Nem lehettem volna sebezhetőbb, sem
teljesebb egész, mint akkor. Történelem
előtti jel a szív legbenső falán:
hasztalan próbáltam lefordítani
nyelvére. Furcsálkodva nézett, de mind
távolabbról, hogy ne lássam, mennyire
kedvére van zavarom. Engedte, hogy
beérjem s rácsodálkozzak: öröktől
adott. Vissza tudtam rá mosolyogni.
Hozzászólások
Nagyon köszönöm soraidat, kedves László! :)
Öröktől fogva létező... örökérvényű... ezek a hatalmas dolgok. Mi már annak is örülhetünk, ha egy súlyos pillantásra kezünket tördelve, kényszeredetten elmosolyodunk a számunkra megadatott másodpercek lüktető zavarában. A gondolat ilyenkor bennragad, mint a kisdiákban az első számtanlecke.
Gratula + ötös pacsi!