4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány


Ide lehet felrakni a javításra, kritikára, mélyebb véleményezésre váró írásokat. A feltett alkotásokhoz bárki írhat megjegyzést, javított változatot tehet közzé.
Kritikusunk, Kovács László bármelyik alkotást - kéretlenül is - szemrevételezheti ebben a rovatban.




Megtekintések: 791

Mellékletek:

Válasz hozzáadása

Válasz erre a témára

Gerard Filep: A 2010-es választásokra.

Nekem nagyon bejön ez a versed. Nem akarlak Nostradamus-szal egy kalap alá venni, de szinte megjósoltad előre a változások szükségességét, mértékét és mikéntjét. Teljesen jól érzékeled a honi helyzetet.
Természetes a vers légköre, hangulata, nem úszik el a meddő pátoszban és túlzásokban. Szóval jól oldottad meg a nehéz feladatot, hogy élvezetesen és mértékletesen írjál politikáról, közéletről.
Az utolsó előtti versszakban viszont a keresztrímet következetesen hozni kellene, hogy a vers kompletten is szabályossá váljon.
Az utolsó versszakban pedig valamiképpen úgy kellene megoldani a kódát, hogy benne legyen a rendszerváltás előtti évek silány mivolta is, tehát érzékelhető legyen, hogy nálunk azelőtt - az átkosban - és az új rendszerben sem alakultak jól a dolgok.

Ilyesmire gondolok:

A jövő nemzedék, most összefogást vár,
remélve, hogy a magyar álom fennmarad,
és nem nyelheti el a régi bűz-mocsár, -
ami csak terjedt az elmúlt húsz év alatt.

Szerintem, ha ezt a két említett problémát megoldod, akkor teljes joggal az Íróteremben a helye darabodnak.
Kedves Laci!

Köszönöm konstruktív kritikádat, és tőlem telhetően, megpróbálok hozzájuk illeszkedni.
Az utolsó előtti versszakot, így próbálom helyesbíteni:

Igazolná, hogy nem csak felemelő kép,
A becsület, melyről évszázadokon át,
Összefogva, tanúskodott a Magyar nép,
Hogy megvédje ősi hitét és a hazát.

Az utolsó strófához még nem találtam megoldást.

Javaslatod, szép, és költőies. Nekem is jobban tetszik, mint az inkriminált soraim, viszont nem megegyező gondolatot fejt ki.
Nem a múlt érdekel, a jövő zaklat.
A végzetes ár, az országot megszálló idegen tőke érdekei, az ország fennlétét, a nemzet identitását fenyegetik. Az «illetékesek» , az érdekeik szerint, vagy az orrunk előtt lengetik az emberi jogok könyvét, vagy annak lapjaival törlik ki a feneküket.
Ha nem alaptalanok, a Web –en terjeszkedő rémhírek, például az, hogy a Magyar földek egyharmada már idegen kezekbe van, akkor, Magyarország, törvényesen, egy modern gulággá válik.

Igazad van, «összefogás» kellene, most és nem tíz év múlva és nem csak az ifjúság körében. Sajnos a múlt tapasztalatai, arra utalnak, hogy ez a fogalom, túlhaladja az emberi természet képességeit.

«Video meliora, proboque, deteriora sequor.»

Éltet a remény, várom a csodát, ami remélem, nem egy nemzetközi társadalmi összeomláshoz vezet.

Az illanó harag az egyedüli érzelem, amire igazán képes vagyok, így az ars poetica –ban nem állhatom meg a helyem.

Ha mérgelődök, mellőzőm a diplomatikus nyelvet. Ezért néha, politikailag inkorrekt, és társadalmilag elfogadhatatlan, anarchistákhoz méltó mondatokba foglalva fejezem ki gondolataimat.

Mint például, az egyik versemből idézett alábbi két strófa, amelyek megírására, a választások előtti politikai viták provokáltak.

Milyen szerep vár ma reád
Nagy Európa közepén
Az, ami a lábtörlőre
A házaknak a küszöbén?

Most ébredj fel Magyarország
Talán már itt az ideje
Hogy hangod hallja a világ
Ne légy a népek vesztese
Végzet

Páfrány alatt rejtőzik a béka
Egy arra kóborló rovarra vár
Szerencséje kisegíti néha
És elenyészik egy védett bogár

A természet ős törvénye szerint
Az élőlények sorsa végzetes
És amikor a sors keze legyint
A kimondott ítélet végleges

így zajlik, az élet, s a kapuján
A szereplői egymást követik,
Míg egyesek távoznak, portáján
A követőiket bevezetik.

