Jeleket róni szűz papírra,
vászonra álmodni színeket,
rideg kőbe lelket lehelni,
holt fából bontani életet.
Szeretni vésővel, ecsettel,
kínnal szülni meg gyermeket,
rábízni édes mostohára -
az alkotó csak ennyit tehet.
2009. 09. 15.
Megjegyzés: szépírások
Hozzászólások
Jó olvasni erről a tisztaságról, ami a lélekből fakadó alkotás örömét, megkönnyebbülését, nehézségét is magában hordozza.
Jó! Tiszta, egyszerû és rendben van! :-)
Megmaradni -bármivel, amivel szolgálunk másokat vagy legalább egyetlen embernek örömet szerzünk, drága Barátném!
Te -megtetted!
Ölellek, Erika
Hahóóó! Itt is egy "édes mostoha" örvendezik!
Nagyon szépen fogalmaztad meg az alkotás lényegét drága Gabiga!
Lelket lehelni, álmodva szülni, szeretve alkotni... Pontosan így történik. Kínnal szült "gyermekeinket" nem tarthatjuk meg..., mert a fiókban őrizve csak élettelen semmik lennének. A megmérettetés, az olvasóra bízás adja meg rangját, fényét..., vagy mutathat rá hibáira.
A Tiéd hibátlan, kedves Gabiga!
Szeretettel gratulálok, és ölellek!
igen igaz sorok. Gondosan megválogatott jelzők, igaz ilyen az alkotói lét kibontani az ismeretlenből az lényeget és felmutatni a világnak: lássátok ti is emberek.
Gratulálok az alkotónak, aki - úgy tűnik - életre kelt, és jelet hagyott. :)
Teljesen rendben van ez a 8 sor Földim. Örülök, hogy kibontottad itt a Dimen.
Cuppacsi :)