Késő már...

[Poroszlay Gabriella]

Gyáva voltam, gyáva egész eddig. Csak álmodni mertem, talán azt se mindig. Vágyam is volt, végtelen, mély tenger, csak a parton álltam, hajózni nem mertem. Most már hiába is szállnék fel hajómra, korhadt a deszkája, rongyos a vitorla. Késő már a bánat átkozom a sorsot… talán majd valaki küld értem egy kompot.

Négy éves versem ez. Azóta változott némileg a helyzet :)) Mariann Hiába című verse juttatta eszembe és kotortam elő a "fiókból" ezt és egy másikat.

[Poroszlay Gabriella]

Örülök, hogy tetszik, Judit! Hát akkoriban elkövettem pár jobbat - meg ma már úgy értékelem - rosszabbat is. Sajnos manapság se ilyet se olyat nem nagyon... elkerül a múzsa, nem szeret gondterhes homlokot csókolászni úgy látszik :DDD

[Poroszlay Gabriella]

Persze, Péter! Csak meg kell találni a megfelelő ácsot! No és persze: Navigare necesse est!...bár, azért óvatosan kell bánni ezzel a szólással, a folytatást nemigen szokták idézni... vivere non ecesse - azaz élni nem muszáj. :)

[Poroszlay Gabriella]

hááát...rég volt az igaz, de csak előkotortam :

Hozzászóló: tokio170
(Ideje: 10-24-2006 @ 01:47 pm)

Comment: Nekem az ilyen stílus jön be igazán "versileg". (Van még jó hajóács és a vitorlakészítő) Szia:Laci.

Ahha, van :)) Horgonyt fel, vitorlát feszíts, hajózunk még egy 50-est minimum! :DD
recuppacsi! :))

[Czinege László]

Juj... annyira mélyre kotortál, hogy ezt a darabodat még én sem ismerem.
Milyen deszka és milyen vitorla? Szerintem kitartanak azok még legalább 50 évig, aztán meg majd csak lesz valahogy... :))
Egész jó vers ahhoz képest, hogy elég régen írtad. A tenger és a hajó akkoriban viszont gyakran használt vesszőparipád volt.
Gratula + a cuppacsi! :))