In vino veritas

[Kis Gábor]

Már más idők járnak, s az erkölcs lett görbe,
Talajt veszt a szellem, ritkán akad tőre,
Palackból kinézve, megfakult az érték,
Üvegkalitkában, mind kisebb a lépték.

Tán szál lett rövidebb, veszt fonalt’ az orsó,
S reped imitt-amott a mézzel teli korsó,
Elcsorgatják jobbra, középre és balra,
Majd kenik hajukra, vagy a frissen meszelt falra.

Aztán fáj a lelkük, kiabálják szerte,
Mily gonosz az élet, őket így megverte,
És okolt mindenki, aki él vagy mozog,
De tudják jól, világuk, csak köröttük forog.

Ijesztgetés, fals szó, sok kis ártó szellem,
Lett korunk keresztje, a csavarodott jellem.
No de ki vagyok én? Hogy észt itt másnak osztok,
Nem osztok, nem szorzok, csupán csendben morgok.

Morgok, hisz a jó szó, ritkán leli párját,
S veszti el az elme, szellemi királyát,
Nem is talál utat, falak körben vannak,
Ha akad is bent érték, azok bent maradnak.

Egy pohárban nézem, szőlőhegynek levét,
Bíborszínben csillant, meg a fény rajt elébb’,
Mint a latin mondta, és a választ várom,
Miként romlott így el? Miért szunnyad az álom?

Hisz ma is csak jót, kedvest, szépet várok,
Hiszem, hogy már elmúlt, a turáni átok.
De nem fogják ésszel, a fent küzdő felek,
Hogy két bába közt elvész, a féltve őrzött gyerek.

De míg egyik óvva, gerjeszti a félszet,
A másik az utcán, kovácsolgat ércet,
És osztják az igét, közben meg nem látják,
Magukról a rongyot, teljesen lerántják.

A nép pedig köpköd, barátra, rokonra,
Az erkölcs és szellem, megtépve romokba,
Vajh miért is hizlalták, hatalommal, pénzzel?
Ezt még ma sem értem, nem érem fel ésszel.

Hisz nem húznak, állnak, fent egymásnak farral,
Rúgnak össze patkót, elégült mosollyal,
Most mindenki vádol, s a másikra mutat,
Nem látok én mást, csak feneketlen kutat

A jövő nem fontos a kátyú sem számít,
Abrakért, botrányért, mindkét oldal lázít,
Szomorkásan nézem, miként szakítják szét,
Pénz és jogar miatt, országunk szekerét.

Tanulság az most sincs, s nem vagyok leverve,
Mindegy kitől jutok, cseberből, vederbe,
Hogy a bőröm bánja? Sebaj, kinő újra!
Nekik meg megmarad az összemocskolt gúnya.