Kiemelt alkotások (104)

ALKOTÓ Idővel

Idővel elmerül ez is egy fájlban,

mint dörgő bálnahang az óceánban.

Tán egy új dimenzióra rátalál,

időnek síkjain, hol ezer talány,

és tükrön ível át hétszín vízesés,

honnan visszanézni mára, késztetés.

Verssorokra bízom mind a kincseim,

igézzenek helyettem megint, megint...

Mit sem érdekel a zűrös nagyvilág,

újból itt vagyok, nem kellenek imák,

de keljen útra álom minden éjjel,

hogy égő…

Folytatás

Hozzáadva Vuts Józsefné által Augusztus 11, 2021-án 1:00am-kor — 2 megjegyzés

ALKOTÓ Ha több vagyok

Ha több vagyok, mint szára-fosztott hérics,

többet érek, mint a pillanat,

majd eljövök, szememmel elmesélem,

mennyi ékkel felruháztalak.

Sudár fuvallat hangján hírül hintem,

száz hibával rossz vagyok, gyerek,

s ecsetnyomod, ha halkan itt hagyod,

lelkes vászon, színt lopok…

Folytatás

Hozzáadva Vuts Józsefné által Május 14, 2020-án 12:30am-kor — 4 megjegyzés

ALKOTÓ Miért

Mit nékem föld pokla, mennyből is fehér,

lám itt a szürke, és jó mocskos marka,

hamvas erény orcát sírósra marja.

Harcom nem szélmalom, egy próbát megér,

mert vallom, sötétből lehet még fehér,

rút rőtből vérvörös, cifrából tarka,

sérült hangjegyekből száz zenekarra

varázs szimfónia,…

Folytatás

Hozzáadva Vuts Józsefné által Január 29, 2020-án 9:30pm-kor — 2 megjegyzés

ALAPÍTÓ Kórterem

Mottó:

"Kígyónak lábsót, madaraknak fogsort.

Diktál a beteg, írja a doktor.

Beszél majd az utókor, kiről?

Hahahaha Doktor Bubóról."…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által December 12, 2012-án 5:30pm-kor — 6 megjegyzés

ALKOTÓ Kétméteres

Magas, enyhén hajlott hátú, hatvanas éveiben járó férfiú volt Kétméteres. Gyermekkoromban velünk átellenben lakott a Szent János utcában. Noha apja, anyja román volt, születésekor Bulzán Jánosként anyakönyvezték, a Csucsával szomszédos Feketetón. Akkoriban háború dúlt a világban, de Erdélyben még a magyarok voltak az urak, akik bár igyekeztek leplezni, lelkük mélyén mégis egyre nyugtalanabbul figyelték az öreg kontinensen folyó titkos készülődést. A háború végén aztán kiderült: félelmeik,…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által November 15, 2013-án 5:21am-kor — 7 megjegyzés

ALKOTÓ Ösztöke

Az utcánkban, melyet kezdetben – nem tudni miért – a pokolról kereszteltek el, s csak később vehette fel Nepomuki Szent János nevét, annyi híresség lakott és élt, hogy egy kisebb város a felével is beérte volna. Eme hírességek egyike Ösztöke volt, becsületes nevén ifjabb Fedák József, akit ugyan nem ismertem személyesen, de Nagy bácsi, a nagyapja és a környékbeliek annyit meséltek róla, hogy abból egy regény is kikerekedhetne. A számos történet közül nekem az tetszett a legjobban, amelyik…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Szeptember 26, 2013-án 7:50am-kor — 2 megjegyzés

ALKOTÓ Manipuláció

" Ha olyan Istenem lenne, akit fel tudnék fogni, nem

tartanám Istennek. " / Eckhart mester /

Nem tudok a valóságból átlépni

az önmagában semmibe,

nem tudok behódolni a

szuperisten trónusa előtt.

Valaki tartja lelkem

erős madzagon, s én mégis

könnyelmű léggömbként török

az égbe; hogy parancsolhassak

a csillagoknak, azt akarom.

Lepaktálok az angyalokkal.

s ujjammal…

Folytatás

Hozzáadva csontos márta által Május 7, 2013-án 3:00pm-kor — 1 megjegyzés

ALKOTÓ Korreláns

Egyre nagyobb szemekben

hull alá az elmúlás: tizenhét

év a katlanban, mögöttünk rút tudás

liheg még, de már rühesebben

zörögnek perceink, mint törékeny

porceláncellák a szívünk alatt - kissé

meg is fakultunk a küzdésben, jól bevált

klisékkel dobálódzunk a kitaposott ösvényen.

Olyanokká…

Folytatás

Hozzáadva Tépő Donát által Március 6, 2013-án 5:00pm-kor — 6 megjegyzés

ALKOTÓ Egy vereség állomásai

                            1.

          Minek tovább, ha nincs miért?

          Ajkam fölrepedt és csorba

          a bögre — elgondolom,

          a hangya mint örül, ha

          az asztalról morzsa hull

          a földre.

          Kérgét eldobja, vedlik

          a platán — hozzám jobban oda-

          nőtt a…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Január 30, 2013-án 5:04pm-kor — 4 megjegyzés

ALKOTÓ Fémvers

Pöttyözve izzanak a gép hasán a szilíciumlapocskák:

ahogy termelik a függőséget, izgalomba hozzák

magukat, meg a fél világot – megmarnak, mint a klór,

és kirángatnak a neonfénybe éjfélkor, amikor

elmém még krómozott, és szikrázok, mint a ródium,

meg szavakkal bohóckodom, mert az…

Folytatás

Hozzáadva Tépő Donát által November 1, 2012-án 10:00pm-kor — 5 megjegyzés

ALKOTÓ az ősz tenyerén

az ősz tenyerén

ring a tó

halkan moccan a hegy

egy csepp öt csepp

az eső megered

egy csepp öt csepp

az eső megered

az ősz tenyerén

ring a tó

halkan moccan a hegy

egy csepp öt csepp

meg tíz

te vagy az égbolt

én meg a víz

te vagy az égbolt

én meg a víz

víz víz tiszta víz

egy csepp öt csepp

meg tíz...

egy csepp öt csepp

meg tíz

víz víz…

Folytatás

Hozzáadva csabaiandy által Szeptember 24, 2012-án 3:20pm-kor — 5 megjegyzés

ALKOTÓ A hiány helye

(Széll Zsófia verseire)

A sápadt tapétán

egy téglalapnyi élénk folt,

egy képnek a lábnyoma,

amit magaddal vittél.

A hiány kontúrokban

fejezi ki magát:

Ez nem üresség, szólít meg,

ez a kép helye.

Elnevezhetem, eltakarhatom,

a hiány rejtve is…

Folytatás

Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által Október 23, 2012-án 6:30pm-kor — 8 megjegyzés

ALKOTÓ Apa és fia

Apuval hangosat játszottunk.

Ő volt a zaj, én a suttogás.

Ő volt az erős, én a fontos.

Szeretek a fontos lenni.

Anyu nem értette, mit játszunk.

Csak szólt, hogy kész az ebéd.

Család: háborgó lelkek fogsága.

Fogadkozások, fogantatások,

testvéri szeretet szülők között.

Öcsivel bújócskáztunk.

Látlak! – mondtam. Az ajtó mögött volt.

Nem látsz! – mondta. Betakarta a szemét.

Nekifutott az…

Folytatás

Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által November 1, 2012-án 8:00am-kor — 9 megjegyzés

ALKOTÓ Fej, írás

Fej: Gombold helyére

azt a mellényt, ha tényleg közös! Kezdetnek

az is megteszi, hogy empátia helyett

nem értetlenkedsz szánt szándékkal. Nyomd

már le a kilincset, másként nem kerülhetsz beljebb.

Kívülről beszólni soha nem szül jó vért.

Színt vallva érvényesebben változtathatsz

árnyalaton. A sajátodon is,…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által November 30, 2012-án 9:42am-kor — 4 megjegyzés

ALKOTÓ elfelejtett illatok öleléséből

elfelejtett

illatok öleléséből

előtört

az emlékezet

az elmén túli igazságok

da Vinci-kódba

tömörültek

megfeneklett

csendlátomásokba

görbült a tér

sztrájkba lép

a szél

folyékony üzenetek

palackjában apró buborékok

viháncolnak

ébren marad a nap…

Folytatás

Hozzáadva csabaiandy által Augusztus 31, 2012-án 12:00pm-kor — 4 megjegyzés

ALKOTÓ Ős titok

Nem tudom, a fák

álmodnak-e leveleket,

vagy a levelek keresnek

maguknak ágat?

Nem tudom, miért vonz

a semmi, s miért akarok

a semmiből nyerni

bizonyságot.

Halandónak tudom

magam, mégis a lélek

lángjába nézek;

Isten jeleiből…

Folytatás

Hozzáadva csontos márta által Szeptember 30, 2012-án 6:00pm-kor — 10 megjegyzés

ALKOTÓ Pokoli vonás

Felmászik a vasúti töltésre, és a vágányon megindul előre. Görbült távírópóznák alagutat képeznek előtte. Szíve zakatolására, az agyban sűrűsödő impulzusok hálót vetnek a tájra, foglyul ejtett vándormadarak ezrei viaskodnak a szabadulásért, de mindhiába. Meg akarja szabadítani őket, némelyiket sikerül is, de minden törvénynek ellenszegülve, ellenkezőleg repülnek, fittyet hányva a föld mágneses terének. Lépései ütemére átkölti a verseket, szemei előtt összekuszálódnak a…

Folytatás

Hozzáadva Horváth Géza által Szeptember 14, 2012-án 8:00pm-kor — 5 megjegyzés

ALKOTÓ Gélvanov Iczig mennybemenetele (Az elnökválasztás)

A nagyterem sarkában még lökték a golyót, de a tíz önkéntes már hordta be a székeket. Öten a nagy jövőjű Mutyulina párt aktivistái voltak, a másik öt pedig a Vadászok Hajtók és Kerítők club önkéntesei.

– Uraim, ugye jó helyen járok? – szólította meg a biliárdozókat egy kicsit slamposnak látszó fiatalember.

– Ki vagy te piciapa? – nézett az idegenre Gélvanov úr és a betonpadlóhoz koppintotta a dákót.

– Elnézést,…

Folytatás

Hozzáadva Kovács Károly által Július 29, 2012-án 2:46pm-kor — 1 megjegyzés

ALAPÍTÓ Öreg barátom panasza

Hiába ömlik rám szófüzér,

tetőmön koppannak szavak,

mint nyári viharban a jég –

verdesi fejem az öntudat.

Sérül a testem – már zúg, zörög,

szépségem kopik, az idő harap,

eremben talmi gőg sündörög –

vonyít bennem egy rút alak.

Amint a vénség leteper,…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Július 27, 2012-án 6:30pm-kor — 10 megjegyzés

ALKOTÓ Tánc a jégen - Buborék

Július eleje volt, Palkó az utolsó vizsgájára készült. Addig mindegyik sikerült, és nem is gyenge jegyekkel, egészen jól teljesített, de ettől a vizsgától rettenetesen félt.

Úgy egyeztünk, hogy nála alszom, nehogy elaludjon és elkésse, mert reggel nyolckor kezdődött az írásbeli és utána a szóbeli, és ő egyedül volt a lakásban, Levi hazament…

Folytatás

Hozzáadva André Ilona-Ibolya által Április 23, 2012-án 9:30pm-kor — 2 megjegyzés