Áramszámlánk megnőtt. Ennek egyszerű oka van, mégpedig a naponta összegyűlt szennyesünk látványa, ami magasra tornyosul a fürdőszobában. Nehéz mosás következik, hosszú programmal.
Miközben a sajátommal bíbelődöm, eltöprengek.
Hány párna iszik verejtéket, hány lepedő ráncosodik meg egyetlen éjszaka alatt, hány szobába járnak hívatlan vendégek lomha estéken, mint sötét árnyak, akik súlyos köveket hengerítenek a pihentető álmok meleg barlangja elé?
Hányan tévednek el így éjjel, a megoldhatatlannak tűnő, összebogozott gondolatok útvesztőjében, a se vége, se hossza ingoványban, ahol úgy érezzük, soha nem lesz vége a borúnak?!
Szemünk a hajnalt kémleli, mikor tündöklik fel magas, vörös homloka a kertben álló faóriások mögött, akik még mindig a csillagokat tartják, nehogy leessen egy is közülük, mert meghallanánk hűvös panaszukat: milyen kár, hogy messze vagyunk egymástól! Igen, kár, és közben azon szégyenkezhetnénk, amit a csillagok nem is sejtenek, hogy az ember szíve már itt a földön is képes ilyen messze kerülni egymástól.
A hajnal késik, a gondgomolyag pedig növekszik, mintha egy fonalat toló galacsintúró bogár görgetné előttünk mindig nagyobbra. Sűrű szövésű, erős, pókhálószerű, és átláthatatlannak látszik, amit már nem is tudunk elrejteni a homlokunk mögé.
Ha a fény bekacsintana végre az ablakon! Gondoljuk, mintha ez lenne a megoldás, mintha a világosság enyhet hozna, mintha az eddig tapogatózó ujjunk végre elkapná a fonál megfelelő végét, és biztos mozdulatokkal feltekerhetné egy darab fára, amit később tűzre vethetnénk.
A felszálló, tömjén illatú füsttől a sötét árnyak elvonulnának, a füst pedig könnyű felleggé válna a fejünk fölött, és volt, nincs, csak az ágyneműn látszana, hogy a párnánk sok verejtéket ivott, a lepedő pedig egy éjszaka megráncosodott...
Hozzászólások
Kedves Laci, kicseréltem a szöveget. Picit javítottam rajta, a tartalom viszont maradt a régi.
Köszönöm, hogy olvastál, no meg a képet is:))))
Üdv, Éva
Mágikus mázba, és egy delejes álomba mártod az olvasót egy szempillantás alatt. Ugyan mi lehetne, ha nemcsak bíbelődnél...?
Gratula + nagy pacsi!
Drága Lótuszom, talán ez az élet:) Mosni, vasalni, cserélni, és ebben a jó illatban elkezdeni egy napot, még akkor is, ha csak 24 vagy netán kevesebb óráig elegendő a gondos bíbelődés.
Ölellek, köszönöm, hogy megértesz, szaffy
Kedves Irén, nem is olyan nehéz ez, ha kéznél van a lélek.
Köszönöm, hogy elolvastad, megértetted, szeretettel, Éva
Drága Szaffy... Gondűző töprengésed jogos. Jó lenne elhessenteni, füstölve messze küldeni gondjainkat..., de nem megy. Ha nem a sajátunk, akkor fáj a másé. Nem lehetünk közömbösek. Az árnyak sokasodnak..., és a lepedők egyre gyűröttebbek.
... Mi pedig, sziszifuszi mosónők, csak mosunk, vasalunk, ágyat húzunk..., majd kezdjük elölről másnap.
Bíbelődésed nagyon tetszett! Gratulálok, és ölellek szeretettel, Lótusz.