kéz a kézben

[Poroszlay Gabriella]

fekszünk egymás mellett
kéz a kézben - felettünk
a csavaros fűz levelére
szikrákat fröcsköl a nap,
a magasban alig mozdul a felhő,
lent enyhe szellő ringatja az ágakat,
felhevült testünkre rajzolva
absztrakt árnyakat...
a strand zaja itt már
csak tompa zsongás,
s megszelídül, mire ideér
a hangszórókból bömbölő
sláger-montázs...
jó így veled -
heverni zsibbadtan a
ránk zuhant kánikulában,
minden gondot lerázni,
mint apró bogarat,
csak hallgatni, csendben
bámulni a leveleken áttűnő eget,
és szőni szép terveket,
hogy egyszer majd
nem lopni kell boldog perceket,
és minden nap lehet így -
feküdni egymás mellett
kéz a kézben veled.



2007. június.12.

[Czinege László]

Bizony-bizony... ugye milyen szép is az ábrándozás, a néhány gondtalan pillanat? Aztán jönnek megint a dolgos hétköznapok, a kiábrándult mérlegelések, méricskélések, viszonyítások. Végül a boldog percek, és strand emlékei is szertefoszlanak, akár a kánikulai bárányfelhő. Természetesen a vers értékén ez (az idő múlása) nem változtat. Továbbra is nagyszerű, tiszta hangulatversnek tartom. Gratula + ötös pacsi (de római)!

[André Ilona-Ibolya]

Ez az. Annyira tetszik ez a vers nekem: egyszerű, tiszta, teljesen sallang-mentes, és hozza a hangulatot, annyira, hogy még a strand szagát is érzem, és átjön a zsongó nyugalom is. :)))