vitorla lapja

Végignéznénk estig hogy egy vak vigasztal,
hisz' sokan vagyunk így, egy rögzült gondolattal.
A vágyunk is repedt és rosszabb mint mutatja,
mert pillantása halott, azt senki nem vitatja.
Nézem magát.
Még égeti a vágy,
hogy egy szakított virágot gödörbe temessek,
miközben sepri a porondot, sok porszemet lesve !

Cikk-cakkos vonalkák, rangjelzések, csíkok,

életet uralták, ők voltak a kínzók .

Meghasadt az elme, de tudtunk jót tenni.

Harcoltunk ellene, és betudták fejezni !



Csont sovány emberek, betegen vonultak.

Kinyújtván kezüket, hóhér orvosoknak .



Te elmehetsz máris ! Te pedig maradhatsz !

Sír veled a Tűz is ! Kibírod még holnap ?



Tépett rongy ruhában, dideregve várták,

mit hoz majd a holnap, a válogatásnál !



Szemüvegkeretek,… Folytatás

Most még itt tartok, hogy majd' kitartok.

Éveimből, egy napot pazarlok.

Gondos kezek egyengették utam,

Nem is figyeltem, mennyi púpja van.



Köszönöm utólag, ezt, soha nem felejtem.

Kérésznyi emlékem, folyóvízre kérem.

Toporgó perceim, mi várhat még rátok?

Néhány pillanatra, még kinél ástok árkot?



Nem lesz más hibás, és több bolond csütörtök !

Gondolkozzak rajta, vagy mindent kitörlök ?!

Processzorom fáradt, vagy a memóriám… Folytatás

Hajnali csillag csillog az égen

Hold után menne de lemarad.

Deres hajnalokon minden kékül,

A málna bokromat csípi a fagy.

Vigyázok rá, s lépteimre, rég

csúszik a talaj a lábam alatt.

Zúzmara hullik, jól látom még ?

Fehér lesz minden, de süt még a Nap !



Fehérség terül ezen a tájon.

Eltűnt mi szép volt, itt azelőtt.

Belül, szívem is búcsúzni készül,

dobban még párat, mint az előbb !

Elmúltak régen a tüzes nyarak,

őszelők… Folytatás