(Zorkóczy Gyula: Várakozás)
Látni zöldbe keverve
a dühödt feketét,
ahogy alkonyba vetkezik
az eleven idő arca.
Látni táltos szelet
kopasz dombok vállán,
s ifjúságom nyakán
hurkot vet a korasötét.
Nem jön akit látok
álmom égi udvarán,
csak a hűvös este liheg
néma fák sorfalán.
Látni a nagyra nőtt
rémület mögöttes igazát,
mint szimatol a közöny
végzetem előadásán.
Színpadra festett lapon
fürdik a monológ,
sorokba dermed a magány.
Maga alá temet a próbálkozás.
Megjegyzés: szépírások
Hozzászólások
Nagyon köszönöm ezt a képet, hihetetlenül fokozza a hangulatot.
Megpróbáltam hangulatilag a vershez illő képet találni, mert egyébkét a 4 Dim logóját illeszti mellé a program a Facebook modulon. Felkerült ugyanis - szinte rögtön - a kiemelt alkotások közé. :)
Köszönöm a gratulációt,a hozzá csatolt kép egyszerűen gyönyörű.
Néha a látnok is tévedhet, valószínűleg ez is erősíti a szabályt. :)
Hát igen... így múlik el az életünk: látunk, várunk, próbálkozunk, aztán vagy sikerül vagy nem. A köztes állapotok talán a legígéretesebbek. Ezek a lubickolás korszakai, amikor még "Színpadra festett lapon fürdik a monológ..."
Újfent egy míves darabodat hoztad el nekünk.
Gratulálok: tokio :)
Köszönöm drága Krisztin, tudod annyira jó lenni olykor 'látónak'.
ölel: Márta
Kedves Erzsébet,
köszönöm véleményedet, az apró elütést már ki is javítottam, sajnos nem vettem észre gépeléskor.
szeretettel köszönt: Márta
Kedves Márta!
Versed szép!
Fájdalmas, segítséget kérő kiáltás...
Látsz, pontosabban látni/élni vágysz múltat, és jövőt..., de csak a jelen üresen kongó nézőterének szól ez a keserves monológ.
Versed a közöny, a süketség, a nincsek ellen kiált.
Rendkívül szép képekkel támogattad meg mondanivalódat, és tetted ezáltal érthetővé, és nagyon élvezhetővé versedet.
Apró elütésre hívom fel a figyelmedet. A 4. versszak utolsó sora így, ahogy most látható, nyelvtanilag nem tiszta. Javaslatom, hogy módosítsad: vagy "végzetes előadáson", vagy végzetem előadásán" alakra.
Szeretettel gratulálok, Erzsébet.