4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

 

Kikapcsoltam a tévét. Arcomon elmaszatolom a lefolyt könnyeim, szememből kitörlöm az ott maradt kósza cseppeket. Leoltom a villanyt és a hálószoba felé indulok. Útközben a fürdőben engedek magamnak egy pohár vizet. A hatalmas tükörben szembenézek önmagammal.

 

Egy megtört nőt látok. Idegennek tűnik, elmosódott smink, sírástól dagadt szemek. Én soha nem nézek így ki. Ügyelek arra, hogy külsőm mindig tökéletes legyen. Minden nap gondosan kifestem magam. Pontosan összeválogatott ruhadarabok. Ennek az asszonynak kócos a haja. A frizurája elhanyagolt, szintelen, mennyi ősz hajszál van benne! Mintha fodrász soha nem látta volna. Az én hajam lágyan omlik a vállamra és fénylik a gondos ápolástól.

 

Lenyeltem az utolsó korty vizet is. Letettem a poharat. Lekapcsoltam a villanyt. Nagyot ásítottam. Holnap munka. Nem kellett volna ilyen későig tévét néznem – állapítottam meg.  Elindultam a szoba felé. Valami megmagyarázhatatlan, valami, amiről azt hittem nincs, azt akarta, menjek vissza a fürdőbe, mintha hívott volna a tükörben lévő nő.

 

Felkapcsoltam a villanyt és valóban ott volt maszatos arcával, kisírt szemével és kócos hajával. Nem értettem mit akar tőlem. Megpróbáltam mosolyogni, hátha mosolyt csalok a fáradt arcra, de csak egy vigyorral viszonozta. Volt valami ijesztő benne. Emlékeztetett nagymamámra, aki, mindig az életén siránkozott. Azon az életen, amit nem is élt meg. Voltak álmai és vágyai, de mindig lemondott róluk.

 

Kérdezni akartam tőle, de nem tudtam mit. Álltam és néztem. Sajnáltam. Talán, ez a nő is tudott felszabadultan nevetni egyszer. Volt valami a tekintetében, tűz égett benne. Fátyol takarja, de jól kivehető. Néztük egymást. Nem szólalt meg, ő sem. Vártam, mond valamit,  miért hívott vissza, de hallgatott. Nekem holnap dolgoznom kell. Belenéztem a szemébe. Becsuktam magam mögött az ajtót, de a villanyt nem kapcsoltam le. Nem akartam sötétben hagyni.

 

Magamhoz öleltem a párnámat. A nőre gondoltam, ott a tükörben. Nem akarok olyanná válni, mint ő. Én, nem fogok soha rá hasonlítani - nyugtattam magam. Szemeiben lángolt a tűz. Lerítt róla, mennyire magányos. Nem szólt, nem panaszkodott. Némán állt ott mintha mondani akart volna nekem valamit, de nem értettem mit. Az udvarról halovány fény áradt a szobámba. Máskor tudomást sem vettem róla, most viszont örültem a gyenge megvilágításnak.

 

Nem tudok elaludni. A szoba mennyezetét nézem. A legyezőpálma hatalmas levelei árnyékot vetettek rajta. Gondolataim átlépték a kis szoba korlátait és messzire jutottak. Szorosan kapaszkodom a szív alakú kispárnámba. Egyedül vagyok. Rád gondolok. Ölem érted kiállt. Szükségem van arra, hogy itt legyél velem, de két karod talán, most, más asszonyt ölel... és itt, tudatosodott bennem, valójában az a nő a tükörben nem más, mint én magam vagyok.

 

Battonya, 2009. szeptember 25.

Megtekintések: 98

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!


ALAPÍTÓ
Hozzászólások - Czinege László által a Január 5, 2013-on 10:15pm-or

Próbáld meg csak úgy félretolni a képet, mint az okos-telefonokon. Láttam már ilyet valakinél, és ott működött.

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2021   Created by Czinege László.   Működteti:

.  |  Használati feltételek