Bús, őszi dal

[André Ilona-Ibolya]

"Ez itt az, ősz. Ha rád fúj, összetörsz.Menekülj! Menekülj!" ApollinaireSzívedet jeges szelek rázzák.Kegyetlen fegyelmet ketyegaz óra, és sorra megalázzákálmaidat a reggelek.Megfáradt napfény jár vigyázvalármafákká lett fák hegyén.Pajzsodért nyúlj, ne sarkig hátratárd most az ajtód, te, szegény!Tavaszt várnál, de rossz hírt hoznaka tépett, megsápadt levelek:martalóc szelek eloroznakminden gyűjtött nyár-meleget.Dolgoztál, mint hangya, hiába.Látod, nincs mivel kitelelj:üres a boly, halott a bábja.Légy hát tücsökké! Énekelj!

[André Ilona-Ibolya]

:)
Lehet, hogy nagyon is egy húrt pengetek most, de hát aktuális, és azt is látom, hogy a tagok közül sokan ott vannak az őszi nap-éj egyenlőség környékén korban és időben.
Probálok egy ciklust összehozni ezekből az őszt váró, őszt félő versekből.

[Poroszlay Gabriella]

Ilonka, olyan jók ezek az "őszikéid", nagyon szép allegóriákra építed, érthető, érezhető minden sora.
Bizony itt az ősz - most minden értelemben - de csak énekelj bizony! Énekelünk, borulunk felállunk, csak így lehet! :)