Tudván: elkerülhetetlen megannyi
elárvult végvár eleste, immár minden
helytállás eleve megkésett utóvéd-
harc — veszve. Nem hiábavaló mégsem,
nem pusztán harsány, magakellető virtus.
Híján korához illő tartásnak–
tartózkodásnak, őszülő tincsekkel
az egykoron bikát nyűgöző amazon
bizony anakronizmus. Ám ha méltósággal
süllyed el az antik földrész, mihez kezd
a zavarba ejtő, terhes örökséggel
a nemzedék, amely hagyta az Óperencián
átkélt újvilágnak: szállást magának
az utódok lelkében csináljon.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (203)
- próza (73)
- novella (46)
- gyerekvers (24)
- irodalom (23)
- líra (21)
- élet (20)
- szerelem (20)
- karácsony (20)
Havi archívum
2024
- április (6)
- március (6)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (8)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (5)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (28)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Köszönöm szépen, kedves Andrea!
...mihez kezd
a zavarba ejtő, terhes örökséggel
a nemzedék, amely hagyta az Óperencián
átkélt újvilágnak: szállást magának
az utódok lelkében csináljon...
elgondolkodtató vers, grt. az íráshoz szeretettel
Kedves timetour, köszönöm a hozzászólást!
Igen, valami másról szól, azt hiszem, pontosan arról, amire gondolsz.
Szia!
Kedves Erzsit ismétlem csak: Méltóságteljes, távolságtartó, kicsit (talán nagyon is) keserű gondolatok.
Nem szeretném magyarázni a versed, távol álljon tőlem - mindig is utáltam az ilyesmit - csak az érzéseim írnám. És, remélem, jól érzem, versed nem a "generációs ellentétekről" szól, valami egész másról...
Csak hát az új nemzedék, amely "átkélt új világnak..." lehet már megöregedett. Tán öregebb nálunk is? Nem tudom. De nézem huszonéves gyerekeim, és bizakodó vagyok.
Nagyon köszönöm soraidat, kedves Erzsi!
Szeretettel: Tibor
Kedves Tibor.....
Különleges vers. Felelősségvállalásról, hazaszeretetről...
Aggódó figyelmeztetés, egy XXI. századi bárd éneke.
Szép. És méltó..., méltósággal teli.
Gratulálok, és ölellek szeretettel.