4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

Bátai Tibor írásművei (91)

Járkál némán egy éji kertben

 

                Csillagfény olvad, só a sebben. Magára

                hagyatva a kemény, botrányhős, nagyhangú

                legény. Lakolni kész, megérdemelten.

                                                                                                        A bizonyosság ha nem enyém,…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Július 18, 2013-án 8:00pm-kor — 2 megjegyzés

Vadászat





Végsőt hördülő színek szarvasbőgető

őszben. Veszélyt kémlelő vad, menekvőn, még-

is üldözőben. Remegő inú bokrok,

léptektől riadó gallyak. Szoknyád lebben

az égen. Szél jön. A küzdők összecsapnak.

Kürtszó közvetlen közelről, zaklatott

ebek csaholása. Nyargalása a vérnek.

Dobhártyán doboló…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Július 4, 2013-án 11:00am-kor — 2 megjegyzés

Bátai Tibor: Válasz köz

ben testembe zárva rám pályázik, köz

vetlensége feszélyez, lépten-nyomon pro

vokál, kitérhetne előlem, de kezdettől

fogva tudja, hogy utána kérdezni fogok,

szövegeim számára is csak válasz

kísérletek, akár gesztusaim, még nincs

itt az idő, hogy érvénnyel tegyek fel

kérdéseket, elküldöm hát neki a menet

rend szerint esedékes mailt a…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Június 15, 2013-án 9:00pm-kor — 2 megjegyzés

Hasonlatos

Távozz tőlem!

Legalább  most, a vereség  után.

Megsebeztél, de énem csorbítatlan.

Maradék erőt onnan merítek,

ahová most sem tudtál  behatolni.

Ígérhetsz egérutat a rejtezkedésben,

csak felingerel, ha alábecsülsz.

Tisztának maradni szebb lett volna,

de miért adnám föl nembéli kiváltságom,

a megtisztulás esélyét?…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Május 31, 2013-án 2:42pm-kor — Nincsenek hozzászólások

Erről szólt

Kerülgetem egyre, ami lényegem.

(Erről szólt minden egyenes szavam és

epés énekem.) A "mégis" csapdáját.

Az állhatatos bukást. Hogy el mégsem

kerülhetem, régen megsejtett tudás.

Úgy élek egy újabb nélküllel tovább,

hogy lélegzésem is hőstett. És persze

alku. Meg:…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Május 29, 2013-án 9:58am-kor — 2 megjegyzés

Gyémántnál keményebb, leheletnél lágyabb

Próbálkozásaidnak ellenáll. Még

felületét sem tudod megkarcolni

kérdéseiddel. Nincs algoritmusa,

az érvelése nem modellezhető.

Részleteiben szublimálhatatlan,

csak egészben lehet tied s egészen — ha

fenntartások nélkül átadod magad.

Mestermű, amely téged teremt újra.

Semmit sem kell tenned. Csupán…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Április 28, 2013-án 12:00pm-kor — Nincsenek hozzászólások

Nincsenek lejátszva

           Kihasználatlanul maradt esélyek

           ösztökélnének megint: vidd dűlőre

           végre – legalább fejben – oktalanul

           idő előtt félbehagyott játszmáid.



           Jó, ha empátiával kezeled, ám

           ügyelj rá, ne befolyásolj mentális

           történéseket. Nincs igazolható

           ok önhatalmúlag…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Április 20, 2013-án 11:22am-kor — Nincsenek hozzászólások

vad az avarban

     művirág sikoly az éjben és össze- 

     csavart lobogó fojtott suhogás és 

     kések csupa kicsorbult él zuhanás 

     mindahány korláton át fekete- 

     keretes táviratok önmagadnak 

     szélben bujdosó arc csapdák vasától 

     fölsértett önérzetét gyógyító vad 

     az avarban csikorogva szakállt 

     eresztő tükör az ellenfényben…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Április 18, 2013-án 9:33am-kor — 2 megjegyzés

Platónról, több ülésben

Platón kapualja

Először s utoljára kísértelek

haza. Vigyázva, meg ne bánts, másodszor

mondtad a szemembe, amit megbántás

nélkül egyszer sem lehet ilyen nyíltan.

Bár folytak még utóvédharcok, az volt

a döntő momentum. Meg kellett legyen,

és pontosan így, hogy most elmondhassuk:

egymás nélkül is…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Április 6, 2013-án 11:03pm-kor — Nincsenek hozzászólások

splendor ordinis

belesimulni meghitten 

ahogyan csak ők tudtak a régiek

helyére tolva a kizökkent időt

hazatérni az eredendő rendbe



boldog tárgyak közt élni a jelenben

az időtlen ösztönös tudatában

pillanatról pillanatra teremtve újra

a harmónia egyensúlyát



megcsapolni a psziché legmélyéről

felszínre szivárgó tudást

kilépni a…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Április 5, 2013-án 5:59pm-kor — 2 megjegyzés

Még szoknom kell

Ki is lett volna képes a helyemben,

folyamatosan adásra kapcsolva

észlelni: jelei foghatatlanok.

