Gina lopódzik Vajda Jánoshoz

[csontos márta]

Fénycsepp gördül apró ablakomon,csúszik a derengés könnyű takarója,a hajnal palettája virágzó színkeverék.A semmi ingája méri az időt,versemben hozzád kapaszkodik a szó,távoli város falai rejtenek,s a kalász-sárga délután oltáránarcom arcodon hullámzó tó.Csak ragyogásod kísér,mit magamba zártam.

[csontos márta]

Szívből örülök, hogy ez a vers is megragadott, valóban álmok, látomások és a semmiből valóra válható ragyogás szinesíti életemet.
köszönöm: Márta

[Czinege László]

Ha nem Gina és Vajda fordított esete forogna fenn, akkor is teljesen lenyűgözne a a felfokozott érzéki vágy lírája, az álmok, a látomások romantikus megfestése.
Gratula + cuppacsi!