ÖRÖKÖS TAG

Egy hosszú perc

 

Volna egy perced ?
Kérdi szorongva,
S a tétova tekintet
Könnyesen kér.

Szakad a sóhaj,
Rebben a kéz,
Egy elvesztett világ,
A szemembe néz.

Tudja, hogy tudom,
De mégiscsak mondja.
Mennyire nehéz,
Sanyarú sorsa.

Dermedten állok,
Lelkemet védőn.
Csak nézek rá,
Oly együtt érzőn.

És ömlik a szó:
Látod mi lettem?
Kopott lotyó.
Hát ennyire vittem.

Míg ifjú voltam,
Harcoltak értem.
Érték a testem,
S én el is hittem.

Most, hogy az évek,
Meg a viharos élet,
Megcsúfított, látod.
Most már nem kellek.

Aztán már lép is
Megy tovább lassan
Mert elég neki ennyi,
Hogy meghallgattam.

 

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALAPÍTÓ

    Tragikus tárgyú elbeszélő költeményed balladára emlékeztet. El tudom képzelni ezt a verset megzenésítve, ahogy énekled kedves Péter.
    Gratulálok + ötös pacsi!

  • ALKOTÓ

    Kedves Péter...

    Fájdalmas felismerés szép prezentálása! :)

    Sajnos az idő könyörtelenül elveszi mindazt, mit korábban adott...

    Sokszor elég egy értő/érző ember, hogy kiönthessük szívünket, és máris könnyebb az a teher, mit cipelnünk kell.

    Gratulálok versedhez szeretettel, Erzsébet.

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum