4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

Az összes 'szépírások' -ként címkézett tartalom (447)


ALAPÍTÓ
a küldemény



az elképzelt jövő lehet bármilyen tiszta

az élet koszos köznapi mőbiusz szállítószalagján

amit ma átveszek én te másként kapod vissza

egyoldalú az idom mégis megfordul a való

az érzéseink alatt gyakorta meginog a plató

a valóság energiája húrként forog

nyolcasát álmodban megláthatod

érdes rideg egyélű átforduló felületén

csak a ziháló idő fut körbe

hideg az űr a tér görbe…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által November 14, 2009-án 8:30am-kor — 3 megjegyzés


ALAPÍTÓ
hangulat



lobban a lélek

lámpavilága

bódít a tavasz

akácvirága

felajzott íjként



nyújtom a hátam

roppantom ócska

csigolyám bátran



méregbe fúl sok

kiborult emlék

sírnak még értem

ingatag elmék

dereng a hajnal

csábító fénnyel

húzzál magadhoz

remegő…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által November 12, 2009-án 6:30am-kor — 9 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Éjszakai járat







Céltalan tengés-lengés,

közönnyel hullámzó,

hajótörött elmúlás.



Kagylóhangon duruzsolnak

mondataid elfúló foszlányai

az elhagyott aszfaltöbölben.



Mintha csak olvadt, híg csendbe merülnél,

hiányod úgy süllyed el az éjszakában.

Fröccsenő cseppjeid csillagként csurognak,…



Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által November 10, 2009-án 2:00pm-kor — 6 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Neved mindörökre…



Fényben látom a régvolt ifjúság tavát;

ahol vize apad, repedezik medre,

mégsem fogja idő, nem éri hervadás,

partján sűrű nádas hajladozik egyre.



Holtág valójában, nem is tó igazán,

ha áradat jönne, felduzzadna szintje,

cserepes szájamat érintené lanyhán –

nagy zápor kellene, égi áldás szinte!



Napról-napra borul, minden esőre áll,

a tócsányi emlék mégis egyre…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által November 7, 2009-án 9:30am-kor — 2 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Nélküled



Rágcsálom az ajkad – csupa hús

ellopom a hangod – mélabús

iszom szemedből – kávébarna

megérintem melled – készakarva.



Fogom a kezedet – langymeleg

csiklandozom tested – hempereg

elnyújtózol elméd – ellazul

melléd bújok szívem – ver vadul.



... …

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által November 6, 2009-án 3:00pm-kor — 8 megjegyzés


ALAPÍTÓ
November fogatán



Sárban, vízben gázol

november rőt lova,

mögötte csak zötyög

ócska, rossz kocsija.

Ponyva alatt hideg,

bakon részeg köd ül,

csípős szélostora

csapdos nyakam körül.



Összegörnyed testem,

megborzong a bőröm,

álomképeimben

hosszan…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által November 5, 2009-án 1:00pm-kor — 9 megjegyzés


ALAPÍTÓ
ősz-irány







őszben úszó levél

horgonyként hull elém

időörvénybe ránt



hosszú estek érnek

ajkamra hűlt ének

tétovasága bánt



felhajtom gallérom

csörgetem fillérem

útravaló gyanánt



homályba indulok

kísértő alakok

vágnak elém haránt



illó emlékezet

végtelenje vezet…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által November 1, 2009-án 12:00pm-kor — 5 megjegyzés


SZERKESZTŐ
Betűző



Szeretlek - hallgasd -

gyönyörű szó!

Betűi csurognak,

mint halk csobogó:

susogó es,

és zizegő zé,

ropogó er,

és topogó té,

libbenő el,

és koppanó ká,

az eleven e-k

gyöngyfonalán.

Hallod, hogy peregnek?

Visszhangot csepegnek:

szeretlek - szeretlek

szeretlek -…
Folytatás

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Október 31, 2009-án 12:30am-kor — 6 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Mindenszentek éji álom



Remeg az éjszaka didergő combja,

hullik az akác dércsípte lombja.

A leszálló ködben torz rakéták -

ég felé törnek a vén borókák.



Kert végében az ezüstfenyők

sort állnak, mint kéregetők.

Kavicsos úton bokrok árnya,

mintha köztük apám állna

átkarolva édesanyám –

fátyolos szemmel néznek reám.



Roppan a kő a lábam alatt,

körbejárom a kerti…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 29, 2009-án 3:00pm-kor — 3 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Tavasz-ősz duett

Tavaszváró



Új nap oson felém új remények hitek

hamvukból lobbannak méla pásztortüzek

gondolat-emlékek üszkén a szél zenél

töprengő ráncos tél zsenge tavaszt regél.



Őszintén



Köztünk már ősz rohan

lobog kabátszárnya

kalapját mérgesen hóna alá vágja

csimbókos rőt haja forgószelet kavar

folyóként örvénylik mögötte az avar.…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 27, 2009-án 9:30am-kor — Nincsenek hozzászólások


ALAPÍTÓ
éned egén



tétován fordulsz felém,

arcomra téved kezed -

derengő éned egén

pilledő pára lebeg,

madarak könnye szitál,

álmodó kérdés remeg -

hozzám feszülve riszál,

mellemen elszendereg.



szunnyadó vállad átölelem -

kábulatod elmúló tünet -

szemedben tágul a figyelem,

lobbannak villám boglyatüzek.

retinád türkiz fénymezején

indulnak messzi…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 24, 2009-án 12:30pm-kor — 7 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Októbervégi látomás



Lehelet borzongat,

október vonaglik végig

testemen furán,

magányos esték

bolyhos zsebébe nyúl

a zavartan mosolygó

céda délután.



Rostélyon sistergő évek –

serceg a hajdan-hangulat,

parázsra fröccsen az idő,

s fellángol néhány

régmúlt…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 21, 2009-án 6:30am-kor — 2 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Kakukktojás







Hány ingoványba süllyedt tény,

hány kútba hullt hideg tetem,

hány mélyben kongó érvelés

hányatja talmi életem.



Hány ígéretre gyűlt - ravasz,

hányaveti okoskodás,

hány fészket síbol héja most,

- és hányban kel kakukktojás?…



Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 18, 2009-án 12:00pm-kor — 5 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Őszi éj Pesten



Baktatok a rángó, sikoltó éjben,

gennyes az utca, vég-sebeket hord –

girhes macskaként szegődik hozzám

és hamisan ámítva rappel a Hold.



Tékozló túrásba téved az elme,

pazarló gödrökben ring a sötét,

falakról csurog csöbörből-vödörbe

a…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 13, 2009-án 1:00pm-kor — 5 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Vándor ősz



Még tűz a Nap, és varr a fű,

foltot ölt a sok szorgos tű.

Tarka tájban a természet

bohóc képe - kész festészet.



Tanyát vert a vén vándor-ősz,

a hajlott hátú levélcsősz.

Kunyhó körül csendet seper,

nyár álmokat hálni terel.



Ezüst haja légben…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 10, 2009-án 2:00pm-kor — 5 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Ötvenkettő

Mintha a múltat gyakrabban látnám már néha, mint ahogy elképzelem a jövőt. Olykor egész órákat tudok ülni a kádban. Észre sem veszem, ahogy rám hűl a meleg víz és elillan az idő. Csak dörzsölöm a bőröm, hajladozok le-fel, forgatom a fejem, ropogtatom csontjaim, miközben az előfurakodó emlékeket versenyeztetem egymással. Olyan ez, mint egy…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 8, 2009-án 5:00pm-kor — 3 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Szüret



Ha nem bírod a középszer falmelléki árnyékát,

felfúj s feszít a tudás, mit unalmadban habzsoltál,

ha már kiült vad szemedbe a jóllakott rettenet,

akkor kerülj messze, sóvárgón ne szólíts engemet!



Nem fáj, ha nem magad adod az idő hányadához,

mért uszít belső kényszered, hogy hamisan imádkozz?

Mért ragasztasz magadra hivalgó, lopott mázakat?

Fürdetéskor úgyis meglátszik, bőrödön hol…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 3, 2009-án 3:00pm-kor — 4 megjegyzés


ALAPÍTÓ
vég-kép



létünk a véggel összeér

vásznunkra égnek a jelek

jelenlétünk a múltba tér

testünkre feszül a keret



a festék ránca megreped

alighogy megszárad a kép

tompán koppan a borzecset

örökre elernyed a kéz

homályba hajló mákonyat



alkonyba kanyargó csapás

e sorsba rángó kábulat

az…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 1, 2009-án 9:00pm-kor — 2 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Nyárvégi éj



Kiseperte holdudvarát,

benne táncolt egész este -

dalol az éj, bontja haját,

barnán fénylik pucér teste.



Lator szellő súg fülébe -

simogató hangja botor,

csiklandóan nyúl ölébe,

nevetésük hullámfodor.



Ropog az ágy, deszkája ég,

elparázslik,…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 25, 2009-án 8:00am-kor — 7 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Vissza a jövőbe



Gyerekkorom távol-sziget –

emléke még sűrűn kísért,

mocsár mélyéről méreget;

hullámhangú időm lidérc.



Néha bizony van alkalom:

összevetek múltat – velem,

s aprókölyök-ábrándjaim

kevergeti szédült fejem.



Pusztaság vár, vonz az Alföld, …

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 21, 2009-án 5:00am-kor — 2 megjegyzés

Születésnapok

Holnapi születésnapok

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2021   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek