ALKOTÓ

A szeretet képessége

                        

A kislány, aki ott álldogált a hatalmas kertben s a kerítéshez lapult, sovány, vékony kis teremtés, rettegve nézett az apjára. Öt éves körüli gyenge, beteges kis lény. Apja most készült megverni. Tudta, érezte, hogy meg is teszi, de előbb neki ki kellet választania a vesszőt, amivel majd megveri. Mert rossz volt. Már nem emlékszik mit követett el, mert régen történt, de ezért most lakolnia kell.

Azóta nem volt itt apu, amióta a rosszaság történt, tehát most kell bűnhődnie. Állt egy helyben, már kiválasztotta a vesszőt, apja le is vágta egy kis késsel, ő pedig várta, hogy üsse már, essenek túl ezen a lakoláson. De apu csak tartotta a vesszőt, és magyarázott valamit a nővérének, aki őt beárulta azért a régi rosszaságért. Elárulta őt. Akkor most kit szeressen ő ezután? Mióta emlékszik, mindig ez az asszony nevelte, ehhez bújt, ha félt, ha beteg volt, ha aludni akart. Az volt a hite, hogy az övé, és mellette biztonságban van. De már nincs.

Pista apu és Lenke anyu időnként leutazott hozzá Pestről, olyankor szeretgették őt természetesen, kedvesek voltak, és mosolyogtak, de mindig elmentek, ő pedig itt maradt. Most némán nyüszített magában attól a megnevezhetetlen érzéstől, ami felnőtt nyelven megalázottság, eltiportság. Nem tudta volna elmondani, mitől szenved a lelke, de érezte, hogy valami rettenetes igazságtalanság történik vele. Hogy azért öltöztették őt ma díszbe, mert jön hozzá Pista apu, de már tudja, hogy csak azért jött ide, hogy megverhesse, de előbb vele kerestesse meg az eszközt, amivel fájdalmat okoz.

Nem a veréstől félt. Kapott már máskor is, a nagynénjétől is, ha haragra lobbant. Inkább attól volt riadt, amit érzett: hogy ezután már nem akar hozzábújni, befúrni magát a karjába a nagy családi ágyban, ahol neki középen volt a helye. De akkor mi lesz ezután ővele? Kihez bújjon oda? Hiszen ő azt nagyon szereti, az, nagyon finom dolog, összeszuszogni, bemelegedni a szeretetbe. De nem lehet többé, mert nincs, mert elillant a biztonság, és tudja, hogy nem jön vissza soha többé. Űzött vadként nézte a két testvért, akik mindketten az övéi, de neki elég lenne egy is, csak biztos lenne valamelyikről, hogy az övé.

Végül apja odalépett hozzá, jelképesen a tenyerébe köpött, és néhányat ráhúzott a lábára a vesszővel. Ennyi történt. Ő pedig összekuporodott, és térdét átkarolva guggol egyfolytában azóta is. És nincs mondanivalója.

Pista Apu elutazott. Előtte kedvesen elmondta, hogy jó kislánynak kell lennie, hogy hazudni nem szabad, és egyáltalán fogadjon szót.

A nagybácsi, akit apukámnak szólított mindig, akkorát káromkodott, amikor megtudta, hogy mi történt, amilyet még soha nem hallott tőle senki. Előszedett egy rozoga ágyat valahonnan, kitette a verandára, ráterítette hosszú szőrű subáját, és befektette az elnémult gyereket. Mindjárt jövök melléd én is kislányom. Meglásd, milyen jó lesz nekünk! Itt alszunk ketten egész nyáron. Télre meg majd lesz valahogy.

Lett. Az összetartozásnak, a szeretetnek, a nyugalomnak az elegye tette kapcsolatukat olyan stabillá, amely erőt és biztonságot nyújtott egy egész életre. Őt neveztem apukámnak. A neve Nagy Sándor volt.

 

 

Berettyóújfalu 2010-12-18

 

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Köszönöm az elirányítást. Máskor errei is ügyelek.

  • ALAPÍTÓ

    308446898?profile=original
    (Áthelyezett válasz.)

    Lótuszom, te, aki a szíveddel vagy látó Jobban, okosabban kéne figyelni a kicsikre. Már jóval gazdagabb lehetne a gyermekpszichológia!

  • ALAPÍTÓ

    308446898?profile=original
    (Áthelyezett válasz.)

    Köszönöm Erikám, hogy elolvastad ezt az írásomat, s megérezted, hogy megkapta a szeretetet a kicsi . Mástól, de az egy életre elegendő volt.

    Az oldalsávba csak az általános köszöntéseket, a közérdekű üzeneteket tegyük ki!  A publikációkhoz fűzött kommenteket és válaszokat az alkotások alá csatoljuk, így ezeket később is olvashatja bárki.
    A keresőszavakhoz a szépírások címkét illeszd légy szíves, mert egyébként nem fogja hozni a program művedet a SZÉPÍRÁSOK almenüben. (Természetesen, ha pl. iróniát, haikut, drámát, stb írsz, akkor azt kell címkeként beírnod.)

  • ÖRÖKÖS TAG

     Nagyon szomorú sors,  szemléletesen megírtad, Évikém.

     Szerencsére megható, szép a befejezés, mert mégiscsak megkapta a szeretetet a kicsi.

  • ALKOTÓ

    Köszönöm neked drága Lótusz, hogy érzed, amit ki akarok fejezni. Azt, hogy képes vagy velem egy hullámhosszon érezni. Ölellek: Éva 

  • ALKOTÓ

    Alig lehet megszólalni Évikém...

    Hiába voltak szülei, ez a kicsi lány árva volt valójában. A látogatások mesterkélt mézédes mosolya,  a nevelési célzattal történő vesszőzések, a nevelőszülő-nagynéni árulása..., és a nem is vér szerinti anyaszívű nagybácsi gyönyörű, és emberséges mellé állása mind-mind beépültek a lányka emlékezetébe. Olyan mélyen és akkora sebeket ejtve, hogy gyógyulásukhoz kevés volt egy emberöltő. Áldott emlékű Nagy Sándor volt ott, abban a családban az igazi..., és egyetlen EMBER. Szép emlékművet állítottál drága Éva választott "apukádnak". Szeretettel gratulálok. Gyönyörű ez az írásod is. Ölellek szeretettel, Lótusz.

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum