Minden karácsonyba
félig belehalok,
Kisjézus születik,
én összetört vagyok,
depressziós fenyő,
megkövesült bánat,
illó sóhajokkal
díszítem fel fámat,
fakó üveggömbbel
mi a múltból maradt,
a Mennyből az angyal
hangja is elakadt.
Nincs már édes kalács,
lágy, illatos bejgli,
éjféli misékre
nem kötelező menni,
rég a templomtornyon
hintáztak az árnyak,
gyermekkacaj vidult,
szeretteim vártak,
akkor még vigyáztad
tiszta bársonyléptem,
ölelj át Istenem,
bocsásd meg én-vétkem.
Hozzászólások
I
Köszönöm szépen. Igazad van, drága Zsanett! Értem, tudom, amit mondasz, mégis szeretném szeretném, ha itt lehetne mellettem (az egyetlen fiam). Amúgy meg -mellettem van ám!
Ölellek, Erika
Szomorúságoddal bizonyára nem vagy egyedül..
Nem mindenkinek öröm ez az ünnep..sajnos..
de aki hisz Benne, az sohasem érezheti magát egyedül.
Köszönöm, kedves Tamás!
Év végén, év elején kicsit számvetést teszünk, visszapillantunk.
Köszönöm, hogy velem tartottál. Neked is boldog új évet és remek alkotásokat kívánok, szeretettel, Erika
Kedves Erika!
Megható és fájdalmas a versed, de igen szépnek tartom!
Én szeretek régmúlt karácsonyokra emlékezni, mégha fájó is!
De mindig lesz új és további az életünkben és muszály előre
nézni!
Gratulálok a versedhez és ezúton kívánok Neked békés,
boldog új esztendőt!
Szeretettel: Tamás
Kedves Irén!
Örülök, hogy Te is így gondolkodsz, hogy egy véleményen vagyunk.
Köszönöm, hogy olvastál, hogy itt jártál fakó üveggömbjeimnél.
BÚÉK!
Szeretettel, Erika
Drága L. M!
Képletesen írtam gömböket, igazából ragasztott katicabogárka, gomba, és más családi dísz van a fánkon. Az újak szebbek, de ezeket a "gömbök" minden aranynál értékesebbek! A múltat szabad kell elfelejteni, de a jelenben élek, hidd el. Amint soknak, több embernek is van elszámolni valója, titka, bűne, gyötrődése.
Mindenki a saját poggyászát cipeli. A paradox helyzet fennáll, igen... Túléltem az ünnepeket, és ebben nagyon segített az is, hogy írhattam két verset- a másik is ilyesmi.... (Félbehagyott dallam).
Ezt találtam jobbnak, ezért tettem fel ezt. Köszönöm féltésed, olyan vagy, mint Lacim, aki azt hiszi, hogy a versírástól vagyok szomorú, pedig nem így van, az írás felszabadít, könnyebb elviselnem fakó gömbökkel az életet.
Szeretettel ölellek, (Barátnémat is!
Erika
Szinte elmondhatatlan nehéz a helyzeted, mert minél szebb egy ünnep, annál jobban sajoghat a te fájó pontod. Ez borzasztó paradoxon lehet, szinte a 22-es csapdája.
Szívfájdítóan mesélsz érzéseidről, gyötrődésedről egy igazán nem mindennapi versben.
Csendes nyugalmat és harmonikus békességet kívánok a két ünnep között!