átmegyek Dijf-el a grachton, alattunk hömpölyög
a földmoslék, a folyó vére ragyog, ahogy egy dézsatündér
ösztönösen veti magát bele, és akkor arra gondolok:
otthon már hogy tocsoghat az izzadság minden öltönyösre,
akik a Dunát meglátják duzzadtan, a gátakra felcsavarva,
meggyötörve a krétafirkált rakpartot
holnap kádban, vagy az utcán fürdünk – attól függ merre
toccsan az árvízkampány lucskos nyelve meg a lapátban
az adagnyi homok, ahogy kötelező maszkarádjában olyan
otthonosan mozog - de a szemében kappanhájas a törekvés,
hogy meglegyen a majordóm: hát pertraktál egy sort, amíg
bírja a svejtfolt, aztán hagyja, hogy más bajlódjon
a homokzsákokra lassan kagylódarát hordanak az eltelt napok
és békazöldre vált az ijedtség a kárhiénák homlokán, ahogy ostobán
röfögnek arrébb, ha megint egy centit emelkedett az ártér meg
a hangulat – szájukon kéjtej csordogál, felveszik koporsókosztümüket
és nem kímélik magukat, mert a természet most mészáros Madonnát játszik:
a szélen csak kuncognak a vadonárnyak és ömlik ránk a rohadtvázaszag
poshadt jácint mossa fel a reggeleket, most, hogy a
kiskocsma odavan - marad a kamrából a nyerscukor, meg
az a néhány üveg Vylyan, azzal majd Belzebúvra iszom magam
nyilván, mert ez még csak a nyitány: a lényeg a meder
alján mindig mélyen rejtve van
*/Pertraktál: alaposan megbeszél
*// Svejtfolt: Szoros ing
Hozzászólások
Képzeletben lehet akárki majordóm, azért a víz az úr! Amint emlegette remekül rímelő Sándorunk már 1848-ban.
Az ördögök fejedelme... veszélyes metamorfózis, ha egyre gondolunk. :)
Gratula + ötös pacsi!