Az a nyár olyan volt,
mint soha még.
Színesebb volt a szivárvány
és kékebb volt az ég.
Volt e az útnak pora?
Lábam felette járt!
Lelkem tánca bársonyon siklott
tudtam, hogy eljön az ezerszer várt.
Simulva jött.
Éreztem a bőrét.
A mennybe ájultam, vagy ez a vég?
Puszi volt csupán,
- szerelmes - amilyen soha még.
A villám dísszé szelídült,
gurgulázva dalolt,
az egek nekem játszottak!
Az a nyár... az a nyár olyan volt.
... a párját várom...
hiába kutatom!
... az a nyár egyke volt.
Megjegyzés: szépírások
Hozzászólások
Mitől is lehetne különleges a nyár, ha nem a szerelemtől. Főleg, ha az első.
Barátsággal: Éva
Kedves Krisztin!
Nagyon jól tetted, hogy figyelmeztettél akkor: köszönöm. Az a helyzet, hogy nekem szinte minden versikémbe belopódzik egy-két keményebb sor, abból a két témakörből, mármint az életből, és az … életből no. Egy kispajzán történetecskét felteszek ide majd, bár azt hiszem, találok többet is a nem szájaskodók közül. … ha mégsem találnék, hát faragom a rímet, és építgetek új versikéket. :))))))
Szeretettel Karcsi
Igen László. Vannak történések, amikről ott és akkor nem is gondolnánk, hogy felejthetetlenek lesznek. Azt hiszem, másoknak is vannak ilyen kis fel-feltűnő lámpásaik, amik a későbbiekben akár fontosak is lehetnek, ha az élet búbánatosabb (majdnem depresszióst írtam) perceiben kapaszkodót keresnek. Bár azt a filmet most nem tudom felidézni magamban, de egészen biztos, hogy láttam.
A kamaszkorom legszebb nyara c., 1971-es Robert Mulligan film jut eszembe. Az is ilyen különös hangulatú, megismételhetetlen történésekre emlékezik.