ALKOTÓ

Engedj!

 

Mitől féltem, azzá lettem!

Sorsom: kabát, viselem

a szövetszálak börtönrácsként

futnak körül testemen

-Engedj ki onnan, Istenem!

 

Mitől féltem, gazzá lettem!

Sorsom: hagyom, hogy gyom legyek

Virágok közt bujdokolva

Kertész-rémálmot kergetek

-Uram, nélküled elveszek!

 

Mitől féltem, Tőled kértem!

Sorsom: csigaház, cipelem

De elég már a csiga-sorsból

Se kabát, se ház nem kell nekem

-Vedd hát vissza, Istenem!

 

Mitől féltem, nem félek már!

Lehetsz velem vagy ellenem

Gaz-lelkem igaz hitével

Sorsom kezedbe engedem

-Tépj ki tövestől, Istenem!

 

Hadd legyek újra meztelen,

házatlan-hazátlan-nincstelen…

Vigyáz rám majd a Végtelen

Kezed immár elengedem

-Engedj utamra, Istenem!

 

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • KRITIKUS

    A tartalom sem mindenütt meggyőző (pl. "Tépj ki tövestől, Istenem!"), de a rímekkel végképp nem vagyok megelégedve. A rímképletet sem tudom kisilabizálni.
    Ha leírod az összecsengő végződéseket egymás alá, akkor jól láthatóvá válik egysíkúságuk, és mondjuk úgy: szegényességük. Persze nem nagy gond ez, - mondhatnók azt is , hogy ez volt a koncepció. A problémám inkább az, hogy ez már a sokadik, ami így sikerült, és ez egyáltalán nem erősíti a szabályt.
    Biztosan érzed te is: lehangoló a tucatnyi -nem, -dem, -telen (ez háromszor egymást után), -kem, -men,-lem, -tem, végződés, és sajnos a  a másik vonal - a -gyek, -tek, -szek sem sokkal üdítőbb.

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum