ALKOTÓ
Homokba írtam a kérdést.A szél nehéz illatántáncot jár a mozdulat,s míg dalom súlyát cipelem,sorokba rendezem válaszodat.Alakod szökött körvonalamost a fák lombjára feszül,csak a vödörbe rejtettsötétség kutat szememben,s arcod a kút kávájára ül.Itt hagytál magamra végleg.Csukott ajkad dermedt vonalánlibben a gyász függönye,sugarad feltépett utakra tévedt,elnyelt a mélység közönye.Viharba roppant hegedűdönmagasba lobban az ének,a csend foglalatán lazul a fény.Eltékozolt perceid vonulásánsemmibe rétegződik a reményHallgatag húrok őrzikhideg testedre fagyott árnyad,csak Kháron ladikján érvényes jegyed.Pontba sűrűsödik az idő,s néma vonód karmesteri pálcájaa megsebzett égen futásnak ered.Csak egy gazdátlan hegedűvádol, s mint elhagyott szeretőcsendes kínjába zárja neved
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Örülök László, hogy Te is hallod a zenét, a kút kávája, a csörömpölő vödör és és a mohos kövek közé szorult mélység mindig rabul ejt.
    Köszönöm véleményedet. Márta
  • ALKOTÓ
    Kedves Krisztin,

    szívből örülök véleményednek, nézd el, ha nehezek verseim, én magam is ennyire bonyolult vagyok lelkemben.
    szeretettel ölellek és én is szívesen leszek barátod.
    Márta
  • ALAPÍTÓ
    Milyen véletlen egyezés, ebben a búcsúversben is szerepel a kút kávája...
    Barátom emlékére írva nálam így hangzik:
    Félbemaradt mozdulatod:
    kút káváján hagyott korsó.
    Hangod iszapból bugyog,
    elfáradtál - friss vízhordó.

    Nagy képeket vonultatsz fel. Szinte hallani a viharos, zaklatott zenét is...
  • ALKOTÓ
    Köszönöm Erika, ez már egy régi élmény, mégis mindig elöjön bennem.
  • ÖRÖKÖS TAG
    Nagyon szép, megrázó és romantikus a versed, Mártus!
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum