Ha elmegyek, mert elmegyek egyszer
nem viszek magammal csomagot,
lelkemre ülnek becéző szavak,
szívembe marnak sóhajok.
Bakancsba dugom keskeny lábam
törje fel vastagon szeges kérge,
tele a papír kész van a lecke,
megvan már írva életem regénye.
Mezítláb jöttem a világra,
ölembe rejtette csillagát,
szelíden néztem száz csodára
gazdagon megyek tovább.
Nagy nyugalomban nézem fészkem,
szavakba oltott aranyát,
sóval hintem be földi részem,
elmegyek egyszer, s nincs tovább.
(nyugodtan percel már az óra, írhatsz, ha akarsz a margóra)
Megjegyzés: szépírások
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (203)
- próza (73)
- novella (46)
- gyerekvers (24)
- irodalom (23)
- líra (21)
- élet (20)
- szerelem (20)
- karácsony (20)
Havi archívum
2024
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (8)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (5)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (28)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Drága Lótusz, te tudod a legjobban, hogy mindig készen kell lennünk. Van még olaj a lámpámban, tartalék is, úgy várom a vőlegényt, de ha hívnak mennünk kell.
Ölellek, nagy szeretettel: Éva
Kedves László!
Én, ezt a pár sort mély tisztelettel megköszönöm, és elraktározom, ha megengeded:)
Köszönöm szépen, szeretettel: Éva
Drága Szaffym... Egyszer mind elmegyünk... EGYSZER! De addig? Addig még tengernyi dolgunk akad! Élni kell..., látni, és írni..., tovább adni, mit csak a Te szemed lát meg.
Versed nagyon szép..., epilógusféle.
Talán az ősz, talán a helyzet, talán egy régi fuvallat emléke hozta ki belőled ezeket a búcsúzó sorokat, mikkel mind egy szálig azonosultam... Köszönöm az élményt Szaffym! Szeretettel gratulálok, és ölellek, Lótusz.:)
Aki megelégedéssel tud nézni a kisült kenyérre, az elkészült írásra, aki szelíden szemléli a csodákat, az csak finom posztópapucsot vegyen - ne szöges bakancsot. Édesen aludjon még rá megszámlálhatatlanul sokat, mielőtt búcsúzkodna, és sóval hintené be távozó lábnyomát.
Vedd úgy, holnap kitalálják: hetven év a nyugdíjkorhatár, és utána még szorgosan meg kell írni néhány tucatnyi vaskos kötetet. Margóról pedig szó sincs... :)