ALKOTÓ

Deres lovam

Visszafelé forgat a gép,
s a vaskerék fogai
csattogva idézik fel a gyermeket,
göndören, szőkén nézi a jövőt.
Rám nevet...mindig nevet.
Dundi, szabályos arc,
zöld, tiszta, gombszemek,
suta kis madárláb-ujjak markolnak
felnőtt kezet.
Az apáét, és ő fogja, majd
hirtelen,
nyakába iszáknak felemeli,
gyöngysort kacag a gyermek,
hajába fúj a szél,
s hangja a lepkéket kergeti.

Még most volt,
pár nap választ el tőle,
de mégis megfoghatatlan,
már az a kéz elfoszlott rég,
csonttá vált sárga-föld hantban.

Iszákként magam maradtam.

Deres lovam vad sörénye
leheletként köddé lett,
majd tán a felhők kirajzolják,
mert tudom, hogy ott van fent.



Megjegyzés: szépírások

 

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Köszönöm László, azt is, hogy elmesélted. Érdekes dolgok derülnek ki exhumálás után, mesélték mások is. Igen, szerettem, mint ő is engem. Rég volt, és biztosan nagypapának is remek paripa lett volna, ha eléri.

     

  • ALAPÍTÓ

    Ne is mond... egy hete exhumáltattam nagymamám sírját. Láttam, hogy mi maradt belőle.  A koporsó aljára tett fólia viszont teljesen egyben volt 31 év után is. :(
    Nagyon szerethetted a paripádat, meghatóan emlékezel a régi időkre.
    Gratulálok a versedhez!

  • ALKOTÓ

    Kedves Ada!

    Megköszönöm érző, értő szavaidat. Mindent elmondtál róla.

    Szeretettel: szaffy

  • ALKOTÓ

    Köszönöm Krisztin együtt érző szavaidat. Akinek még van ilyen mankója, vegye a hóna alá, és vigyázzon rá.

    Ölellek: szaffy

  • ALKOTÓ

    Kedves Klára! A hosszú, keserves, vagy netán édes évek sem feledtetik velem. Talán az út vége felé araszolva egyre többször fog eszembe jutni, ereje, bátorsága.

    Nevetése, mosolya.

    Köszönöm szépen: szaffy

  • ALKOTÓ

    Drága Lótusz! Köszönöm azt a sok érzelmet amit kapok tőled. Talán érdemtelenül, de elrakom.

    Ölellek szeretettel: szaffy

  • ALKOTÓ

    Emlékezés, szomorúság, magány, remény és hit. Én ezt olvastam ki belőle. Nagyon szép vers!

  • ALKOTÓ

    Gyermeki mosolyt láttam, hallottam nevetését, láttam törékeny, csepp gyermek boldogságát. Szívem elszorult, könnyeimmel küzdök, oly szomorú a vég, a visszafordíthatatlan kegyetlen vég!

    Gratulálok, kedves Éva, oly szépen osztottad meg érzéseidet, fájdalmadban veled érzek!

     

    Szeretettel ölellek:Klári 

  • ALKOTÓ

    Drága Szaffym... Nem tudtam könnyek nélkül elolvasni... Megrázó, erős, és átélhető érzéseket közvetít gyönyörű versed.

    "suta kis madárláb-ujjak markolnak  felnőtt kezet"... Törékenyebb, és eltéphetetlenebb kötelék nincs ennél...

    Veled fáj az én szívem is..., és Veled hiszem, remélem, tudom, "hogy ott van fent".

    Ölellek szeretettel, sokkal, Lótusz.

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum