Kiemelt alkotások (101)

ALAPÍTÓ Kórterem

Mottó:

"Kígyónak lábsót, madaraknak fogsort.

Diktál a beteg, írja a doktor.

Beszél majd az utókor, kiről?

Hahahaha Doktor Bubóról."…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László által December 12, 2012-án 5:30pm-kor — 6 megjegyzés

Magas, enyhén hajlott hátú, hatvanas éveiben járó férfiú volt Kétméteres. Gyermekkoromban velünk átellenben lakott a Szent János utcában. Noha apja, anyja román volt, születésekor Bulzán Jánosként anyakönyvezték, a Csucsával szomszédos Feketetón. Akkoriban háború dúlt a világban, de Erdélyben még a magyarok voltak az urak, akik bár igyekeztek leplezni, lelkük mélyén mégis egyre nyugtalanabbul figyelték az öreg kontinensen folyó titkos készülődést. A háború végén aztán kiderült: félelmeik,…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által November 15, 2013-án 5:21am-kor — 7 megjegyzés

ALKOTÓ Ösztöke

Az utcánkban, melyet kezdetben – nem tudni miért – a pokolról kereszteltek el, s csak később vehette fel Nepomuki Szent János nevét, annyi híresség lakott és élt, hogy egy kisebb város a felével is beérte volna. Eme hírességek egyike Ösztöke volt, becsületes nevén ifjabb Fedák József, akit ugyan nem ismertem személyesen, de Nagy bácsi, a nagyapja és a környékbeliek annyit meséltek róla, hogy abból egy regény is kikerekedhetne. A számos történet közül nekem az tetszett a legjobban, amelyik…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Szeptember 26, 2013-án 7:50am-kor — 2 megjegyzés

ALKOTÓ Manipuláció

" Ha olyan Istenem lenne, akit fel tudnék fogni, nem

tartanám Istennek. " / Eckhart mester /

Nem tudok a valóságból átlépni

az önmagában semmibe,

nem tudok behódolni a

szuperisten trónusa előtt.

Valaki tartja lelkem

erős madzagon, s én mégis

könnyelmű léggömbként török

az égbe; hogy parancsolhassak

a csillagoknak, azt akarom.

Lepaktálok az angyalokkal.

s ujjammal…

Folytatás

Hozzáadva csontos márta által Május 7, 2013-án 3:00pm-kor — 1 megjegyzés

ALKOTÓ Korreláns

Egyre nagyobb szemekben

hull alá az elmúlás: tizenhét

év a katlanban, mögöttünk rút tudás

liheg még, de már rühesebben

zörögnek perceink, mint törékeny

porceláncellák a szívünk alatt - kissé

meg is fakultunk a küzdésben, jól bevált

klisékkel dobálódzunk a kitaposott ösvényen.

Olyanokká…

Folytatás

Hozzáadva Tépő Donát által Március 6, 2013-án 5:00pm-kor — 6 megjegyzés

ALKOTÓ Egy vereség állomásai

                            1.

          Minek tovább, ha nincs miért?

          Ajkam fölrepedt és csorba

          a bögre — elgondolom,

          a hangya mint örül, ha

          az asztalról morzsa hull

          a földre.

          Kérgét eldobja, vedlik

          a platán — hozzám jobban oda-

          nőtt a…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Január 30, 2013-án 5:04pm-kor — 4 megjegyzés

ALKOTÓ Fémvers

Pöttyözve izzanak a gép hasán a szilíciumlapocskák:

ahogy termelik a függőséget, izgalomba hozzák

magukat, meg a fél világot – megmarnak, mint a klór,

és kirángatnak a neonfénybe éjfélkor, amikor

elmém még krómozott, és szikrázok, mint a ródium,

meg szavakkal bohóckodom, mert az…

Folytatás

Hozzáadva Tépő Donát által November 1, 2012-án 10:00pm-kor — 5 megjegyzés

ALKOTÓ az ősz tenyerén

az ősz tenyerén

ring a tó

halkan moccan a hegy

egy csepp öt csepp

az eső megered

egy csepp öt csepp

az eső megered

az ősz tenyerén

ring a tó

halkan moccan a hegy

egy csepp öt csepp

meg tíz

te vagy az égbolt

én meg a víz

te vagy az égbolt

én meg a víz

víz víz tiszta víz

egy csepp öt csepp

meg tíz...

egy csepp öt csepp

meg tíz

víz víz…

Folytatás

Hozzáadva csabaiandy által Szeptember 24, 2012-án 3:20pm-kor — 5 megjegyzés

ALKOTÓ A hiány helye

(Széll Zsófia verseire)

A sápadt tapétán

egy téglalapnyi élénk folt,

egy képnek a lábnyoma,

amit magaddal vittél.

A hiány kontúrokban

fejezi ki magát:

Ez nem üresség, szólít meg,

ez a kép helye.

Elnevezhetem, eltakarhatom,

a hiány rejtve is…

Folytatás

Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által Október 23, 2012-án 6:30pm-kor — 8 megjegyzés

ALKOTÓ Apa és fia

Apuval hangosat játszottunk.

Ő volt a zaj, én a suttogás.

Ő volt az erős, én a fontos.

Szeretek a fontos lenni.

Anyu nem értette, mit játszunk.

Csak szólt, hogy kész az ebéd.

Család: háborgó lelkek fogsága.

Fogadkozások, fogantatások,

testvéri szeretet szülők között.

Öcsivel bújócskáztunk.

Látlak! – mondtam. Az ajtó mögött volt.

Nem látsz! – mondta. Betakarta a szemét.

Nekifutott az…

Folytatás

Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által November 1, 2012-án 8:00am-kor — 9 megjegyzés

ALKOTÓ Fej, írás

Fej: Gombold helyére

azt a mellényt, ha tényleg közös! Kezdetnek

az is megteszi, hogy empátia helyett

nem értetlenkedsz szánt szándékkal. Nyomd

már le a kilincset, másként nem kerülhetsz beljebb.

Kívülről beszólni soha nem szül jó vért.

Színt vallva érvényesebben változtathatsz

árnyalaton. A sajátodon is,…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által November 30, 2012-án 9:42am-kor — 4 megjegyzés

ALKOTÓ elfelejtett illatok öleléséből

elfelejtett

illatok öleléséből

előtört

az emlékezet

az elmén túli igazságok

da Vinci-kódba

tömörültek

megfeneklett

csendlátomásokba

görbült a tér

sztrájkba lép

a szél

folyékony üzenetek

palackjában apró buborékok

viháncolnak

ébren marad a nap…

Folytatás

Hozzáadva csabaiandy által Augusztus 31, 2012-án 12:00pm-kor — 4 megjegyzés

ALKOTÓ Ős titok

Nem tudom, a fák

álmodnak-e leveleket,

vagy a levelek keresnek

maguknak ágat?

Nem tudom, miért vonz

a semmi, s miért akarok

a semmiből nyerni

bizonyságot.

Halandónak tudom

magam, mégis a lélek

lángjába nézek;

Isten jeleiből…

Folytatás

Hozzáadva csontos márta által Szeptember 30, 2012-án 6:00pm-kor — 10 megjegyzés

ALKOTÓ Pokoli vonás

Felmászik a vasúti töltésre, és a vágányon megindul előre. Görbült távírópóznák alagutat képeznek előtte. Szíve zakatolására, az agyban sűrűsödő impulzusok hálót vetnek a tájra, foglyul ejtett vándormadarak ezrei viaskodnak a szabadulásért, de mindhiába. Meg akarja szabadítani őket, némelyiket sikerül is, de minden törvénynek ellenszegülve, ellenkezőleg repülnek, fittyet hányva a föld mágneses terének. Lépései ütemére átkölti a verseket, szemei előtt összekuszálódnak a…

Folytatás

Hozzáadva Horváth Géza által Szeptember 14, 2012-án 8:00pm-kor — 5 megjegyzés

ALKOTÓ Gélvanov Iczig mennybemenetele (Az elnökválasztás)

A nagyterem sarkában még lökték a golyót, de a tíz önkéntes már hordta be a székeket. Öten a nagy jövőjű Mutyulina párt aktivistái voltak, a másik öt pedig a Vadászok Hajtók és Kerítők club önkéntesei.

– Uraim, ugye jó helyen járok? – szólította meg a biliárdozókat egy kicsit slamposnak látszó fiatalember.

– Ki vagy te piciapa? – nézett az idegenre Gélvanov úr és a betonpadlóhoz koppintotta a dákót.

– Elnézést,…

Folytatás

Hozzáadva Kovács Károly által Július 29, 2012-án 2:46pm-kor — 1 megjegyzés

ALAPÍTÓ Öreg barátom panasza

Hiába ömlik rám szófüzér,

tetőmön koppannak szavak,

mint nyári viharban a jég –

verdesi fejem az öntudat.

Sérül a testem – már zúg, zörög,

szépségem kopik, az idő harap,

eremben talmi gőg sündörög –

vonyít bennem egy rút alak.

Amint a vénség leteper,…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László által Július 27, 2012-án 6:30pm-kor — 10 megjegyzés

ALKOTÓ Tánc a jégen - Buborék

Július eleje volt, Palkó az utolsó vizsgájára készült. Addig mindegyik sikerült, és nem is gyenge jegyekkel, egészen jól teljesített, de ettől a vizsgától rettenetesen félt.

Úgy egyeztünk, hogy nála alszom, nehogy elaludjon és elkésse, mert reggel nyolckor kezdődött az írásbeli és utána a szóbeli, és ő egyedül volt a lakásban, Levi hazament…

Folytatás

Hozzáadva André Ilona-Ibolya által Április 23, 2012-án 9:30pm-kor — 2 megjegyzés

ALKOTÓ Imádkozó kezek

Dürer monológja társaiért

Uram, te hanyag eleganciával nézed,

mint adsz alkalmat anyag és kéz

találkozásának odalent.

A feneketlen sötétben fejedre

húzod a párnát, s nem látod,

hogy az arcokon csak a

bányászlámpa fény-csápja kereng.

Csak lábnyomok maradnak a

fekete porban; megőrizhetetlen jelek.

A tenyerekben lüktet a kő, s nézed,

templomot építenek…

Folytatás

Hozzáadva csontos márta által Április 16, 2012-án 7:00am-kor — 4 megjegyzés

ALKOTÓ Megemlékezés József Attiláról

Itt éltél hát, ember, költő, szerelmes ifjú,

mint sovány sorsjegy egy nagy kalapban,

korona neked nem készült soha, csak hiány-jel

jutott homlokodra.

Te, a szappanfőző fia a gőztől illatos, gerinced

egyenes ostor, apád görnyedt életén cipelt

anyátlan is, éhesen, nézve nagyot

a semmire sokszor.

Kalapra talán tellet?, vagy hagyott rád egyet

rokonod, ha megszánt, mint kóbor ebeket

szánnak meg jóllakott komondorok.…

Folytatás

Hozzáadva Paszternák Éva által Április 11, 2012-án 7:30am-kor — 9 megjegyzés