Félszeg szárnyalás

[Péter Erika]

Mennybolt magasából csorog ma a napfény, – hagynék belőle télre – erkélyre lepke rebben, emlékezetembe táncol, lebegve, félve csápol, levegőre gombostűzve, vágytól űzve támolyog, mosolyt felöltve száll, de már szökken, kúszik fel az árnyék, talál még fényt, de pillém megremeg, . s elolvad szárnya csöndben

[Péter Erika]

Ja, kösz, hogy belenyúltál, lekicsinyítetted!

[Péter Erika]

Látod, L.M!
Minden rosszban van valami jó, csak pozitívan kell nézni a dolgokat.
Időnként kölcsön adhatom a rózsaszín szemüvegemet! :))

[Czinege László]

Már nem látszik a képen, hogy honnan van, leműtöttem az alex feliratot.
Annyival lett jobb a régi rendszertől a mostani, hogy szerkeszteni is tudjuk a beküldéseket, nem csak törölni. Tehát most már a képeket is át tudom méretezni, vágni, feliratozni, amit csak akarsz.
Igen, hihetetlenül jól elkapott fotó.

[Péter Erika]

Pillehangulatban írtam, drága L. M!
A fotót pedig egy ismerősömtől, Alextől loptam. - Rábólintott. Ugye fantasztikus kép?
Így van, ahogy mondod -hétköznapi szárnyalás, tele félelemmel...
Köszönöm, hogy hozzászóltál.
V.L.

[Czinege László]

A kedvenc lepkém. Villásfarkúnak becéztük.
Mintha éppen egy apró idill alakulgatna az erkély védett, napsütötte mikrovilágában, de aztán mégsem egészen. Előkúszik a nagy pilleevő árnyék... :))
Hétköznapi boldog szárnyalás szomorú végkifejlettel.
Gratula + pillepacsi! :)