Lélekvirág

[Karvaly]

Honom gyöngyszerelme,rétek illatával keveredik,s a lankák bátor virágai felkacsintanak az égre.Szellők simítását arcomon érzem,anyám keze az,dédelget a lég fuvallata,csak nekem beszél.Áldás, körülvesz az adás,magamba szívom Isten országát,pólusaimon belém száll a valóság.Az egyetlen igazság a szeretet,lágyan elalélok,karjába hullok a természetnek,puha fűtakarója rám billen.Sejtem már az Istent,bennem fordul minden,kiárad belőlem,vissza adom,a körforgás magába zár.Újaim számba veszem,testem mint gyermek a méhben,magába fordul,szeretem magam.Jajdul az érzés,igaznak tűnik a valóság,hiszem hogy az ember visszatalál,s a népes világi lelkek,magukhoz fogadják újra az embert.