görnyedt házak
kulcsra zárt
padlás-magányában
megmozdulnak a falak
odakint halódnak a fák
az egeken túli csendben
acél-hideg fények közt
a szél gúnyosan kacag
a hegyekre rázuhan a felismerés
már az Isten is hallgat
és közönyösen a
síneken felejt egy
zakatoló életet
a vonat meg
restellt késni
pedig jó szokása
Hozzászólások
köszönöm szépen! Pacsi!
Borzongatóan zord ez a fagyos vasúti dráma. Olyan zegernyés időben képzelem el, mint a mai.
Pacsi!
köszi! :)) pussszz
Andy! Én azt hiszem nem csak a szél kacag gúnyosan, fájdalmad most te is ezzel zártad le. Persze kell megoldás, feloldás hát megtetted... nálam újfent győztél, még mindig tudok újat mondani? :-)) tetszettél
köszi figyelmedet!
ilyenkor bezzeg restell...