Fehér a táj, csupa csoda,
hóban ugrál a kis Soma,
kiált – Gyere gyorsan, Máté,
ma lesz a Nagy Hóparádé!
Látod testvér a hótengert?
Készítsünk egy szép hóembert! –
Máté örül, jó az ötlet,
s hógombócot görget rögvest.
Barnus kutyus cicát ugat,
Cinci nyávog, s kerget nyulat.
Dolgosak az ügyes kezek,
délre kész is a műremek.
Anya hívja a két éhest,
sütött nekik édes bélest.
Munka után jó a szundi,
lepihennek egyet hunyni.
Ám míg Máté, s Soma alszik,
kutya, cica, nyúl, haragszik.
Tudják már mi nincs itt rendben:
– Rossz helyen áll ez az ember! –
Morgolódnak, mi lesz velük,
hová tűnt a játszóhelyük?
Hanem közben kisüt a Nap,
s félre csúszik a nagy kalap.
Barnus kutyus orra fényes,
havat lökdös, olyan mérges.
A hóember egyre kisebb,
kerek feje illeg-billeg.
Répaorra földre pottyan,
nyuszi ugrik, rágja nyomban.
Diószemmel Cinci játszik,
ebből sem lesz diós mácsik.
Máté, Soma mire felkel,
bámul –Hol van a hóember?–
Nem maradt más csak a kalap,
s pár fagomb, a tócsa alatt.
Hozzászólások
No, de nem alkalmi verset írsz, hanem örökérvényűt, maradandót! No nem?
Amikor írtam a gyerekzetet, akkor aktuális volt, és egyszer csak az lesz még az idén! :)
A gratulát is bezsebeltem! :)
A versike tündéri, kedves
- bár jelenleg nem aktuális...sajna nem olvad még, hideg van, brrrrr :))
Jó(hó)ember még peckesen áll az udvaron :)
Grat és pusszantás, Barátném! :)