Tudván:
elkerülhetetlen
megannyi esendő végvár eleste,
immár minden helytállás
eleve megkésett utóvédharc —
veszve.
Nem hiábavaló mégsem,
nem pusztán harsány
magakellető virtus.
Híján korához illő
tartásnak–tartózkodásnak,
őszülő tincsekkel
az egykoron
bikát nyűgöző amazon
bizony anakronizmus.
Ám ha méltósággal süllyed el
az antik földrész,
mihez kezd a zavarba ejtő
terhes örökséggel
a nemzedék, mely hagyta
az Óperencián átkélt újvilágnak:
magának szállást
az utódok lelkében
csináljon!
Hozzászólások
Örülök, hogy így érzed, Erika.
Nagyon köszönöm jelzésedet!
Gratulálok ahhoz, ahogy a bikát nyergelő asszonyt, Europát megjelenteted Tibor!
Kedves László, nagyon köszönöm soraidat!
Néha az éltesek is eltévelyednek, sőt bizonyos kor után - hiszékenységüknél fogva - gyakran esnek bele a csalárd, tisztességtelen gondolatok vermébe.
Az új világ... ott sem valósult meg számos elképzelés, amiért valamikor kitántorogtak az elődök.
Adók, adóssághegyek, korrupció, sarcolás, gyarmati vámszedés, környezetrombolás, kiszolgáltatottság, semmibevétel, kihasználás, gyökértelenítés, öntudat irtás, ellehetetlenítés, egészségkárosítás, mamutcégek összefonódása, globális fertő... Mindezt bizonyos körök feltűnő vehemenciával támogatják a mai Európában.
Az utódok lelke pedig... kit érdekel? Ami pénzel, arannyal, gyémánttal, luxussal, befolyással, hatalommal nem mérhető, az a jelenlegi vezérelv szerint nincs is.
Mihez kezd Európa? Mihez kezdünk mi, megosztott, egymásnak uszított emberek, amikor a nagytőke mohósága, gőgös pimaszsága és mindent átható arroganciája a modern kor legpusztítóbb összecsapását érleli?
Gratulálok szemléletjavító versedhez!