- Na, Pali bácsi már megint itt van.
Két gyönyörű almásderes szinte mozdulatlanul állt az út mellett. Néha lehajoltak egy-egy szál fűért. A szekérre szépen asztagba volt pakolva a széna, a tetejére feldobva a villa. Az emberek elmentek a lovaskocsi mellett, tettek néha megjegyzést, de általában nem foglalkoztak a fogattal.
A kocsmában, a zenegépből cigányzene szólt. A mi emberünk, a pultnál könyökölve fogyasztotta italát és egyre rekedtesebb hangon énekelte a nótákat. Nagyokat szipákolt a pipájából és kesergett magában az élet bajain. Egymás után iszogatta a jó vörösborocskákat, néha fröccsöt kért. Egyre sűrűbben simogatott végig gyér haján, egyre nagyobbakat pislákolt, de hiába támasztotta két tenyerével a fejét, le-leesett az a tartásából.
Hetek teltek így el. A kisöreg minden reggel befogta, két lovát és elindult a földekre dolgozni. Felesége mindig tett a früstök mellé egy kis házi főzésű pálinkát, egy kupica bort, de a nehéz fizikai munka megkívánta, hazafelé menet betérjen a jó öreg ivóba.
A kocsmáros ismerte, csöndös ember lévén akkor sem kiabált, ha többet ivott a kelleténél. Volt, hogy elszunyókált. Ilyenkor vállon veregették, hogy ideje elindulni. A holnapi találkozás reményében elköszönt, felült a bakra és csak annyit mondott – haza. A két lova lassan, komótosan elindult és egyenest az otthonába vitte gazdáját.
- Na, megint haza hozta az ördög – fogadta ilyenkor az asszonya.
Haragudott, nagyon haragudott a vén bolondra. Morgolódott magában, minek kell innia vénségére, mikor fiatalemberként megvetette az italt. Lesegítette a kocsiról a férjét, aki alig állt a lábán, betámogatta a szobába, lefektette az ágyba, lehúzta lábáról a csizmáját, levette a zoknit a lábáról és …. Így ment ez már hetek óta, munka után betért a kocsmába, ivott, a lovak a kocsin hazavitték, az asszonya ágyba fektette …
Reggelre kialudta a mámort, de amikor fel akart állni, éles fájdalom hasított a talpába. Nem tudta miért fáj a lába. Nem emlékezett rá, hogy megütötte volna. Ahogy a napok teltek egyre jobban fájt. Reggelente fájt a legjobban. A nap végére mindig könnyebb lett egy kicsit. Panaszkodott a feleségének, de az csak legyintett.
- Ha nem járna kend a kocsmába, nem fájna – szokta néki mondani.
Nem tudta mire vélni a dolgot. Már alig tudott a lábán járni, eleinte a csizmára fogta, de azzal is tisztában volt, egy éve viseli ezt a bőrcsizmát és még új korában sem törte fel a sarkát, nem hogy a talpát, miért törné fel most, amikor már olyan jól kitaposta. Hisz eddig el tudott volna menni benne a világ végére is. Megpödörte a bajszát. Na, majd ma kiderül – gondolta magában. Sokáig dolgozott aznap a földeken, nem tért be a kocsmába hazafelé menet.
Mint, ahogy szokott, késő délután megérkezett a ház elé. A lovak megálltak a kapu előtt és prüszköltek. Az asszony zsörtölődve nyitotta a kaput. Lesegítette az urát a bakról, magához vette az ostort és bevezette az öreget a szobába. Lesegítette róla a bekecset, lefektette a félig alvó embert az ágyra, levette a csizmáját, a zokniját és elkezdte az ostor nyelével verni az italos férje talpát, közben suttogva szidta, úgy, ahogy csak bírta.
Az öreg az első csapásokat még csak eltűrte, majd kicsavarta szeretett felesége kezéből az ostort. Felugrott az ágyból…
- Hely, azt a magasságos …, hát ezért fáj nekem a talpam – és elkezdte az asszony hátán verni a port…
Az asszony visítva rohant ki a szobából, az ember ostorral a kezében utána, ami hol a felesége hátán, hol a lába szárán csapódott. Volt ott jajveszékelés.
A lovak nyerítettek, nem tudták mire vélni a dolgot. A nagy kiabálásra összeszaladtak a szomszédok. A mindig csendes öreg, kergeti az udvarban a feleségét, és szidja őt, az asszony meg szalad előle, és keservesen jajgat. Alig tudták kivenni a szomszéd kezéből az ostort. Az öreg végül elmesélte mit tett vele a felesége.
A hír, igen hamar elterjedt a faluban. Azóta is, ha az ivóban valaki többet iszik a kelleténél, mielőtt útjára indítanák, az ivócimborák elmesélik neki az esetet, nehogy úgy járjon ő is, mint Pali bácsi.
Battonya, 2010. augusztus 25.
Hozzászólások
... amikor kigondoltam a történetet még meg is sajnáltam az öreget, de egy kicsit gonosz akartam lenni :-))
Megleptél ezzel a kórismével. Már fogalmazódott bennem a gondolat, hogy "részeges dermatitisz", vagy ilyesmi, aztán tessék... elverték az öreg talpát. Ilyen kemény módszerrel vallattak is valamikor. :D
Gratulálok!