E ciklus, itt, végtelennek tűnik,
S ha netán egyszer mégis véget ér,
Csereként azért, nekem úgy rémlik
Az élet majd valahogy visszatér.

Új bolygóra, ahol még semmi sincs,
Ahol az élet a kezdetén áll,
Hol, még minden nóvum értékes kincs
Mire a nyugtalan természet vár
Sajnos sok javítanivaló van ebben a versben Gerard.
Hiába indítod könnyedén, játékosan, szinte humoros filozófiai példabeszédként, ha aztán a harmadik versszakba már bele is törik a bicskád.
Innentől, mintha elfogyott volna az ihlet, így aztán a kezdeti lendület erőltetetté vált. Ennek ellenére valahogyan mégiscsak megpróbálod begyötörni a célba, és kicsikarni magadból (illetve a versből) a kötelező konklúziót.
A negyedik versszak teljesen semmitmondó, szinte csak töltelék. A befejezés pedig már hangulatában is eltérő, amolyan utópisztikus eltévelyedés.
A helyedben a harmadik vsz. gyenge pontjait kijavítanám, és ott le is zárnám a darabot.
Ilyesféleképpen:

Páfrány alatt rejtőzik a béka,
egy arra kóborló rovarra vár.
Szerencséje kisegíti néha,
és elenyészik egy balga bogár.

A természet őstörvénye szerint:
az élőlények sorsa végzetes,
amikor a sors keze rálegyint,
a kimondott ítélet végleges.

Így zajlik az élet. Kapujában
a fáradtakat frissre cserélik,
távozik a már nem makulátlan,
ám helyére egy ifjonc beérik.

Kedves K. László!

Köszönöm a segítségedet.
Tanácsaidat követve, megpróbáltam javítani az előző küldeményemen.


Végzet (javítás)

Páfrány alatt rejtőzik a béka,
Egy arra kóborló rovarra vár.
Szerencséje kisegíti néha,
És elenyészik egy balga bogár.

A természet ős törvénye szerint,
Az élőlények sorsa végzetes,
És amikor a sors keze legyint,
A kimondott ítélet végleges.

Az idő végtelen ciklusában,
A lét csak egy illanó pillanat.
Értelme előttünk, valójában,
Örökkévaló rejtelem marad.


Udv. Gerard
Tény, hogy az ember az egyetlen földi élőlény, aki léte értelmén rágódik időnként.
Vannak azonban az emberek között is olyanok, akik kizárólag a pillanat varázsának élnek.
No, de nézzük a verset... A ciklusában-valójában rímpárt ki kellene váltani egy szebben hangzó, lehetőleg nem ragrímmel, és akkor megnyugodva hátradőlhetnénk.
Végzet (javítás2)

Páfrány alatt rejtőzik a béka,
Egy arra kóborló rovarra vár.
Szerencséje kisegíti néha,
És elenyészik egy balga bogár.

A természet ős törvénye szerint,
Az élőlények sorsa végzetes,
És amikor a sors keze legyint,
A kimondott ítélet végleges.

Ha az idő ciklusa végtelen.
A lét csak egy illanó pillanat.
Értelme előttünk, egy képtelen,
Örökkévaló rejtelem marad

Azt hiszem, végre megértettem, hogy a ragrím nem az igékre vonatkozik.
Most, érdemmel, vagy érdem nélkül hátradőlök és olvasok. Lapjaitokban, a nyelvel kapcsolatban, érdekes cikkekre bukkantam.
A ciklusában-valójában rímpár helyett alkalmazott melléknévképzős összecsengés (-telen) semmivel sem emeli jobban a versed záró szakaszát. Ez ugyanabba a kategóriába tartozó: ragrím (nem szoktuk külön sorolni: jel-, képző-, toldalékrím stb.).
Talán még gyengébb is az előzőnél, mivel ismétlésként érzékelhető.
Marković Radmila: Háromszoros fájdalom

Háromszoros fájdalom
zörgeti ablakom…
Harminchárom évesen
elmentél,
két lányocskád
anya nélkül
élte meg az életét.
Hiányoztak gyermekeid?
Harmincöttel elhívtad
az egyiket,
negyvenhattal most viszed
a másikat.
Együtt vagytok, drága Babus
jól tudom,
itt az idő
bepótolni mind azt,
ami
neked is,
meg
nekik is.
évek során hiányzott.
Az életnek búcsút intve,
élitek
az életet.
Te maradtál,
férj és apa
földi létben,
bánatodban:
mosolyukra emlékezz.

(Elhunyt barátnőm, valamint Anica és Zorica emlékére.)
2010. szept.20-án


Az a gondom ezzel a tartalommal, hogy nem vers és nem is költemény, hanem egy tetszőleges (versszerűnek vélt) alakzatba tördelt hétköznapi szöveg, amelynek "nemesítésével" történt némi próbálkozás, de mégsem sikerült irodalmi szövetszerkezetet adni neki.
A beküldés némely szakasza a lányok emlékkönyveibe régebben színes ceruzával beírt panelre emlékeztet.
A tartalom drámai, lesújtó, ám a feldolgozás, a nyelvezet és a stílus teljes mértékben jellegtelen, valamiféle széteső siránkozás.

Az ilyen személyes tragédiák (családi méretű sorscsapások) hevenyészett feldolgozásai egyébként sem illeszkednek kompatibilisen a verselés közösségi jelentőségű folyamatába, nem folynak bele - egyszerű, kommentálhatatlan puritánságuk okán - a modern költészet öntisztuló folyamába.
El tudom képzelni népdalként - szájról-szájra terjedve - ezt a szerzeményt, néhány generációval visszalépve az időben.
A történet tulajdonképp csupán halálesemények felsorolása. A szövegnek felvezetése, tetőpontja és lecsengése sincsen. Azt sem tudja meg az olvasó, hogy milyen tragikus események vezettek a halálokokhoz. Egyáltalán: milyen következtetést vonhat le ebből az írásból egy idegen, mi lesz olvasás után a benyomása? Ilyen kérdéseken is érdemes eltöprengeni.
Ez a tartalom sírfeliratnak sem elég tömör, nem eléggé kifejező, tanulságos vagy elgondolkodtató.

Az alábbi szövegrészek szintaktikai, logikai szempontból is neccesek, illetve értelmezhetőségükben is megkérdőjelezhetők.

"Harmincöttel elhívtad... negyvenhattal most viszed... Az életnek búcsút intve,
élitek az életet."



A következő mondatban pedig (az elszenvedett pszichikai nyomás alatt) már attól is retteghet az olvasó, hogy a váratlanul előbukkanó családfővel is végzetes baj történik zárásként :

"Te maradtál,
férj és apa
földi létben,
bánatodban:"


Összegzésül: ha balladát akartál írni, akkor az a véleményem: nem sikerült, mivel nem találkozik stílusod a műfaj régi hagyományaival, miszerint az eseményeket, előzményeket, okokat nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg, másrészt a műfaj lényeges vonása az is, hogy az embereket kiélezett lelkiállapotokban, lélektani szituációkban ábrázolja, gyakran a megzavart emberi lélek magatartását mutatja be. Ezenkívül a történelmi balladák alapja valamilyen ismert esemény, nem a napi téma.
Ha viszont sírverset akartál írni, akkor azért nem jó, mert nem tömör, lényegretörő, hanem imitt-amott igencsak hézagos és mellébeszélő.
Amennyiben pedig mai, korszerű versnek szántad, akkor szintén vissza kell utalnom egy föntebb tett megállapításomra: nem folyik bele az ilyesfajta írás a kortárs irodalom egyre duzzadó folyójába sem.
Nos, itt vagyok! Szerintem csak az első versszak sikerült. Több változata van, szerintem ez a legrosszabb. Boncoljatok bátran! :) Valahogy csak túlélem :))))

Emlékráncok
(Osztálytalálkozó után)

Számolatlanul is
loholnak az évek,
a székek hátranéznek,
padokban ülünk,
csüngünk egymás szaván
eleven emlékek, fények
torrá, tények ravatallá
rendezik helyünk.

Lehűlt történetek
lángolnak fel bennünk,
velünk halványulnak,
mint rőt, őszi lomb,
múltunk legenda lett,
egyenesebb minden,
mi régen ferde volt,
s rangot kapott immár
egy füzetbe firkált,
halvány üzenet.

(Lehet, hogy sokszor fáj
homlokráncunk tánca,
de már ránk van írva.
mi a szeretet.)
Boér Péter Pál: Kövérhon


Ó drága Kövérhon, tán kicsit jobban is becsülhetnéd kövérkés, kövér, kövérjeidet, akik századokon át, soványak hadjait visszaverve, szívűkben örök kövérek maradtak e magasztos hazában, pedig mennyi nyeszledék bakancsa tiporta drága földjét! Verítekes kövér izzadsággal, soványak és kövérek vérével áztatva máig áll a kövér haza!
Puhány nép elvész, ezt minden kövér tudja. Ez az állítás halmozottan érvényes egy olyan népre, melnynek külső jegyei már első ránézésre megkülönböztetik az összes többitől. Így a kövér társadalom, ha nem akar sovánnyá degenerálódni, kénytelen volt duplán ordasi fenevad bátorsággal harcolni az őket minduntalan letámadó soványakkal szemben. Az eredetileg homogén kövér társadalom századok alatt láthatóan kövér, kövérkés és duci egyedekre bomlott. A kövérkések vegyes házasságokból születtek, akiknek kövér apjuk és sovány anyjuk, vagy inkább kövér anyjuk és sovány apjuk volt, egy-egy háború közben, után, foganva. Kövérségükből annyit veszítettek, hogy épp csak soványnak nem nevezhetőek. Billog van homlokukon! A ducikról nem is beszélve, ők a kövérkéseknél is satnyábban fejlett, kövérhez alig hasonló, jól láthatóan idegen vonásokat hordozó „kövér” állampolgárok, nem is érdemlik meg a kövér nevet. A született kövérek testsúlyukat magasztos származásuknak köszönhetik. A kövérkések és a ducik állandóan kilógnak a sorból. A kövér nép ha nem zárhatja össze sorait, végképp valami teljes lealacsonyodásra kényszerül. Ezért öntudatosan időről-időre felvetült a kövérkések és ducik másod, illetve harmadrendű állampolgárrá tételének kérdése, amit bár törvényesíteni a nemzetközi politikai összefüggések miatt soha nem lehetett, de kényszerűen, mégis egészséges öntudatú kövér társadalomhoz illően, ez az első-, másod-, illetve harmadrendű -úgy mint kövér, kövérkés, duci,-rendű állampolgár fogalma nagyon is élő Kövérhonban.
A néhány sovány vendégmunkást kizárólag azért tűrik meg, mert alkati adottságuk képessé teszi őket a kövérek által el nem végezhető munkák elvégzésére is.
Politikailag Kövérhon sem különbözik egyéb hazáktól. A két szélen állók, természetesen itt is két, gyökeresen különböző nemzetpolitikában gondolkodnak. Egyik oldalon minden Kövérhonban élőt, azonnal kövérnek nyilvánítanának, egyenlő jogokkal, a másik oldalon újra meg újra felvetődik a honpolgárság fokozatainak bevezetése. 120 kg alatt senki ne nevezhesse magát kövérnek, 100 kg alatt kövérkésnek sem, 80 kg alatt pedig ducinak nem. Így a 79,99 kg-os testsúlyú Kövérhonban élők automatikusan sovánnyá nyilvánulnának, testmagasságtól függetlenül. Jelszavak is röpködnek a levegőben, több mint amennyi veréb. „Kövérhonban kövérek laknak!”, „Aki nem kövér, húzzon el a soványak földjére!” Nem kövér az a kövér, aki sovánnyal képes házasodni és aki kövérkéssel vagy ducival összeáll, annak legalábbis megkérdőjelezhető a tisztesség és a haza iránti lojalítása.
Hogy néz ki egy sovány, nyeszlett, beesett arcával, hosszú idomtalan végtagjaival, horpadt mellkasával, nem létező hasával egy kövérrel szemben, aki automatikusan zsírpárnák közül csillogó szemével, pirospozsgás, szalonnás arcával, dupla -jobb esetben-, tripla tokájával, rengő hatalmas , hájas pocakjával, alsó és felső sonkáival maga a gyönyörűség. Ilyenkor omlik össze egy kövér a lelkivilága, mikor a többezer éves nemzet hazája verítékkel kiharcolt határain belül, egyes kövéreknek nem nevezhetőek, odáig süllyedtek, hogy Kövérhont akármilyen testsúlyú vezetők is vezethetnék. Ergo, ilyen körülmények között, mint legrosszabb és egyben mindenkit elrettentő agyrém is előfordulhatna, hogy Kövérhonnak sovány elnököt, miniszterelnököt, minisztereket választanak. Pedig ez olyan kézenfekvően aberáns gondolkodásmód, hogy még a politikailag középre azonosíthatóak is beleremegnek.
Milyen állampolgár az a kövér állampolgár, amelyik már azzal a fogyatékkal született, hogy elődei képesek voltak lealacsonyodni soványakhoz, vagy kövérkésekhez, akik szintén soványak utódai. Legalább mértéktelen, de hazájához hű lojalítással zabálna eleget ahhoz, hogy beilleszkedjen a társadalomba! Inkább éli nyeszlett, beteges életét, 80-90 éven át, úgy ocsmányul, rondán és visszataszítóan gyengén, mintsem rendes, kövérhez illő 50-60 göndör mosolyú évet, pufók arcú, határozottan honszerető, népet védő markáns harcosként, ha ezt a haza így kívánja.
Kövér, kövérek Kövérhonba! Kövérkés kövérek, dundik és soványak örülhetnek, hogy itt élhetnek! Hát nem logikus?
Törvényre nincs szükség, nemzetközi viszályokra sem. Mindössze egy aprócska toleranciára, önmérsékletre a nem teljesen kövérek részéről. Így legalább bebizonyíthatnák Kövérhon iránti elkötelezettségüket.
Mi lesz így a rendes kövérvérűséggel, ami népük egységesen hájas összetartó mentalítását is biztosítja. Az elterjedő soványvérűség, a búskomor nyamvadtak depressziós életét segíthetné elő. Ez ellen kell minden erővel harcolni... egyesek szerint.

***

Elöljáróban: sok helyesírási hibát találtam rövid írásodban. Leginkább az írásjelek szükségtelen, hibás zsúfolását, vagy néhol - épp ellenkezőleg - az elhagyását vettem észre. Ezenkívül az Íróteremben javítottam az imitt-amott elrontott, túlbonyolított mondatszerkesztést, szavak, betűk kihagyását, amelyek szintén jelentős szövegérthetőségi problémákat okoztak.

A beküldésed szerkezetének felépítését szintén javítandónak ítéltem meg, ám ezen csak két helyen változtattam, hogy legalább ránézésre tagoltabb legyen a műved, formailag meglegyen a bevezetés és befejezés. Ezekre figyelj fokozottan, különüljenek el jobban - gondolatilag is - a mű tárgyalásától legközelebb!

Javaslom, hogy egy ilyen rövid mű írásánál is jobban koncentrálj a formára, az olvashatóságra, az érthetőségre és átláthatóságra, amin az írás tagolásával, új bekezdések nyitásával, az egymást váltó gondolatsorok közötti szünetekkel sok helyütt segíthetsz.
Azon persze, hogy néhol belebonyolódsz egy hosszú körmondatba, amiből magad sem tudod, miként akarsz kievickélni, a figyelmesebb szerkesztési forma nem segít.
Néhol dagályossá, öncélú "szódagonyázássá" válik az írásod, ami érdektelenné, unalmassá és értéktelen érzetűvé teheti a mondandódat, hiába van benne néhány igazán summás gondolat.

Vigyázz arra is, hogy ne legyél körülményes, körmönfont, esetleg bonyolult vagy túlzottan szövevényes!
Helyezd előtérbe a könnyed humort, ne az írásod szerint is zsírosnak találtatott nehéz, avítt hangulatot keltő agyafúrtság legyen a mérvadó! Próbálj ki egy finomabb, gördülékenyebb, kevésbé szájbarágós stílust!

Amilyen komoly problémákkal küldted be ezt az írásodat, elgondolkodtam rajta, hogy a Műhely Caféba átteszem, de mégis inkább a javítást választottam - most. Ám a lektorálásra nekem sem lehet időm mindig .

Összegzésül: jó és kellően felismerhető szemléletű a humorosra vett közéleti témád. Ötletes a kövérség-soványság ellentéte által allegorizált, és az egész íráson végigvonuló megmosolyogtató kép is, de... túl sok a kövér-kövér, hájas-göndör, zsírpárnás, pirospozsgás, szalonnás, tripla tokás, rengő, hatalmas-pocakos képzelettársítás, ami csömört válthat ki az olvasóban. Olvasás közben az is felvetődhet azonban, hogy az elhízott, pirospozsgás, szalonnázó, pörköltöző, borozgató, 50-60 év körül agyvérzést kapó ember a falusi magyar populáció régóta ismert tipikus tagja, tehát egyáltalán nem idegenszerű jelenség.,
Röpkéimből: Filozófia, vagy életmód?

Diogenész hordójából csodálta a holdat,
mit sem törődve azzal, lesz e ennie holnap.
Azon merengett, hogy ő már tán csak attól félne,
hogy éjjel is árnyat vet rá Nagy Sándornak énje.

RSS

Születésnapok

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2021   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek