Kár, kár, kár...

[Sági Erzsébet]

Kár a nyárért,

napsütéses

hosszú őszért,

fáról hulló

falevélért…

Kopár kertben

varjú károg,

elege van

már a mából.

Szél tépázza,

eső veri,

mérges gazda

elkergeti…

Panasz szava

messze száll:

- Kár a nyárért,

napsütéses

hosszú őszért,

fáról hulló

falevélért…

Kár…, kár…, kár…

[Sági Erzsébet]

Kedves Tibor! Nagy öröm számomra, hogy betértél hozzám!

Szívből köszönöm, hogy nem maradtál érintetlen...

Ölellek szeretettel, Lótusz.

[Sági Erzsébet]

Drága Évikém... Hálás vagyok, hogy megnyitottad szívedet a kis károgó előtt. :)

Az igazi hideg most jött el... Remélem, nem szed majd áldozatokat!

Ölellek köszönettel jöttödért, szavaidért, Lótusz.

[Bátai Tibor]

Megérintett engem is, kedves Lótusz.

[Kertész Éva]

Kár bizony, és értünk is kár. Állítólag holnaptól jön a nagy tél. Ezért károgott a te varjúd, ezt érezte!. Érzem a versből a szíve ritmusát, bánatának ütemét, panaszát. Megérintett ez a varjú. Kár! Köszöntelek.