az elképzelt jövő lehet bármilyen tiszta
az élet koszos köznapi mőbiusz szállítószalagján
amit ma átveszek én te másként kapod vissza
egyoldalú az idom mégis megfordul a való
az érzéseink alatt gyakorta meginog a plató
a valóság energiája húrként forog
nyolcasát álmodban megláthatod
érdes rideg egyélű átforduló felületén
csak a ziháló idő fut körbe
hideg az űr a tér görbe az utca zsák
csillogó kirakatokban sunyin drágul a nagykabát
a semmin andalgunk súlytalan-könnyedén
s talán örökre egymásba karolva visszatérő álmunk
fogjuk közre míg a végtelenbe hajlik a hát
Hozzászólások
Mindig a törpék kishitűségét-kisstílűségét, harcát a kabátgombokért, eltaposott identitástudatukért használják ki a hatalmasok.
Persze sokan - alsó szinten is - másolják ezeket a technikákat. Ők a köztünk élő hiénák.
Recuppróka :))
Elgondolkodtató sorok, valóban az idő is valami ilyen végtelenített szalag, amin téblábolunk, tesszük a dolgunk- jól, rosszul, egymással és egymás ellenében, álmodunk - kicsit, nagyot, összekapaszkodunk, széthúzunk vég(d)telenül...
Teccik, no! Még mindig :)
Cuppanyúl :)
Valami Mőbiuszos nekem is volt, meg is keresem - erről jut eszembe, ahogy Gyula mondta :)
A bankok, a számunkra vészes recesszióban is kiemelkedő hasznot könyvelnek el. A válság ellenére a gáz, az áram jottányit sem csökken. Az üzemanyag megint 300 körül jár... szal minden olyan, mint rendesen, csak a pofánk lapos és a bukszánk üres.
A harácsolók pedig ügyesen kihasználják a besszt is, sőt direkt utaznak rá.
Köszönöm a véleményed!
Üdv + pacsi: a szamuráj :))