Az összes 'próza' -ként címkézett tartalom (52)

A fiú jómódú családból származott. Birtokaik voltak, nagy gazdaságot vittek, apja tisztséget viselt a városban, anyagiakban sem szűkölködtek. Szülei jó neveltetésben részesítették, igazi úrifiúvá vált. Egyke volt, a család szeme-fénye-közepe. Emellett katonás életvitelre nevelték, s a legjobb iskolákat járta ki. Szülei révén már munkahelye is…

Sehol se vagy. Sehol sem talállak. Sehol sem lelek rád. Útra kelek hát, hogy megkeresselek. Hosszú és fáradságos lesz az út, minden megtett lépés, minden érted gondolt gondolat, minden leírt és kiejtett szó, minden hősies és elvetemült tett. Bejárom érted a világot. Letépem a virágot – egy rózsát – s elindultam hozzád. Hol keresselek? Hol foglak megtalálni? Nem emlékszem Rád, s most, hogy…

Ha színjelessel végzed a harmadik osztályt, jövő nyáron megkapod a rég áhított biciklit – ígérte apám a szeptemberi tanévkezdéskor. Ennél hatásosabb varázsigét akkor se találhatott volna ki, ha magánál Dandaló mesternél sajátította volna el a kuruzslás tudományát. Egész évben úgy tanultam, hogy karácsony táján anyám már aggódni kezdett.

– Ez a gyerek mostanában sehová se jár el. Örökké csak az irkái és könyvei fölé görnyedve tanul. Egészen lefogyott már ebben a fene nagy tanulásban –…

Tágra nyílt szemekkel lapozta az évkönyvet. A legcsodálatosabb ajándék volt, mit eddig kapott. Tátott szájjal bámulta a napok, bolygók, csillagködök, galaxisok fényképeivel gazdagon illusztrált lapokat.

Csodálta a képeken ábrázolt végtelen határtalanságát és megszűntek számára a játékautók, műanyagkatonák, építőkockák, videó játékok varázsai.

Délután anyja nyitott be a szobába.

- Nem mész le egy kicsit biciklizni?

Barátaid mind lent játszanak.

-…

Látom a képzeletbeli kórót elgurulni előttem. Ide csak a legbátrabbak merészkednek. Arcomon borosta, nyakamban dögcédula, kezemen anyu keze, nyugtatgat.

 - Te következel, sápadt arcú! - szól hozzám Nagy Fehér Köpeny.

Bemegyek hozzá, felültet, a vallató lámpát az arcomba irányítja.

 - Naponta hányszor…

Az éjszaka árnyai mindent beborítottak. A sötétség fekete árnyékként borult a világra. A kíváncsi telihold érdeklődve lesett be az egyik ház ablakán. A férfi az oldalára fordult és átölelte az asszonyt aki mellette feküdt csendben, nyitott szemekkel. Nem aludt, figyelte az éjszaka neszeit, amelyek egyre ismerősebbek lettek, ahogy telt az éjszaka. A zaj, amely az estéket körülölelte egy hanggá olvadt össze... Minden éjjel hallotta őt... Minden este eljön. Soha egyetlen egy…

A tengerentúlra szakadt gyermekkori pajtásom újságolta a minap, hogy országuk elnöke a legmagasabb állami kitüntetést adományozta tavaly ősszel a nagyváradi születésű Sarkadi Boldizsár orvosprofesszornak. A gyógyításban elért sikereiért, valamint az orvosi hagyományok megőrzéséért és ápolásáért kitüntetett idős tudós munkásságát külön napirendi pontban méltatta az Amerikai Magyar Orvosszövetség szokásos október végi kongresszusa is. Mert bár kis nemzet vagyunk, tudásunkat,…

A napokba n ünnepségre hívtak az egyik helyi iskolába. Korábban is jártam már ott, ám ezúttal valamilyen furcsa, felemelő érzés kerített hatalmába. Mintha saját iskolám folyosóin lépdeltem volna.

Nekem sosem adatott meg osztálytalálkozóra mennem. Mivel sokat voltam távol szülővárosomtól, egyszerűen nyomomat vesztették. Pedig annyira vágytam, s néha még most…

Néhány nappal nagy korúvá válásom előtt váratlanul eltanácsoltak a líceumból, mivel néhányszor hangosan ásítani merészeltem alkotmánytanórán. Az önérzetében mélységesen megsértett, apró termetű tanárnő gazembernek, a haza és a dolgozó nép ellenségének nevezett. Tehetetlen dühében végül sírva fakadt, feltépte az ajtót és kirohant a tanteremből. Egyenesen az igazgatóhoz futott. Pár perccel később megjelent az iskolaszolga, s iszonyúan…

„Tégy engem békéd eszközévé! Hol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek.

Hol neheztelés, békességet, hol széthúzás, egységedet.” (Assisi Szent Ferenc)

Még nem akartam erről írni. Még növekednie kellene, érni és elkészülni bennem mindannak, amiről – származásom kapcsán – egyszer, még mielőtt elmegyek, szólnom kell.

Persze, nem ez volt az…

„Áll a templom, dülledt néma jel,

Harangja nem szól már, nem énekel.

Bezárt az iskola, az óvoda, a bolt,

Itt minden csak volt, egyre volt.

Széthordtak mindent a nagy szelek,

Minek ide még buldózerek?”

… kérdezi vádlón, Magyari Lajos költő.

Ecce Homo!... Igen, én is… Mert, csak a szépet akarom látni Erdélyből… A…

A tudósok szerint a szivárvány nem más, mint fénytörés. Az esőcseppeken megtörik a fény, majd spektrumára bomlik. Vagyis, nem több és nem kevesebb, csak egy optikai jelenség. Nem kell hozzá más, csak napfény és esőcseppek, de öntözőcső segítségével mi magunk is készíthetünk szivárványt.

Nekem ennél többet, mást jelent… Ha nem így lenne, nem írnék róla cikket,…

A címben foglalt igazság csak ideig-óráig, és csak részben igaz.

… Viszont, igen szellemes!

Az idegen tollak használatának rossz szokása, különösen az írástudók körében harapódzott el széles körben.

Míg, a képzőművészetben inkább a hírességek nevét ellopva festenek képeket, és adják el neves mesternek tulajdonítva az alkotást, addig az irodalomban,…

„Petőfi él! Lánglelke fennvirraszt.

Vénség, halál sohasem érik azt.”

(Reviczky Gyula: Petőfi él)

Első találkozásunkkor én voltam a fiatalabb… A másodiktól kezdve, Ő.

Amikor először hajthattam fejet a kozákok kardjától elesettek emlékére készített emlékmű előtt, árgus szemek figyelték csoportunkat. Csakúgy, mint esti borozgatós ismerkedéseinket a…

Tavaszodott. Reggel volt.  Csodálkozva nézte, mintha először látta volna, ahogy fény áztatja a reggelt, mintha életében legelőször látta volna, bámulta kitartóan, olyan nagy-nagy rácsodálkozással, sose unta meg, pedig annyiszor látta már, annyi év elköszönt már tőle. De sose unta meg a tavasz évről-évre megújuló csuda szertartását, nem unta el még, és soha nem győzött…

Olyan reggel volt, mint a többi. Undorral nyomta le a vekker gombját, és – becsapva magát - még szundizott egy kicsit.

A tegnapról maradt kávé keserű íze keltette fel igazán. Pont, mint az élet, … az életem…- gondolta beletörődve Magányos Ákos.

Nem reggelizett. A száraz kifli nem csábította, más pedig nem volt otthon. Majd útközben veszek valamit,…

Ismét karácsony

Ó, drágám, ismét egy újabb karácsony! Látod, mindjárt húsz éve, hogy megéltük az utolsó, a legnehezebb karácsonyunkat együtt. A mai napig megszenvedem ezeket, az ünnep előtti napokat! Nem mondom a gyerekeknek, mert vágyják is az ünnepet, meg gyerekeik is vannak, különben is, nekik is szükségük van az örömeikre! Meg ki is jár nekik!

Egyébként ők is mind együtt voltak velünk, amikor te már annyira útra készen voltál! Mind ott szerencsétlenkedett…

Érdekes összefüggésre figyeltem fel ma délelőtt.

Az ónos eső jobbá és beszédesebbé teszi az embereket!

Már lassan egy évtizede, hogy itt lakunk Zugló szélén egy társasházban, és pontosan ennyi ideje, hogy be-betérek vásárolni az itt lévő boltokba.

Köszönésen túl eddig még soha nem jutottunk az utcánkban élőkkel, kivételt csak a házunkban lakók,…

Mitől más, mint a hétköznapok? Miért várjuk, hogyan készülünk rá?

Kérdések motoszkálnak bennem, emlékekkel kergetőzve.

Törvény szabályozza, hogy mikor ünnepelhet az ország népe. Ilyenkor zászlódíszbe öltözik határtól határig minden közintézmény, híd és út. Beszédek és ellenbeszédek hangzanak el, kisebb nagyobb csapatokban ünnepelünk. Ráérősen, hiszen…

Életem során már minden lehetséges szerepet eljátszhattam Mikulás érkezésére várva.

Voltam áhítatos szívvel cipőt pucoló copfos kislány, … majd lettem krampusz, mások örömére. Anyukaként pedig, – ahogy csonka családban szokás – szakállasan Mikuláskodtam is.

Minden szerepben boldog voltam, mert örömöt adhattam másoknak.

Kicsiként buzgó igyekezetemet,…