4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

Karvaly írásművei (27)

Lélekvirág

Honom gyöngyszerelme,

rétek illatával keveredik,

s a lankák bátor virágai felkacsintanak az égre.

Szellők simítását arcomon érzem,

anyám keze az,

dédelget a lég fuvallata,

csak nekem beszél.

Áldás, körülvesz az adás,

magamba szívom Isten országát,

pólusaimon belém száll a valóság.

Az egyetlen igazság a szeretet,

lágyan elalélok,

karjába hullok a természetnek,

puha fűtakarója rám billen.

Sejtem már az Istent,

bennem… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Szeptember 4, 2010-án 7:25pm-kor — Nincsenek hozzászólások

Idézet

Felejtenék de úgy rág a magány,

girhes gebéje folyton rám hág.

Rángatózik arcomban minden ideg,

mint gitáron a húr olyan hideg.

Bánat citerás játszik rajtam,

ütőjéről levette a párnáját,

oly fémesen szól a jövő,

de tiszta, mert igaz a jajszó.

Néha hízelkedem,

ha már nem bírom a kínt,

kezem harapom,

lerágott körmeimtől várom a fényt,

hogy megmondja teendőm.

Ezernyi pirkadat oda már,

s a helyben járt talány még mindig… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Szeptember 3, 2010-án 9:41am-kor — Nincsenek hozzászólások

Ne tovább

Ne tovább mert harcra kelek,

ne tovább mert nem lélegzek.

Ne tovább ha hív a szó,

búcsút mond a megrovó,

Ne tovább ha értelme nincs,

s az értelmedben semmid sincs.

Ne tovább a hívó szóra,

perdül igém a bitóra.

Ne tovább hisz itt vagyunk,

minek menni,

s szerezni új akolt.

Ne tovább ez az én Hazám,

ha barátként jössz,

emelem rád kupám.

Igaz vagy,

Istenem félő,

tiszteled a bennem élőt.

Jöjj barát,

hisz… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Június 25, 2010-án 9:00am-kor — 1 megjegyzés

Rezgés

Tudod álmok helyett lépeget a törpe,

csekélyke létét ne sértse,

pusztul benne az elvetett mag.

Léha évek törékeny teste imbolyog,

bezárult a kör, s életre kel.

Ha feléled benne a lélek teste,

gyötrődve veti keresztbe az anyagot,

mint arató a kévét.

Lelkét lenyomva, rabul ejtse a tegnapot,

értelmét keresve, önigazolásul,

lényét kifejtse.

A könnyű test fölé kerül a durva anyagnak,

s parazsát kiadja, ezerszeres létét… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Május 28, 2010-án 1:00pm-kor — 1 megjegyzés

Az elmúlás

Éltem a létem, gyémánt orcámon az idézet, hogy éltem.

A tiszta kilehelt tudatod már mindent kiadott, arcvonásod mélyei kisimultak,

nem tartottál meg semmit, mit hoztál útravalóul.

Üres tarsollyal indulsz a megméretésre, s oly nehéz leszel mégis a mérlegen.

De te tettél, napot napra éltél, fényes kegyeket félretettél,

kis dolgokban folyton hittél.

Legyűrt szájú gyereket öleltél, nénét jó szóval etettél,

s a békét sohasem kerested, mert lelkedből jött a… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Május 24, 2010-án 12:13pm-kor — 1 megjegyzés

Ébredés

Hittünk már szavaknak,

sok reményt feladtunk,

bukdácsoltunk izmusok barázdái között.

Semmi sem változott,

néha a traktor színe lett vörös,

végül mindig a mi homlokunk gyöngyözött.

Álmos különcök borgőztől henyéltek,

pártkönyvüket lobogtatták,

ijesztgették a füveket,

sarlóik hegyével.

Elég, nincs több erőnk,

hegyre fel, völgybe le játékát űzni.

Kell nekünk a tisztulás,

nem pártokhoz kötött megosztás.

Simuló kezünk mind… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Május 22, 2010-án 2:19pm-kor — Nincsenek hozzászólások

Próféták hegyén

Leültem dombomon, a látóhatár tündöklőn sziporkázva jutott szemembe,

a fénytükör himbálódzó kék egén.