Idő kellett hozzá, hogy belássam, már

régen vételre kellett volna állni.

Az igazi meglepetés ekkor ért.

A jelfolyam félreérthetetlenül

téged közvetített, csakhogy belülről.

Még szoknom kell folytonos…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Március 24, 2013-án 2:30pm-kor — 4 megjegyzés

Félszeg

 

        Homályhoz szokott, bambán hunyorog

        a fényben. Zavara feszélyez:

        halálosan bosszant a mozdulat,

        ahogy nehézkesen szeméhez



        emeli kezét. Tájékozódni

        próbál, arcát árnyékba vonva.

        Beleizzad, és mégsem boldogul.

        Akár, ha világtalan volna.



        Kiutat keres…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Március 17, 2013-án 8:30pm-kor — 2 megjegyzés

Azt üzeni Dzsó



          Kibontott zászló.

          Kokárdavirág.

          Égre nyújtózó,

          Tiszta ifjúság.

          Gyémánt volt szava.

          Ha felszikrázott, 

          Kihűlt parázsból

          Élesztett lángot.

          Mintha örökké

          Március volna,

          Izgatott egyre …

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Március 11, 2013-án 1:00am-kor — Nincsenek hozzászólások

Kudarc

        Csak a hang után, uram!

        Csakis a hang után!

        Önre aztán nem vár

        se tisztes helytállás,

        se győzelemmel fölérő vereség —

        tétovázások, kételyek,

        kisszerű megalkuvások nélkül

        legyen kés a vajban,

        el ne engedje Isten lábát!

        Hogy semmiféle…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Február 23, 2013-án 10:07pm-kor — 2 megjegyzés

Ambíció

 

Hogyne vágynám én is, s nem kevésbé, mint

a legnagyobbak — csak épp nem művekből

emelt piramis jövőnek konzervált

lakójaként. Mit keresne szabadon

lobogó szellemek közt az öröklét

gyolcsbörtönébe zárt múmia? S meddig

jutna a nagyravágyón végtelenné

meghosszabbított időben, amelyben

még a legkiválóbbnak is…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Február 6, 2013-án 3:16pm-kor — 2 megjegyzés

Egy vereség állomásai

 

                            1.



          Minek tovább, ha nincs miért?

          Ajkam fölrepedt és csorba

          a bögre — elgondolom,

          a hangya mint örül, ha

          az asztalról morzsa hull

          a földre.



          Kérgét eldobja, vedlik

          a platán — hozzám jobban oda-

          nőtt a…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Január 30, 2013-án 5:04pm-kor — 4 megjegyzés

Mégis: itt

 

Óvatlanul túl messze merészkedtél.

Nem gondoltad végig, hogy van olyan

pont, ahol nem lehet befejezni, csak

abbahagyni. Innen bűnök rutinos

összjétéka nélkül visszafelé sem

vezet út. Mennyire ügyeltél, kínos

helyzetbe ne kerülj — hogy teremthetnél

akkor tenmagad? Már éppen eléggé

nyomaszt a felelősség…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által December 11, 2012-án 11:00am-kor — 4 megjegyzés

Fej, írás

 

Fej: Gombold helyére



azt a mellényt, ha tényleg közös! Kezdetnek

az is megteszi, hogy empátia helyett

nem értetlenkedsz szánt szándékkal. Nyomd

már le a kilincset, másként nem kerülhetsz beljebb.



Kívülről beszólni soha nem szül jó vért.

Színt vallva érvényesebben változtathatsz

árnyalaton. A sajátodon is,…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által November 30, 2012-án 9:42am-kor — 4 megjegyzés

Nem kell akarnod

 

Inkognitóban jársz. Szembefordított

tükrök között lépkedsz, míg káprázattá

sokszorozódsz. Mikrouniverzumok

tömegébe veszel, bár építeni



szeretnéd a magadét. Szilánkjaid

összeszedni az egyetlen esélybe

kapaszkodsz. Oldasz és oldódsz, hogy

végül lényegeddé kristályosodhass.



Tükröd egyetlen lesz, és benne az ő…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által November 17, 2012-án 11:15am-kor — 8 megjegyzés

Azonosítás



Érvényedbe került, hogy végül rátalálj.

Addig kerested, míg az ellenállásnál

már csak te lettél könnyebb. Egy pillehálón

fönnakadnál, nem hogy kusza szövevényen.



Miféle durva renonsz az: megkerülve

a valót, rejtezkedésbe menekülni

Legalább tudtad volna, mit kapsz cserébe

az alkuban, de ingyen adtad el…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által November 2, 2012-án 2:16pm-kor — 4 megjegyzés

Születésnapok

Mai születésnapok

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2021   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek