várják a csodát. Beszélgetni sincs kedvük, gondolataik a kifizetendő számlákon, kocsi javításon és a keserű kenyér körül jár.. Éjjel két óra, alszik a város, bóbiskolnak a taxisok is, inkább állni, mint gurulni mottóval, drága a benzin. A Nagykörút is kihalt, egy –két ember esik le az éjszakai buszokról, nyár van, jó idő, aki nem buszozik, sétál.

A kolléga, a Nagykörúton, egy igen frekventált ˇ”tuti” helyen „drosztolt” (egyéni taxi állomás), szabály nem tiltotta, forgalmat nem zavart. A környéken volt minden: hotel, non-stop bolt, vendéglő, és nagy átmenő forgalom. Beeshetett onnan beülő, felvezetés, night club, szóval, amit ellehet képzelni. Sőt, még olyan is, amit nem lehet elképzelni, csak átélni, de az egy külön történet.

Szorgalmasan, már vagy három órája ott „púposkodott”. A rádión csönd, az utcán csönd, és a fejében is lassan elcsöndesedett minden…

Elszunyókált, azt álmodta, új Audi 6-tal taxizik. Fulltechnikás a kocsi, zsír új, érzi a kárpit illatát. Érzi a büszkeségét, a közelgő egy hónapos nyaralást, a spanyol tenger-parton, a miért megdolgozott. Olyan jól megy a taxi, és olyan jó taxisnak lenni. Szép ez a szakma…

Valaki megnyitotta jobb első ajtót, ösztönösen odakapta fejét, az álom utolsó foszlányaiból felriadt, fél pillanatra ránézett a kezére (belelógott a bilibe). Elkeseredett a valóságtól. Húsz év körüli csinos, jól öltözött, ízlésesen sminkelt, udvarias leányzó hajolt be a kocsiba.

- Szabad a taxi? - kérdezte, de nem ült be. Mit lehet erre mondani többórás dekkolás után? Mogorva mosoly, mert egy kicsit „szakmabeli” ő is - másokból él - neki is fizetnek. Kurva, egy szakma mindkettő, az már biztos.

-  Üljön be! - és ha már benn ül, az konkrét fuvar.

- Messzire utaznék! – felelte a lány. Mosolya komoly, nem egy könnyű préda a fajtából. A „messzire utaznék” általában, két-három sarok, amitől a legtöbb taxis sírógörcsöt kap, visszerei kiújulnak, őszülni kezd hirtelen, s nyeli a gombócot. Mit tud csinálni? – visszakérdez:

-  Milyen messzire, három sarokra, mert nincs közvilágítás?

-  Nem! – felelte a lány, de néhány pillanatra úgy tűnt, rácsapja a kocsiajtót.

- Graz!

- Graz…?  – gondolta, valami új lakópark friss utcácskája, vagy a soroksári Grassalkovich utca, amit nem lát kimondani, talán a csajszi.

- Ausztria. – segít a lány, mert látja, hogy a taxis egyre bénábban néz ki a fejéből.

Pedig úgy igazából nem hülye, csak hitetlen – a több órás dekkolás után – semmittevés kínjaitól. Most meg ilyennel ijesztgetik.

- Oké, üljön be!

- Nem most utazok.

- Na, tessék… a felemelkedés és a mélybe zuhanás, még a végén megkérdezi: Melyik pályaudvarról indul a vonat Grazba? Az ilyentől lesz az embernek szívritmuszavara, nem a zárlatos rezsótól.

A tünemény belenyúl a táskájába, kivesz tízezer forintot, és a jobb első ülésre dobja.

- Délelőtt tízkor a Mameluk utca 26 alatt várom! – csapja be az ajtót diszkréten, és csinos feneke elringatózik az éjszakai félhomályban.

Percekig agyhalál – a tízezres ott virít az ülésen, nem nyúl hozzá, nem érti. Tizenöt éve taxizik, sok mindent látott, sok mindent átélt, az éjszakai taxizás megedzette. Már szemrebbenés nélkül tudomásul veszi, amikor valakit néhány forintért leszúrnak...  Nem a sötét sikátorban, nem-nem…

Neon lámpák fényében a buszmegállóban. Az éjszaka más, kőkemény alvilág, ahol könnyen másvilágra kerülhet a gyanútlan. Az éjszakai emberek eldurvulnak, eldurvulnak. Nehéz kenyér az éjszakás taxisélet.