Optikám állítottam, közel s távol látószögembe ért,

néztem a kék hegyek zöld eresztékét, fehér sziklák visszavert napfényű büszkeségét.

Hazám illatai, csalitok, s a vetések körül őrt álló fák buja lombjai,

fentről be szép Magyarország.

A gépmadárban eltelt pillanatok, a hazatartó szív dobbanása,

megismert táj vágyai, had simítsam a rét füveit.

Elhitetnék… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Május 19, 2010-án 9:21pm-kor — 1 megjegyzés

Narancsos köd

Narancsos ködben úszik Magyarország,

elfedi tejfehér gránitpuliszkám.

Ha révedek,

rám vicsorít a képzelet,

letett voksom úgy élvezem.

Szürke napok guruló narancsai,

mint vérebek körbeszimatolnak,

s narancsos ködben úszik Magyarország.

A méla, s a léha, félrehordják fejük,

félszemmel sanditják jelenük,

s morfiumtól kába ködben úszik Magyarország.

Lehelem kezem,

de ragacs rajta a jelenem,

a megfolyt köd valósága,

szurokként rám… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Május 17, 2010-án 9:00am-kor — 2 megjegyzés

Élet

A csengő erdő, arasznyi vállamon pihent,

a szellő íze arcomba lihegett.

Bársonyos édeskés ízei,

zamatos kérdéseivel orromat faggatja,

melengető napsugár kényeztet.

Egek tükrei csillannak földek zöldjein,

a barkák hamvai szeretetet lehelnek,

korai halál körbelihegi a tereket.

Erő szinte lüktetve utat tör magának,

kétségek helyett a tettek életet kínálnak.

Leheletszerű képek a tavasz jármába befogva,

húzza az élet szekerét.

Bozontos… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Május 15, 2010-án 4:13pm-kor — Nincsenek hozzászólások

Hiszek egy

Kutam gödre mély,
mint kérdés mely felkavart.
A jobb idők hívását hallom,
belém mart kígyó fejét tartom,
sziszegve gyűlölködik.
Rá ne hasonlítsak,
bokrába engedem,
elcsusszan,
értetlenül visszanéz,
új mérget gyűjtöget.
Hisz kígyó létéből,
szarvas nem lehet.
Mégis vannak népek,
ilyen a Magyar,
sziszegő szarvasok,
mesélik múltját,
elveszik jelenét.

Hozzáadva Karvaly által Május 14, 2010-án 11:00am-kor — 1 megjegyzés

Megváltó

Tétlenül jöttem sok világba,

berzenkedve hordtam nevem.

Türelmem fogytán,

s a Jordán vizétől,

éledő habok gyermeke lettem.

Egy harcos ifjú,

ki tőrét csak szívekbe szúrja.

Egy vértelen kezű,

a harmónia útját keresve,

felbolydítja a zűr zavart.

Ha szólna,

a besűrűsödött lég panasza,

sivítva tép fákat gyökerestül.

A nézés olvadó tüzében,

a kép rezgése magára talál.

Az össze állt fényvilág hangzása,

húrok… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Április 21, 2010-án 10:32am-kor — Nincsenek hozzászólások

Hullámok

Kezdeti képeim üres szavai megfolytak,

össze érett ecsetem hasította a végtelent.

Álmodásom, hogy kezeim teremtőm vezesse,

önhittség, balga mivoltom gyümölcse.

Sápadt éj, piros gyermeke leszek,

izmaim ereje, tevékeny múltamban gyökerezik.

Léha csattogó járásom otthagyom,

üdvöm keresem, fejlesztem magam.

A tovaugró percek valósága egymásra épül,

mint kövekből rakott ház.

Kiszínezem finom újaim sokaságával,

a jövő magjait.

Csírája lesz a… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Április 19, 2010-án 3:00pm-kor — Nincsenek hozzászólások

Magyar vagyok









Sírok rívok Magyar vagyok,

hangom színe varázslatom

Éneklek én messzi múltat,

ős kegyelmet, teljes utat.

Álmodom ősi percet,

világ évet szerelmével.

Álmodom én éhet, napot,

hideg világot, régmúlt papot.

Színeimnek hangot adok,

népeimnek mindenhatót.

Élek földet s vadont,

vízesést és alkonyatot.

Legeltetek csillagokban,

reggelizem Tejútomban.

Égben állok úgy kiáltok,

Magyar vagyok,szép… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Április 13, 2010-án 10:59am-kor — 1 megjegyzés

Honom Magyarjai

Honom magyarjai hová lettek,

készül felfalni a számító szörny,

varázstáskájával kereskedik,

ki anyja vérét is eladja néhány garasért.

A bérünk ő fogja osztani,

tilalmas idők zokogó napjai várnak a Magyarra.

Hogy szolga lehess,

néked parancsot oszthasson, magyarul tanul.

Csapkodja csillagát mellkasán,

mutatja honnan jött, az eget.

De a csillagos ég letagadja,

s a poklot mutatja lakhelyül,

s a béna szorult időkben megpihensz,

mint a… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Április 8, 2010-án 1:57pm-kor — Nincsenek hozzászólások

Bélyegek











Rád ragadt kételyek pecsétje folyton mételyez,



mögé nem néző tekintetek besorolnak számok mezejébe.…



Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Április 7, 2010-án 8:25am-kor — Nincsenek hozzászólások

Valóság

Talán az ébredés, mely felvisz a csúcsra,

s már nem hempergünk a sárban, mint egy kúrva.

Nem áruljuk testünk, kelletlen uraknak,

s az ostobák mételye éled, rád ragadt mocsok megmérgez.

A romlott fertőtől bágyadt világ kesereg,

kilépni gödréből képtelen, feszületét vásári bohócnak képzeli,

lelkét naponta mérgezi.

Az üdvök, templomok, áldások, kegyelmek,

megvett lidércek, bűnbánatok szutykos cseppjei,

átitatnak múltakat.

Lidércek éji zenét adnak… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Április 2, 2010-án 3:40pm-kor — Nincsenek hozzászólások

Féreg

Miféle féreg rágja Szent Hazánk testét,

miféle vadállat ingatja keresztjét?

Vigyázzatok mert a bank,

ha már ismered tetteit,

szövetkezetbe tömörül,

hogy elfedje gaz mivoltát.

Az eszme benned él,

feladatod hogy felismerd magad,

Szkíta véred hevesen lobog,

igaz szíved sohasem hazug.

A féreg idegszáladra rátapad,

felfedni magát nem fogja soha,

ismerd meg, ki szívja véred,

ki rothasztja naponta munkád gyümölcsét.

Egy kirabolt… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Március 30, 2010-án 8:41am-kor — 1 megjegyzés

Élet

A csengő erdő, arasznyi vállamon pihent,

a szellő íze arcomba lihegett.

Bársonyos édeskés ízei,

zamatos kérdéseivel orromat faggatja,

melengető napsugár kényeztet.

Egek tükrei csillannak földek zöldjein,

a barkák hamvai szeretetet lehelnek,

korai halál körbelihegi a tereket.

Erő szinte lüktetve utat tör magának,

kétségek helyett a tettek életet kínálnak.

Leheletszerű képek a tavasz jármába befogva,

húzza az élet szekerét.

Bozontos… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Március 29, 2010-án 8:44pm-kor — Nincsenek hozzászólások

Ősök







Puszták, terek,



szabad valóság tükreit tartom eléd,



s a tükröződés szélein is magadat éled.



Ősapáink hittel teli tudása ránk köszön,…



Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Március 28, 2010-án 10:30pm-kor — Nincsenek hozzászólások

népből Nemzet

Nemzetünk ha ébred, lelkében picinyke reménnyel,

táguló mellkasán fehér gyolcs ing libben.

Száz meg száz, ezer és ezer, dobbanásba vész a gonosz hang,

mely altatná Nemzetünk.

Éled, kihajt a szabadság virága, zöldje már ránk kacsint,

hívja a Napot táncba.

Virul, éled itt már minden, megpihent világunk int,

Magyar a sötét szobából kitekint.

Itt az idő vetni kéne, megjött a tavasz hírvivője,

a változás melyet mindig tiszta szív vigyáz.

Hogy csörög… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Március 28, 2010-án 11:30am-kor — 2 megjegyzés

Születésnapok

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2021   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek