Ha nem tudod mi bánt, miért jön derűre ború
Nem tudod, miért vagy bosszús, vidám, vagy szomorú
Ha nem tudod, hogy miért van az, hogy néked csak ez jut
Miért van teli gödrökkel az elátkozott út
Sosem mástól kérdezd a válasz benned él
Közhely szerint fricskáz meg az eldobott esély
Ha úgy hiszed a rég elmúlt az örömet okoz,
Csak illúzió gödörbe a rég lezárt doboz
Temetkezhetsz munkába, hallhatsz más bölcseket,
A választ csakis te tudod, mert saját életed
Hisz minden hamis néked, mit mások adnak át
Érzelmekben csak belsőd az őszinte világ
ref
Ha meg tőlem kérded a vállam megvonom,
Hisz életedben nem a múlt a végső alkalom
Csak is annyit mondok a rossz is lehet szép,
és előfordul, hogy a jó csupán egy erőltetett kép
Elmondhatom lassan is, ha vágyad képszerű
Az ég áldjon meg, hogy lehetsz ennyire egyszerű
De részletezem egye fene, mit erről gondolok,
Miként nyitom vagy zárom el a legbelső csapot,
Hogyha hiszek benne, kinyújtom kezem,
Nem hagyom, hogy rettentsen a belső félelem
Nem nézek kort, sem ráncot, mert nem érdekel
Hisz két szív és két szellem csakis egymásért felel
Hogyha viszont erősebb a külső szenvedély,
Ha nadrágot hordasz, vagy tömeg a vágyó esély,
Ha tükrömben a múlt szellemét kutatja szemed,
Habozás nélkül engedem el a kinyújtott kezed
Nincs bocsánat, csak olykor néha akad kegyelem
nem vonz engem önimádat, sem soknyelvű verem
R
Ha meg tőlem kérded a vállam megvonom,
Hisz életedben nem a múlt a végső alkalom
Csak is annyit mondok a rossz is lehet szép,
és előfordul, hogy a jó csupán egy erőltetett kép
Elmondhatom lassan is, ha vágyad képszerű
Az ég áldjon meg szívem, hogy lehetsz ennyire egyszerű
Hozzászólások