Cipő nélkül - Riport

[Ada]

- Miért nincs rajtad cipő?
- Nincsen cipőm.
- Nem fázik a lábad?
- Már nem.
- Valaha fázott?
- Persze, nagyon, és sokan rá is léptek. Vérzett és fájt. Nagyon fájt. Fázott is.
- Hogyan csinálod, hogy már nem fázik?
- Megtanultam, hogy ne érezzem. Látod? A fekélyek sem fájnak. Semmi bajom. Nem kell cipő.
- Mit eszel?
- Amit adnak. Azt mind megeszem, mert vannak napok, amikor semmit sem adnak. Ha ma van sok étel, meg kell enni, mert lehet, hogy két vagy három napig nem lesz semmi.
- Szállásra nem mész?
- De, amikor már elviselhetetlen a hideg. Különben nem. Lopnak ott.
- Ne viccelj, mit tudnának ott ellopni tőled?
- A cipőmet.
- Ellopták a cipődet?
- El.
- Te is loptál?
- Persze.
- Mit?
- Nadrágot, mert az enyém szétszakadt. Ezt loptam, ami rajtam van. Nincs másik.
- Ételt loptál már? Vagy italt?
- Nem, én nem vagyok tolvaj.
- De nadrágot loptál.
- Az más, az kellett. Ellopták az enyémet.
- A nadrágodat?
- Igen, amíg tisztálkodtam.
- A szálláson?
- Ott. Sok a rossz ember ott.
- Mit veszel a pénzből, ami összegyűlik?
- Bort. Meg dohányt.
- Ételt?
- Azt nem, azt adnak. Ha nem, akkor meg nem. A bor melegít. A bagó meg közelebb visz az ördöghöz.
- Rossz ember vagy?
- Már nem.
- Az voltál?
- Voltam az is. Amikor még jól ment. Sok rosszat tettem. Én is elvettem emberek cipőjét és rátapostam a lábukra. Nem tiszteltem, nem sajnáltam senkit. Kapzsi voltam, kegyetlenül.
- Boldog voltál?
- Dehogy. Csak azt hittem. Megvettem mindent, ételt, italt, házat, nőt. Barátokat is vettem.
- Most hol vannak?
- Kik?
- Hát a barátok.
- Eltűntek, felszívódtak, köddé váltak. Ahogy fogyott a pénz, fogytak a barátok is.
- Okos ember vagy.
- Csak tapasztalt. Az egyetemen észt nem adnak ám, csak diplomát.
- Miért kezdtél sikkasztani?
- Te miért dolgozol?
- Pénzért.
- Na látod. Én is azért dolgoztam, aztán rájöttem, hogy másképp is lehet. Meg akartam venni az egész világot.
- Megvetted?
- Nem, csak akkor azt hittem, hogy igen. De csak tárgyakat vettem, meg nőket, meg talmi barátokat. Én nem voltam okos. Ostoba voltam.
- Mennyi ideje élsz itt?
- Nem tudom. Pár éve.
- Boldog vagy?
- Boldog leszek, ha eljön értem az ördög és bűnhődni fogok.
- Most nem bűnhődsz?
- Nem.
- Mit tennél, ha visszamehetnél az időben?
- Hogy mit? Vennék egy cipőt és elmennék benne a világ végére.

[Ada]

A cipőcserét nagyon jó ötletnek tartom, de attól tartok, akik ott lent "élnek", nem vennék fel az ellenkező póluson ÉLŐSKÖDŐK lábbelijét, mert nagyon sokuknak egyvalamijük maradt csupán: a becsületük. (Persze vannak kivételek, mint általában mindenütt.)

Köszönöm a hozzászólásodat! :)

[Czinege László]

Nem ártana, ha a társadalom ellenkező pólusain élők időnként cipőt cserélnének.
Sokan gondolják úgy, hogy a cipők megőrzik tulajdonosuk szellemét és karakterét. Vannak azonban, akik arra esküdnek, hogy az ócska cipőkből áradó erős lábszag megakadályozza a gonosz lények közeledését.
Így aztán szegény, gazdag egyaránt jól járhatna.
Akik pedig átvitt értelemben lopják le az emberek lábáról a cipőt, azoknak mezítláb kellene elcsoszogni a világ végére, vagy még azon is túl.
Gratula + ötös pacsi!