4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

Hógyöngy száll
a télkoronás fákról,
fakeresztem fészkét
belepte a dér,
seregélyek, varjak
menekülnek tőlem,
borzongó magányom
kísértetfehér,

lemetszett ágként fáj,
sínylődik a lelkem,
rikító színeim
kiszívta a nap,
játékszere lettem
fagynak, szélviharnak,
nem lóg rajtam már
csak pár fakó szalag.

Hol vannak a lopva
csipegetett csókok?
Az utolsó veréb is
régen elhagyott,
testem olykor
varjúhangra rebben,
a téli táj profán
rongyszobra vagyok

Megtekintések: 115

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!


ALKOTÓ
Hozzászólások - Péter Erika által a Január 11, 2012-on 7:34pm-or

 Drága Barátném!

  Miért van az, hogy a legjobb írásokat a szenvedés hozza ki belőlünk?

 Én is úgy érzem (s ez ritkaságszámba megy nálam, hogy egész jól sikerült az érzés írásba foglalása.

 Köszönöm, hogy Te is megnyomtad a gombot!

Ölellek, barátnéd


ALKOTÓ
Hozzászólások - Péter Erika által a Január 11, 2012-on 7:30pm-or

 Drága Lótuszom!

 A magamfajta visszaeső magányos, de ne aggódj, kicsi a bors, de erős.

 Hullámzásom pedig - nálam szinte természetes. Köszönöm szépen kedves szavaidat, BÚÉK, Erika


ALKOTÓ
Hozzászólások - Péter Erika által a Január 11, 2012-on 7:28pm-or

 Kedves Károly!

 Köszönöm, köszönöm, köszönöm a gombnyomást,s hogy megértettél -ismeretlenül is.

Köszönettel, Erika


ALKOTÓ
Hozzászólások - Péter Erika által a Január 11, 2012-on 7:21pm-or

 Drága L. M!

Köszönöm verses hozzászólásodat!  A végén még jót mosolyogtam is (a meglottyadton :)


SZERKESZTŐ
Hozzászólások - Poroszlay Gabriella - gabiga által a Január 9, 2012-on 8:58am-or

Én is nyomtam egy tetsziket, drága Barátném, és lopva csippentek egy hatalmas BRAVO-ra való időt a munka tengeréből kikukkantva.

Ölellek szeretettel!

Barátnéd


ALKOTÓ
Hozzászólások - Sági Erzsébet által a Január 9, 2012-on 8:51am-or

Igazi téli kép..., belenyugvó, lemondó hangulat...

Hová tűnt "jókedvünk nyara" drága Erikám???

Versed nagyon-nagyon tetszik!

Magam is átélem olykor a "madárijesztő magány"-t.

... De csak addig, míg meg nem látom mindebben a megfagyott világban/lélekben a szépséget.

Ha ez megtörténik, akkor megrázom magam, és a varjúhangra nem rebbenő félelemmel, hanem kenyérkockákkal, magvakkal reagálok. :)

Szeretettel gratulálok, és ölellek, Lótusz.:)


ALKOTÓ
Hozzászólások - Kovács Károly által a Január 8, 2012-on 11:53am-or

Nem is igazi madárijesztő vallomás ez, a versed a magány szimbólumává léptette elő a rongyszobrot.

Tetszik, ha mondom

és ha mondom,

megnyomom a

tetszik gombom.

Üdv.  Károly


ALAPÍTÓ
Hozzászólások - Czinege László (tokio170) által a Január 5, 2012-on 12:09am-or

No, szobornak lenni azért csak stabil dolog. Feladattal ellátva, nem holmi szellemként meredni a tájra... :)
Igen hangulatos képet hoztál. A csipetnyi letargia is remek ütemben lépked melletted.
Ilyen az élet, sajnos mindennek elmúlik a szezonja, a fenséges, piros-édes dinnye is meglottyad egy hideg őszi éjjelen.
Gratula + cuppacsi: L. M.

Születésnapok

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2021   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek