ALKOTÓ

A festő

10843603062?profile=original

Nakonxipánban ma hullt a hó,

úgy hiszem, megfagyott a szívem,

a kezem a szememnek rajzoló

megakadt egy végtelen íven,

már nem vonzanak titkos színek,

még a sötétkék csendje zavar,

társaim mindnyájan szelídek,

most sétálunk, ropog az avar.

Csak a szemeim hagyjátok meg

és messzi titkos országomat,

mert ott királylányok,  hercegek

őrzik megfestett nagy álmomat.

Mondtam, most minden másképpen lesz,

de szememre folyt az éjsötét,

már gyűjtöm a fényt új képemhez,

utolsó téma a puszta lét.

  /Gulácsy Lajos emlékére/

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Témák címkék szerint

Havi archívum