Csalfa árnyékok játszadoznak a falon,
Követve a fényárat mely izeg-mozog.
Ne árnyadat bámuld, nézz ki az ablakon,
Kinn, rád vár az élet, előtted, ácsorog.
Ha a csönd a halál közeli rokona,
A csönd önmagába véve nem a halál.
Csak a képzelet egy kinyitott ablaka,
Zárd be, s az élet zaja újból rád talál.
Amíg elérnek hozzád a néma hangok,
Ha feketében látszik is még a világ,
Fölösleges meghúznod a vészharangot,
Ne kezdj el önmagaddal végtelen vitát.
A sötétség nem vet árnyat, csak magára,
Miképp reád, kudarcot vallott terveid.
A remény él, sajnálataid dacára,
Ha nem vetnek rá gyászleplet emlékeid.
A jelenben kötődj ahhoz, ami tényes,
Ne a múltba tévelyegj, az idő halad.
Mikor beköszönt a néma csend, a vészes,
Az emlékeidből még árnyék sem marad.
Válasz, Péter Erika - Tegnapi sziluett versére.
Hozzászólások
Csatlakozom! Jól felépített, komoly gondolati tartalommal töltött sorok.
Gratulálok!
Gratula + pacsi!
Kedves Gerard!
Örülök a válaszversednek !
Köszönöm; tetszik tartalma, rímképlete, üzenete.