ÖRÖKÖS TAG

Az emlékezet foglalatában

10843583684?profile=original

 

Mint mikor kar bújik

rég hordott kabátba,

s a kéz nem találja

még a zsebeket,

vagy idegen lakásban

riaszt fel az éjjel,

s villanykapcsolóért

matat tenyered,                         

 

úgy kutatod múltad,

súlyos útitáskád,

– egy poggyásznak

többen rángatjuk fülét –

bezárt boltba járunk,

visszhangos a kamránk,  

látásunk tompítja

a kriptasötét.

 

Mindenkinek van

egy apró hullaháza,

minden pince rejt

pár csontvázdarabot,

kagylóhéjú múltunk

keretébe zárva,  

immár csak önmagam

árvája vagyok.

 

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    "immár csak önmagam

    árvája vagyok"

    Engem a zárlat talált el és meg nagyon.

    Nagyon örülök, hogy itt is olvashatlak, Erika!

     

  • ÖRÖKÖS TAG

     Kedves D. Kata!

     Köszönöm a hozzászólásodat. Jó érzéssel töltött el.

  • ALKOTÓ

    Nehéz bármit is hozzászólni... Csak visszhangozni tudom a versedet... Szebben nem tudom, nem is lehet... :) Gratulálok! Engem nagyon eltalált/megtalált...  dk

  • ÖRÖKÖS TAG

     Kedves Irénkém!

    Eza kedves hozzászólás azt jelenti számomra, hogy nem öncélú a versem.

    Sokat jelent, amit most írtál. Köszönöm.

    Ölellek, Erika

  • ÖRÖKÖS TAG

     Kedves Ágikám!

     Nagyon örülök, hogy itt vagy, hogy megint olvastál!

     Igen, azt hiszem (vagy tudom?),hogy mindenkinek van a pincéjében takargatni való.

    Szeretettel ölellek, Erika

  • ÖRÖKÖS TAG

     Drága Barátném!

     Már nagyon, nagyon, nagyon hiányoltalak innen.

     Köszönöm a jelzésed, hogy olvasol - ráadásul többször is ! :)))

     Puszzz!

     

  • ÖRÖKÖS TAG

     Köszönöm , drága L. M!

     Érzem, hogy örökbe vagyok fogadva, de ha elfelejteném, megnézem az emblémát. Mindezek ellenére

    figyelmeztess, ha elfelejteném!

     Cupp: V. L!

     

  • ÖRÖKÖS TAG

     Erzsébetem, Rokonlelkem!

    Az egész verset az utolsó két sor motiválta - mondhatni azért írtam meg a verset. Jól ráéreztél.

     Nagyon szépen köszönöm!

    Ölellek, Erika

  • ÖRÖKÖS TAG

     Kedves Éva!

     Nagy boldogság az, ha elér a vers az olvasóig, különösen akkor, ha költőtársakról van szó.

     Nagyon szépen köszönöm, s  viszonozom a szeretetedet, Erika

  • ÖRÖKÖS TAG

     Drága kis Barátném, Krisztin!

     Vigyáz rám a kiselefánt, ne aggódj -és köszönöm!

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum