Kiemelt alkotások (103)

Ha több vagyok, mint szára-fosztott hérics,

többet érek, mint a pillanat,

majd eljövök, szememmel elmesélem,

mennyi ékkel felruháztalak.

Sudár fuvallat hangján hírül hintem,

száz hibával rossz vagyok, gyerek,

s ecsetnyomod, ha halkan itt hagyod,

lelkes vászon, színt lopok…

Mit nékem föld pokla, mennyből is fehér,

lám itt a szürke, és jó mocskos marka,

hamvas erény orcát sírósra marja.

Harcom nem szélmalom, egy próbát megér,

mert vallom, sötétből lehet még fehér,

rút rőtből vérvörös, cifrából tarka,

sérült hangjegyekből száz zenekarra

varázs szimfónia,…

Mottó:

"Kígyónak lábsót, madaraknak fogsort.

Diktál a beteg, írja a doktor.



Beszél majd az utókor, kiről?

Hahahaha Doktor Bubóról."…

Magas, enyhén hajlott hátú, hatvanas éveiben járó férfiú volt Kétméteres. Gyermekkoromban velünk átellenben lakott a Szent János utcában. Noha apja, anyja román volt, születésekor Bulzán Jánosként anyakönyvezték, a Csucsával szomszédos Feketetón. Akkoriban háború dúlt a világban, de Erdélyben még a magyarok voltak az urak, akik bár igyekeztek leplezni, lelkük mélyén mégis egyre nyugtalanabbul figyelték az öreg kontinensen folyó titkos készülődést. A háború végén aztán kiderült: félelmeik,…

Az utcánkban, melyet kezdetben – nem tudni miért – a pokolról kereszteltek el, s csak később vehette fel Nepomuki Szent János nevét, annyi híresség lakott és élt, hogy egy kisebb város a felével is beérte volna. Eme hírességek egyike Ösztöke volt, becsületes nevén ifjabb Fedák József, akit ugyan nem ismertem személyesen, de Nagy bácsi, a nagyapja és a környékbeliek annyit meséltek róla, hogy abból egy regény is kikerekedhetne. A számos történet közül nekem az tetszett a legjobban, amelyik…

       " Ha olyan Istenem lenne, akit fel tudnék fogni, nem

               tartanám Istennek. " / Eckhart mester /

Nem tudok a valóságból átlépni

az önmagában semmibe,

nem tudok behódolni a

szuperisten trónusa előtt.

Valaki tartja lelkem

erős madzagon, s én mégis

könnyelmű léggömbként török

az égbe; hogy parancsolhassak

a csillagoknak, azt akarom.

Lepaktálok az angyalokkal.

s ujjammal…

Egyre nagyobb szemekben

hull alá az elmúlás: tizenhét

év a katlanban, mögöttünk rút tudás

liheg még, de már rühesebben

zörögnek perceink, mint törékeny

porceláncellák a szívünk alatt - kissé

meg is fakultunk a küzdésben, jól bevált

klisékkel dobálódzunk a kitaposott ösvényen.

Olyanokká…

                            1.



          Minek tovább, ha nincs miért?

          Ajkam fölrepedt és csorba

          a bögre — elgondolom,

          a hangya mint örül, ha

          az asztalról morzsa hull

          a földre.



          Kérgét eldobja, vedlik

          a platán — hozzám jobban oda-

          nőtt a…

az ősz tenyerén

ring a tó

halkan moccan a hegy

egy csepp öt csepp

az eső megered

egy csepp öt csepp

az eső megered

az ősz tenyerén

ring a tó

halkan moccan a hegy

egy csepp öt csepp

meg tíz

te vagy az égbolt

én meg a víz

te vagy az égbolt

én meg a víz

víz víz tiszta víz

egy csepp öt csepp

meg tíz...

egy csepp öt csepp

meg tíz

víz víz…

Apuval hangosat játszottunk.

Ő volt a zaj, én a suttogás.

Ő volt az erős, én a fontos.

Szeretek a fontos lenni.

Anyu nem értette, mit játszunk.

Csak szólt, hogy kész az ebéd.

Család: háborgó lelkek fogsága.

Fogadkozások, fogantatások,

testvéri szeretet szülők között.

Öcsivel bújócskáztunk.

Látlak! – mondtam. Az ajtó mögött volt.

Nem látsz! – mondta. Betakarta a szemét.

Nekifutott az…

Fej: Gombold helyére



azt a mellényt, ha tényleg közös! Kezdetnek

az is megteszi, hogy empátia helyett

nem értetlenkedsz szánt szándékkal. Nyomd

már le a kilincset, másként nem kerülhetsz beljebb.



Kívülről beszólni soha nem szül jó vért.

Színt vallva érvényesebben változtathatsz

árnyalaton. A sajátodon is,…

Felmászik a vasúti töltésre, és a vágányon megindul előre. Görbült távírópóznák alagutat képeznek előtte. Szíve zakatolására, az agyban sűrűsödő impulzusok hálót vetnek a tájra, foglyul ejtett vándormadarak ezrei viaskodnak a szabadulásért, de mindhiába. Meg akarja szabadítani őket, némelyiket sikerül is, de minden törvénynek ellenszegülve, ellenkezőleg repülnek, fittyet hányva a föld mágneses terének. Lépései ütemére átkölti a verseket, szemei előtt összekuszálódnak a…

Július eleje volt, Palkó az utolsó vizsgájára készült. Addig mindegyik sikerült, és nem is gyenge jegyekkel, egészen jól teljesített, de ettől a vizsgától rettenetesen félt.

Úgy egyeztünk, hogy nála alszom, nehogy elaludjon és elkésse, mert reggel nyolckor kezdődött az írásbeli és utána a szóbeli,  és ő egyedül volt a lakásban, Levi hazament…

                                 Dürer monológja társaiért

Uram, te hanyag eleganciával nézed,

mint adsz alkalmat anyag és kéz

találkozásának odalent.

A feneketlen sötétben fejedre

húzod a párnát, s nem látod,

hogy az arcokon csak a

bányászlámpa fény-csápja kereng.

Csak lábnyomok maradnak a

fekete porban; megőrizhetetlen jelek.

A tenyerekben lüktet a kő, s nézed,

templomot építenek…