Merülés

[Péter Erika]

 

Ma este gyertyát gyújtanék,

ám nincs parázs bennem,

megmártózom emlékedben,

s belefulladok.

 

Marok szorít,

sebem kifakadt,

kiapadt medence

peremén egyensúlyozom,

hordom az elvesztett anyaság

nem gyógyuló nyomát,

a drága percek terhét,

 

de rég lehullt már

szobád brokát tapétája.

[Péter Erika]

Köszönöm szépen!

Igazi BarátnŐm vagy!

[Poroszlay Gabriella]

Emlékezni tudni, áldás és átok. Amíg megvan ez a képességünk, addig létezünk. Fájdalommal vagy örömmel, végül is mindegy. S addig velünk van az is, akire emlékezünk. Akire nem emlékeznek, csak az halt meg igazán.

Fájdalmas és szomorú merülésed az emlékek vizében.

ölelésem Barátném!

[Péter Erika]

 Mit nem mondasz az utolsó előtti sorban! Meg ne halljak többé ilyet! :)

 Szeretnék már találkozni Veled, hogy beszélgessünk egy jót.

Most tele vagyok programmal, épp, hogy bekukucskáltam, de jól tettem!

Puszillak, Erika

 

 

[Péter Erika]

 Drága L. M!

 Ez egy rég írt versem, de teljesen új ruhában, új címmel, új,- azt hiszem - mélyebb tartalommal.

  Köszönöm a vigasztaló-vers-választ. Megörvendeztettél vele.

 Emlékhullámok -nagyon tetszik a szó is.

 Ez lehetne a címe, ha feltennéd.

 Ölellek, V. L.

[Czinege László]

Kommentár helyett:

Mondatokat szárít az enyészet,
szavakat szikkaszt a parttalan csend.
Végül csak néhány zavaros
emlékhullám marad...

Merülj beléjük,
ízleld tajtékjukat -
szürcsöld, amíg tudod!

Visszhang csupán a lét:
segélykiáltásunk rezonanciája
két gondolat között.