A pénzt a belső világításnál megnézte: eredeti tízezer froncsi, és nem tett érte semmit. Ránéz az órájára, mennyi idő is van délelőtt tízig? Hazamenni nem is érdemes. A kocsiba alvás a szakma egyik gyönyöre. Az meg sem fordult a fejében, hogy lelépjen, a pénzel, ahhoz túl becsületes. Régen kezdett ő már taxizni.

Ezt az apró közjátékot leszámítva az üzlet monotonsága semmit sem változott, néha megreccsent a rádió, néhány „liftfuvar” kiadásakor. A kellemesen csicsergő diszpécserlányka hangjából is kiérződött a fáradtság. Holtponton van mindenki. Az ügyeletes jópofák kávéznak, csajoznak, vagy valamelyik játékteremben szidják a rendszert, a taxiséletet. Sírnak, zokognak, panaszkodnak, de mindig vannak köztük, akik agyonfuttatják magukat a sikereikkel.

Különleges állat a taxis, néha előfordul, hogy a törvény szélén táncol, ezért a társadalmi megítélésben sincs már meg a régi becsülete. A csövesek irigylik, ettől följebb pedig lenézik – ilyen egyszerű.

Ám a taxizás igazi rákfenéje – amit csak az ismer, aki benne van – az a hiénáskodás, a hiénacsapatok áldatlan tevékenysége, ezek a szerveződések többet rontanak a taxis nimbuszon, mint a cunami.

- Félre a moralizálással!- sóhajt egyet taxisunk, és kezd megágyazni a kocsijában.

Ha tud aludni hajnalig, kibírja az utat Grazig, már ha lesz belőle valami. Mindegy, no, majd meglátja…

Hátrahajtotta az üléstámláját, kezeit az ölébe rakta (nehogy belelógjon a bilibe). Álmában most nem taxizott, sokkal kellemesebb dolgot művelt: Taxicég-tulajdonosként, élet-halál uraként egész nap ült az irodájában, mint egy földesúr az apja birtokán.

Az emberek pedig – mint a pápánál – homlokukkal érintették a cipője orrát. Tiszta orgazmus…

A villamos csörömpölésére sínek visszhangjára, és a kukásautó összetéveszthetetlen dübörgésére ébredt.  A valóság visszatért, elgémberedett tagjait próbálta összerakni, kiszállt a kocsiból. Mély levegőt szívott – a még szmog mentes hajnalból – és körbejárta a kocsit. A jobb hátsó keréken kiadós kutyavizelet – nem öleb volt az biztos…

Lassan múlik az idő: reggeli kávé, újságolvasás, egy-egy utcai „beülős”.

- Jaj, érjük utol a villamost!- című 500 méteres vágta. Piros lámpánál beugró kótyagos Amorózó, aki nem tudja, hol van, és azt is csak saccolja, hogy hol is lakik.

Ideje készülődni a nagy ura! Kocsi mosás – külső belső. Ráfér, a múltkor valaki elhagyott ehy telefont – rádiós cím volt – s a fuvarnyilvántartás alapján a gyöngyhangú diszpécserlányka, megkérte kutassa már át az autót, hátha lecsúszva, becsúszva stb...

Telefont nem, de talált három ürgelyukat, két bagolyfészket. Úgy látszik ez a nagyautó átka, vagy az ő becsületsértő trehánysága. No, mindegy, az autó most teljesen csilivili. Hoppá, benzinkút!

-Tele legyen! A kutas fiú beájult, egy taxis, aki teletankolja a taxiját? Az elmulat két évben ilyent nem látott, ennyire megszaladt nekik? Gyors rábeszélés: - Nézze már meg a gumikat, az olajt is!- addig körbe ujjongom az egész shopot.

A tízezresből futotta benzinre, de a szendvicsre, kávéra, cigire már fel kellett törni a malacperselyt. A srácnak adott kétszázat, de megbánta, mert mindenáron autógrammot is akart, megígérte neki: legközelebb ír az emlékkönyvébe…

Fél tíz. Mameluk utca 26. Inkább előbb ott lenni a címen, nehogy szó érjen…

Ragyogóan süt a nap, könnyű nyári szellő borzolja a fákat, a játszótéren csipogó csitrikkel ráérős kismamák. Egyszerűen mesebeli, de nem egy éjszakai taxisnak. Tíz óra előtt megjelenik a kedves éjszakai hölgy, ám nem egyedül, hanem a húgával. Nagy a hasonlóság.

Három nőies bőrönd, két hátizsák, ebből kérdezés nélkül is tudható: a hugi is utazik.

A smink visszafogott, elegáns, laza sportos öltözet, a nővérke szemei kissé karikásak beesettek, le se tudná tagadni az éjszakai életet. Bepakol. Az egyik bőrönd mintha téglával lenne kitömve, a csörömpölésből ítélve konzervhegyek. A hátsó ülésen elfér az elemózsiás kosár, üdítős szatyor. Befészkelődés. Nem indul, vár. Most kezdődik a csata, a – viteldíjról! Taxisunk közli a tényeket: 100ft/km oda-vissza. A karikás szemű feketehajú szépség komoly ellenfél, ötven ruppóról indít, köztudott, egy éjszakai taxis kontra éjszakai pillangó vitája minden, csak nem egy délutáni babazsúr. Inkább évődve, mint vulgárisan győzködik egymást. A hugica szemei kerekednek, ritkán hall ilyen Pazar szlenget. Mindkettőjükben benne van a zabszem, ő betankolta a tízest – amiről a csajszi nem tudott - a lányoknak viszont időbe ki kellett érni. Végül 85ft/km-be megalkudtak. Hajrá, indulhat a mandula. A határig eltelt néhány óra alatt kellőképpen felvilágosult a prostitúció rejtelmeiről – végig hallgatta az oktatást, amit a hugica kapott, aki még hamvasnak tűnt.

A határőr benézett a kocsiba, az elhúzott szájszélében benne volt minden. Legyintés, intés, haladjunk…

Az igazi kemény dió az osztrák oldal, látszott a finánc megvillanó szemén, sok jót nem ígér.

- Kiszállás!- mondta, tökéletesen beszélve a magyart.

- Mindent kipakolni!

- Miért?- kérdezi a nővér, aki viszont a németet bírta.

- Nem beszél vissza!- pattogott az osztrák.

Taxisunk megadóan szedegette elő a papírjait, nyitotta a csomagtartót, készülődött a tortúrára. Percek múlva eszmélt rá, az osztrák és a pillangó németül vitatkoznak, pattogva, pörögve csattannak a szavak. Hugi és a taxis – mint elefánt a cseresznyefán – értelmesen bámultak. Nem értették a nyelvet, de a mutter szó elégé nemzetközi.. Néhány perc hangzavar után…

-Takarodjanak!- üvölti az osztrák.

- Szép vagy! – mosolyog rá a pillangó.

- Most mi legyen?- kérdi a taxis.

- Megyünk.

A Grazig hátralévő háromórás út alatt, megismerte az osztrák szexuális szokásait, aki törzsvendég abban az éjszakai bárban, ahol ő „táncolt”. Az autópálya szinte mámor a pesti utakhoz képest. A város is kicsi. Pár perc telik el a táblától, és már ott parkol a klub előtt. Mindenki megkönnyebbül, a búcsúzkodás, ha nem is ölelkezős, de baráti. Telefonszámot cserélnek.

- Majd hívom!

- Ja… ja…- gondolja a taxis.

A visszaút gyorsabb, memóriából vezet. Kívánja a hazai levegőt. Ilyen messzi fuvarja még álmában sem volt soha, pedig tudott nagyokat álmodni. Az osztrák határőr a taxi közeledtével köpött egyet és bevonult a bódéjába. A magyar ki sem jött. Álmosító az út. Esteledik, szól a zene, letekert ablakok. Még ha akarna, sem tudna gyorsabban menni a sűrűsödő forgalomban. Fejben kényelmesen oszt-szoroz – öt – hatnapi tiszta bevétel. Hát, rosszabb sose legyen!

Budapest fényei messziről látszanak. Ahogy beér a városba a szmog is rögtön érződik, igazi világváros. Elfáradt, megáll kedvenc drosztján a sarkon, ahol majd huszonnégy órával azelőtt rányitotta a lány az ajtót és az ülésre dobta a tízezer forintot.

Elbóbiskol. Persze egyáltalán nem álmodik semmit, csak pihenteti a szemét. Amikor felébred, már jócskán világos van. Hirtelen nem érti, hol van, és hogy mi is történt. Reggel öt óra, az biztos. Haza kéne menni.

Zsibbadt tagjait mozgatva körbejárja a kocsit. A jobb első keréken nagy adag kutyavizelet.

- Na, ez sem egy öleb lehetett…

Remélem, hogy azóta már meggurítottál néhány Terézváros- Párizs -Dakar útvonalat... :)
Remek kis ízelítő ez az írásod a taxi különleges atmoszférájú világából.
Gratula + ötös pacsi!

RSS

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2021   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek